Újra próbálkozunk: a napraforgó vetése és újabb kísérleteink
Talán páran emlékeztek még, hogy 2021-től párszor próbálkoztunk a napraforgó vetésével is. Ebben az esetben sem úgy kell ezt elképzelni, mintha szántóföldi művelésben vetnénk. Mivel a terület visszavadításáról, természetvédelmi szempontú kezeléséről van szó, szántás vagy más drasztikus talajbolygatással együtt járó munkálat itt kizárt.
Halkan jegyzem meg, hogy szerencsére ma már Magyarországon is
előfordulnak olyan gazdálkodók, akik mellőzik a szántást,
és ezzel együtt sem romlanak a termésátlagaik. Mára ugyanis kiderült, hogy a mélyszántásos, drasztikus talajmegmunkálással járó mezőgazdasági technológiák visszafordíthatatlan módon teszik tönkre a talajt. Mindennek nem kis szerep jut abban, hogy a termőföldek mára jóval érzékenyebbek az aszályra, mint korábban.
Magyarán a vízmegtartóképességük az évtizedek óta művelt területeknek radikálisan csökkent.
Ez kevéssé látványos, amíg van bőven csapadék, de amikor a globális felmelegedés hatására a csapadék egyre kiszámíthatatlanabb, olykor hosszú ideig abszolút hiányzik, a kiszipolyozott talajok katasztrofális vízmegtartóképessége, mint jókora pofon, úgy jön velünk szemben
…és persze jönnek a mind gyakoribb porviharok is.
A birtokon 2021-ben
még felmerült akár klasszikus vetés lehetősége is néhány parcellában, főként a Zsúrlóson, ahol a növényzet 90 százalékát adta az invazív kanadai aranyvessző. Ott egy szántás, boronálás, majd bármi más vetése akár ökológiai szempontból is kívánatos lehetett volna, ha aztán a továbbiakban nem folytatunk intenzív talajművelést. Csakhogy 2024-re az aranyvesszőt olyan mértékben szorítottuk vissza minden parcellában, hogy ma már a szántás, tárcsázás szóba sem jöhet. Egyetlen négyzetméteren se.
Igaz, akadnak még parcellák, ahol a kanadai aranyvessző aránya még mindig 50-60% körül jár, épp a már említett Zsurlós ilyen, vagy a Felsőfenyéres, de már ezeken is olyan javuló tendenciákat látunk, amit kár volna megszakítani.
A Zsurlóson például elkezdett kialakulni egy erősebb varrfűállomány, ami a birtokon a nappali lepkék egyik legfontosabb nektárforrása. Főként az ökörszemlepkék, szénalepkék, a boglárkák és a busalepkék számára.
2023 őszén radikális változás volt,
hogy a Nagypatakot kísérő völgy, a „lap”, a sásrétek területét is tarra szártépőztük még a szarvasbőgés előtt, kivéve a nádasok foltjait. Napokon belül újra szártépőzzük, hogy ezzel megszüntessük a legnagyobb kiterjedésű aranyvesszőst, és visszaalakítsuk azzá, ami hajdanán volt: láprétté. Az eredeti terv szerint 2024.05.17-én szártépőztük volna, de a hirtelen jött monszun szerű eső miatt át kellett helyezni a munkát 2024.05.21-re.
Reméljük, hogy újabb halasztásra nem lesz szükség.
Így valójában már
csak három olyan parcellánk maradt,
ahol gazdasági növényekkel „szabadon garázdálkodhatunk”, de ez sem jelent talajmunkákat. 2022/2023 bebizonyította, hogy talajmunkák nélkül is létrehozhatók gazdag mézelő zónák. 2024-ben azt is látjuk, hogy ezek a mézelő zónák a következő évben is tartják magukat. A bíborhere – ami egynyári növényként a következő évben elvileg már nem is nyílhatna – kevésbé, a réti here viszont jóval intenzívebben. A 2022 őszén vetett állomány 2024-ben az előző évinél ötször-hatszor intenzívebb.
Vagyis komoly sikereket értünk el
- egyrészt az aranyvesszősök füves területté alakításában,
- másrészt a mézelő zónák telepítésében.
Ugyanakkor vannak fajok,
melyekkel rendre kudarcot vallunk. Ilyen a repce például. Könnyen lehet, hogy talajmunkálatok nélkül nem sikerül megtelepíteni. Többszöri jelentős vetés után sem jutottunk el egy szál virágzó repcéig sem. Bár 2022 őszén jelentős csírázásig és palánták millióinak cseperedéséig elvergődtünk, de aztán – talán valamilyen repcebetegség hatására – tavaszra mutatóban se maradt repce. Ugyanígy voltaképp kudarcos volt a len, és aprómagos fajok közül a vörös köles, a mohar és a cirok vetése.
Hozzá kell tenni azt is, hogy itt, mivel a vetőmagok nem kerülnek a talajba, ipari mennyiségben eszik fel madarak (főként mezei verebek és sármányok) és rágcsálók is. Vagyis a kiszórt magmennyiség jelentős része így sem vész kárba. A mi szempontunkból ugyanis nem kár, ha a vetőmag takarmányként végzi.
A feladat nem a verebek, sármányok elriasztása, épp ellenkezőleg.
Folyton keressük azokat a megoldásokat, melyek célra vezethetnek minden szempontból. A herefélék esetében a siker egyik záloga az is lehet, hogy a magok kicsiny mérete miatt nem keresik a magevők, se a madarak, se a rágcsálók, így könnyebben jutnak el a csírázásig.
A napraforgóval kevesebb kísérletünk volt, de ott sem láttunk még egyetlen szál napraforgót sem.
Azért is érdekesek ezek
a negatív eredmények,
mert elég csak átvonatozni az országon, és a vasúti sínek mellett, extrém kedvezőtlen helyeken, a beton réseiből nőnek elszóródott magokból szárba szökkent napraforgók, a repce meg ilyetén módon sok helyen tömeges.
Volt olyan év, hogy Budapest és Debrecen között gyakorlatilag folyamatos virágzó repce zónát láthatott a nyitott szemű utazó (2022). Ehhez mérten a birtokon, még ha mázsa szám szórjuk a magot, sokszor akkor sincs egyetlen virágunk se.
Hozzá kell tenni, hogy az elsődleges faktor, ami segít az ilyen talajról csírázó, hullott magból keletkező virágosok fejlődésében, az a csapadék, ami hektikus, és épp legjelentősebb kísérleteink nagy része az évszázad aszályaiba futott bele (lásd 2022!). Nem csoda, ha sok faj nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket.
De nem adjuk fel.
Az idén újra jelentős aprómagos vetéseket végeztünk két hullámban is. Már csak négy olyan terület maradt a birtokon, ahol lehetséges és megengedett a gazdasági növényekkel, aprómagos fajokkal (köles, mohar, búza, zab, árpa, cirok…) és virágos növényekkel (repce, len, napraforgó) történő kísérletezés.
Van három parcellánk, az Újliget, és az egymással szomszédos Kiskarám és Juharos, ahol a sűrű bokrosultság és fák betelepülése miatt már nem kaszálunk. Ezekben a foltokban a kanadai aranyvessző is fennmaradt egyelőre, amit nem is bánunk, mert az aranyvessző amúgy remek mézelő, és fontos táplálékforrás a rovarvilág számára, különösen a lepkéknek és a méheknek.
A Juharos annyira erdősült már, annyira zár, hogy mindössze 20% az, ami még alkalmas vetésre, főként a széleken. A Kiskarám és az Újberek viszont szinte teljes egészében vethető az alacsony növésű bokrok között. És végül a tavalyi a patakparti sétány kialakításával, amit a birtok történetében először tartunk is (2024.05.14-én ismét kikaszáltunk!) lehetőség nyílt a Nagypatak partja mentén a kísérletezésre. Minthogy a patakpart is aranyvesszős, nem pedig értékes mocsári növényzet otthona.
Miért fontos nekünk a napraforgó vetése?
Valójában nem a rovarvilág miatt, bár nyilván sok lepke és méh örülne a napraforgónak. Amint az aprómagos telepítésekkel is, úgy a napraforgóval is már a nyár végét, az őszi-téli időszakot célozzuk. Azt szeretnénk, hogy természetes úton, helyben termő magfélékből a lehető legtöbb legyen, mire megérkezik az ősz, és elindul a pintyek őszi, téli mozgása, és mire bekvártélyozná magát hozzánk több száz mezei veréb és sármány.
Ha sikerülne megerednie pár száz napraforgónak, az újabb – bár nem túl jelentős – lökés volna a terület eltartóképességének.
Épp ezért 2024.05.05-én újabb, viszonylag jelentős napraforgóvetést végeztünk a Kiskarám területén. A vetést követő napokban nem észleltük, hogy például a mezei verebek megszállták volna a parcellát, kisebb esőket is kaptunk azóta, így tehát van némi esély arra, hogy ezúttal sikerül napraforgót villantanunk.
A felülvetéseket aprómagos fajokkal és virágosokkal is folytatjuk, és újabb és újabb kísérleteket teszünk.
A terület szemlátomást kedvezően reagál
a 2021 és 2024 között elvégzett munkánkra, és egyértelműen kezdi felvenni egy diverz, természetközeli állapot, az erdős sztyepp formáját. A folyamat meggyorsításának érdekében (és néhány madárfaj igényeit szem előtt tartva) az idén az első kaszálást előre hoztuk május 15-re, és a hamarosan a szénától is megtisztított területeken újabb vetéseket hajtunk végre. Jelentős sikereket értünk el az olyan fajoknál is, mint a mezei veréb. De ez már egy másik poszt!
Köszönjük a klubtagok áldozatos támogatását! Köszönjük, földlakók!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Nemrég egy rádióműsorban Kishantosról beszélgettek, és ott hallottam, hogy a nagyüzemi művelésű, vegyszerezett talajból eltűnik a humusz, ezért veszíti el többek között a vízmegtartó képességét.
(“A humusz a talaj egyik fontos alkotóeleme: az a szerves anyag a talajban, amely átesett a humifikáció folyamatán. A talajba került növényi (kisebb részben állati) anyagok bomlástermékeiből képződő sötét színű elegy.” Wikipédia)
Egy ideje új területneveket használsz, Cen’ – pl. Kiskarám, Újliget, Újberek -, amiket nem találok a térképen. 🙁 Lehet, hogy aktualizálni kellene a birtoktérképet?
Ó, igen, a mézelő zónák kitakarják a Kiskarám és az Újliget nevét. Igyekszem mihamarabb új térképet készíteni, de még az odútelep tréképével is adós vagyok. Hiába: rengeteg a meló.
Köszi! 🙂
Hàt én most megint lehidaltam tőled kedves Edit, hogy neked micsoda memòriàd és milyen éles szemed van😲
Szeretek térképeket nézegetni. 🙂 Amikor Cen’ a birtok területeinek a neveit emlegeti, többnyire megkeresem azokat az általa rajzolt térképen. Így jobban el tudom képzelni, hogy miről beszél.
Az etetők alatt minden évben kikel a napraforgó, sőt néha távolabb is, pedig csak a földre szóródik. Próbálom megvédeni, sosem húzom ki, a virágzásuk mindig sikeres, de aratás nincs. Az éretlen magot kieszik a verebek a tányérból. 😀