Az alpesi gőte | Alfred Brehm

Az alpesi gőte | Alfred Brehm

köszönet az elődöknek

Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.

Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.

Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.

---

Az alpesi gőte (Molge alpestris Laur.*)

jelentékenyen kisebb a megelőző fajnál (a tarajos gőténél), hossza csak 8–10, a nőstényé 9–12 cm. Halántékívét inrostok alkotják, háttaraja alacsony, épszélű, a hasán nincsenek sötét foltok. A hátoldal alapszíne világos kékesszürke vagy néha (a nőstényeké) világosbarna. Rajzolatát sötétbarnás, tágszemű márványozás vagy (nőstényeken) mindkétoldalt egy-egy zeg-zúgos hosszanti sáv, avagy csipkés foltok alkotják, melyek a fej, a törzs és a farok oldalain, valamint a végtagok felső felén kerek, fehéralapú fekete foltokba mennek át. A hímek és nőstények ujjai egyaránt feketével gyűrűzöttek. A hímnek narancssárga, a nősténynek meg inkább sárga a hasoldala, a torkot leszámítva nem foltozott; a szivárványhártya aranysárga, feketésen árnyalt.

Mikor a hím nászruhában van, háta középvonalában alacsony, nem csipkézett taraj emelkedik ki, mely csak a fej mögött kezdődik s a farok felső vitorlájában vész el; fehéressárga alapszínét függőleges, rövid, fekete sávok tarkítják, melyek közé alulról nem ritkán rövid, sötét, háromszögletes foltok nyúlnak be. A palaszürke alapszín a hátoldalon kékbe megy át, a hasoldalon pedig világoskékbe hajolhat. Az oldal fekete pontjait fehér gyűrű veszi körül s csíkokká folyhatnak össze; a hasoldal narancssárga színe tűzpirossá lesz, a farok alsó vitorlája halavány fehéressárgává sötétebb foltokkal, s végül a farok oldalán egy sor kékesfehér folt jelenik meg.

A nősténynek

nászruhás állapotában is éppen olyan kevéssé van taraja, mint a megelőző faj nőstényének, annak helyét gyakran világos, sárgás vagy vöröses, de nem nagyon határozott hátvonal foglalja el. A nőstény hátoldalának alapszínezete világos vagy sötétebb szürkébe, sőt esetleg barnásba vagy feketésbe megy át és végesvégig sötétebben pontozott; nagy, feketés, csipkés, helyenként összefolyó foltjainak száma nagyobb, mint a hímen és élesebben kiemelkedők; oldalainak fekete foltsorai közvetlenül határosak a hasoldal narancssárga színével s nem ritkán világos, kékes övben fekszenek és legalább is fehéres pontok veszik körül őket; a hasoldal vörösessárga színe, melyet a farok hasoldali élén egyes kerek, fekete foltok szakítanak meg, egészen a farok hegyéig terjed.

Az alpesi gőte otthonos

északi és középső Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában, Németországban, Svájcban, Olaszországban, Ausztriában, Csehországban, Magyarországban, Boszniában és Görögország északi részében. Waadt kanton fennsíkján felhatol 1800, a felső olaszországi Veltlinben 2000, Graubündenben pedig 2190, sőt Boulenger szerint 2600 m-ig. Ezen az egész nagy területen meglehetősen állandó marad és nem alkot feltűnő alfajokat, csak Bosznia magas hegyeiben alakult ki egy erősalkotású, nagyobb fajta (var. reiseri Wern.), melyet nagy, majdnem gömbölyű feje jellemez.

*Az alpesi gőte latin neve ma Ichtyosaura alpestris

Kép forrása: Pixabay

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

---

még több vízi állat