Csodaország 3. | És megkerült a legritkább gőte is!
Miután május másodikán először a birtok 24 éves történetében sikerült kimutatni egy halat a területen, méghozzá egy fürge csellét, és miután elkészültek az első fotók és videók a cselléről, hátra volt még a közeli belvíz ellenőrzése. Az első ellenőrzés azon a sekély kis vízen, ahol korábban a zöld levelibékák jelentős szaporodóhelyét találtuk meg.
Két dolgot emelnék ki.
- Az egyik az, hogy hónapok óta mondom és írom, hogy a korábbi tapasztalatok, szakirodalmi adatok és a terület mind jobb megismerése alapján elképzelhetőnek tartom a két legritkább gőtefaj – az alpesi gőte és az alpesi tarajosgőte – előfordulását is. Ezt valószínűnek gondoltam már akkor is, amikor azt sem tudtuk, hogy él-e itt egyáltalán bármiféle gőte.
- A másik, amit szeretnék kiemelni: a belvízhez nemcsak azért fűztem vérmesebb reményeket, mert a záportározó az első szerencsés pettyes gőte-fogás után már nem adott több gőtét, hanem úgy gondoltam, talán a sekély víz alkalmasabb a gőték számára.
Minden elérhető forrást elolvastam,
minden létező műsort és videót megnéztem, és mindenütt azt láttam – különösen az alpesi gőte esetében –, hogy gyakran egészen kicsi, és sekély vizeket választanak ívóhelyül. Ezért – ahogy azt Marának négyszemközt be is harangoztam – a szokottnál nagyobb várakozással mentem ki a belvízhez.
Amire egész biztosan számítottam: soha nem látott ebihal-tömeg a varsában, a belvíz vízszintje ugyanis radikálisan apad hetek óta, míg az ebihalak száma csak nőhetett benne.
Többek között a belvíz miatt igyekszünk a teljes kiszáradás előtt létrehozni a birtokon az első mentő-tavakat (de erről egy másik posztban). Tudjuk, hogy onnan – hacsak nem jön szokatlanul csapadékos időszak – tízezres nagyságrendben kell kimenteni majd az ebihalakat.
Szélcsend volt, szépen sütött a nap,
amikor a belvíz mellett megálltam. Fogtam egy befőttesüveget, arra az esetre, ha a varsa fogna valami érdekeset, és leereszkedtem az útról a belvíz szegélyébe. A varsa teteje kikandikált a vízből, körülötte hatalmas volt a nyüzsgés. Főként ebihalak rajzottak mindenütt, de tele volt a vízfelszín kerengőbogarakkal is. Körülbelül két percig csak figyeltem a varsát és a környékét, amikor megpillantottam egy gőtét a varsa felső részében. Egy pettyes gőtét.
Azt tehát már tudtam, hogy a pettyes gőte első bizonyítása után ismét lesz egy adatunk egy másik helyszínről is, de szintén a birtok határáról.
Óvatosan kihalásztam a varsa zsinórját, és felhúztam a vízből.
Az első pillanatokban fel sem fogtam, mit látok pontosan.
Hatalmas nyüzsgés volt a varsában, amint arra számítottam, elsősorban ebihalak, de már első pillanatban láttam, hogy nem egy gőte, nem kettő és nem is három gőte mászik a varsa hálóján, sőt a középső lukban, ahol a legtöbb ebihal gyűlt össze, valami egészen nagy állat is tekereg. Valami, ami jóval, de jóval nagyobb a pettyes gőtéknél, és ami első pillantásra azt a benyomást kelti, mintha egy szalamandra mászott volna be a varsába.
Főként azért, mert ha megfordul vagy a hasa villan, csaknem olyan sárga foltos, mint egy szalamandra.
Hamar kinyitottam a befőttesüveget, és a varsa nyílásain benyúlva először elkaptam a pettyes gőtéket – 5 nászruhás hímet, és egy nőstényt –, végül a lukból kivettem a „szalamandrát”, ami természetesen nem szalamandra volt, hanem végre-végre egy tarajosgőte.
Így rövid időn belül nemcsak azt sikerül bizonyítani, hogy élnek itt gőték, hanem azt is, hogy
- legalább két faj (pettyes gőte + valamilyen tarajosgőte)
- a pettyes gőte pedig vélhetően gyakori.
Mi az, hogy valamilyen tarajosgőte?
Gyermekkoromban mindössze három gőtefaj élt Magyarországon,
- pettyes gőte
- tarajos gőte
- alpesi gőte
napjainkban viszont már öt gőtefajt tartanak számon.
Hasonló helyzettel már találkozhattatok, amikor a zsezsékről írtam. A zsezsét, ezt a csinos és ritka téli madárvendégünket nemrégiben a taxonómusok szétszedték két fajra: zsezsére és barna zsezsére. Így, míg korábban két zsezse-faj volt (zsezse és szürke zsezse), lett három (zsezse, szürke zsezse + barna zsezse). A dolog pikantériája, hogy újabban vannak olyan kutatások, melyek „visszacsinálnák” az egész szétválasztást, sőt, ennél is tovább mennek: a mindig is két külön fajnak tartott szürke zsezsét és zsezsét is összevonnák, és így csak egy faj maradna.
Elnézést, ha ez túlbonyolult, de szerintem rendkívül érdekes, egyrészt mert látjuk, hogy a tudomány sokszor mennyire képlékeny, mennyire nehezen old meg dilemmákat (ez amúgy természetes, és nem a tudományosság megtiprásának érdekében mondom), másrészt a zsezse volt az egyik (illetve két) új madárfaj a birtokon 2023 őszén.
Hasonló dolog történt a gőtékkel is,
csak még durvábban. Míg a zsezsét két fajra bontották, addig a tarajos gőtét (amit addig külön is írtak, ahogy mondjuk Brehm cikkében), három fajra szedtek szét. A „tarajos gőte” „megszűnt”, és lett helyette három faj:
- közönséges tarajosgőte
- dunai tarajosgőte
- alpesi tarajosgőte
Vegyük sorra őket röviden:
- A közönséges tarajosgőte elvileg csak Magyarország legészakabbi részein élhet, de a legújabba vizsgálatok azt mutatják, hogy ott sincsenek tisztán közönséges gőte példányok, csak az egész országban elterjedt és gyakori dunai tarajosgőtével alkotott hibridjei. Vagyis önálló fajként talán jelen sincs az országban.
- A dunai tarajosgőte gyakori faj szinte mindenfelé.
- Az alpesi tarajosgőte viszont nemcsak a legritkább gőtefajunk, hanem egyúttal a legritkább kétéltűfajunk is. Csak az ország délnyugati peremén, főként az Őrségben és az Alpokalján él. Fő elterjedési területe Magyarországtól nyugatra-délnyugatra esik. Legnagyobb számban és a leginkább összefüggő területen Olaszország északi részén találjuk meg, ezért angolul úgy is nevezik: „olasz gőte” ().
Ha a tarajosgőte szétdarabolásánál jelen lettem volna és van egy szavazatom, én arra voksoltam volna, hogy mi is vegyük át az angol elnevezést, mert az
- egyrészt jól tükrözi a faj földrajzi státuszát (legalább olyan jól, mint az „alpesi”)
- másrészt nem zavarja a kommunikációt azzal, hogy hasonló a „sima” alpesi gőte nevéhez, amihez ezen a helyen is rögtön hozzá kell tennem a „sima” jelzőt, hogy véletlenül se legyenek félreértések.
De nem voltam ott, és nem volt szavazatom, tehát az ország legritkább gőtéjének a neve:
alpesi tarajosgőte.
A fentiekből már a laikus is sejtheti, hogy a három faj elkülönítése nem egyszerű. Ha az lenne, akkor talán jóval hamarabb szétválasztják őket. Ahogy láttuk, alkalmanként csak genetikai vizsgálatok révén jövünk rá arra is, hogy az egyik nálunk nem is él, csak a „hibridjei”.
Így amikor megkerült a belvízből az első tarajosgőte, azon túl, hogy ez önmagában is nagy eredmény a korábbi tudásunkhoz mérten, rögtön az volt a legfontosabb kérdés:
pontosan melyik faj?
Visszaérve a házhoz, az előkészített akváriumba helyeztem az állatot (mely aztán természetesen visszakerül az eredeti helyére), hogy fotózhassam és alaposabban is tanulmányozhassam. Több mint egy órás latolgatás után úgy gondoltam: sikerült egyből „kilőnünk” a legritkább fajt, és ez a pompás, hatalmas hím példány alpesi tarajosgőte lesz.
Pokolian örültem. Minthogy körülbelül egy órával korábban már a pataknál is őrült flowba, örömhullámba kerültem a birtok első halfajának megkerülésekor, amikor kivettem a varsából az első halunkat, egy fürge csellét, könnyű elképzelni, mekkora öröm volt, amikor úgy tűnt:
amiről hónapok óta beszélek, ami miatt annyira tolom a kutatásokat, most igaznak bizonyulhat!
De a tarajosgőték határozása
tényleg rendkívül nehéz, ezért a legjobb fotót átküldtem egy szakértőnek, Bombay Bálintnak. Kicsit késett a válasz, nyilván ő sincs folyton az interneten, s ez idő alatt tovább folytattam a mérlegelést, az esetleges faji bélyegek tanulmányozását, egészen addig, míg elbizonytalanodtam.
Valójában nem találtam semmit, ami felülírta volna a korábbi határozás helyességét, egyszerűen csak elbizonytalanodtam.
Ez már inkább lelki nyavalya, és nem szakmai. Kezdtem kételkedni abban, hogy ennyire szerencsés legyek. Hogy ennyire jó helyen éljek. Járjon bárki életében először Csodaországban – bár én ráadásul nem is először járok ott – ez fog történni vele egy idő után. Azt hiszi, hogy csak álmodik. Azt hiszi, hogy csak ő akarja így látni a dolgokat, de valójában minden másként van.
Korábban bejelentettem Marának is a nagy hírt, aztán körülbelül fél óra múlva bejelentettem a nagy hír visszavonását is.
Végül jelentkezett Bombay Bálint,
és megerősítette a határozás helyességét.
A gőték, és kiváltképp a tarajosgőték helyzetéről természetesen írok még, de most maradjunk annyiban:
2024 május másodikán nemcsak az első hal, egy fürge cselle került meg nálunk, hanem Magyarország legritkább kétéltűfaja, az alpesi tarajosgőte is. Mindezt sok-sok fotóval is igazolni tudjuk.
Újra beigazolódtak a sejtéseim,
és ez arra ösztönöz, hogy fokozott erővel, megújulva, Főnixként tapossunk bel a gázba, és turbózzuk fel a kutatásainkat, amennyire az csak emberileg lehetséges, amennyire azt az egzisztenciánk engedi.
És ha most bárki azt hiszi, hogy utazásunknak Csodaországban ezennel vége, nagyot téved. Mindkét varsát az eredeti helyén hagytam.
Az elsőt a Nagypatakban, a másodikat a belvízen, és másnap reggel utazásaink újabb fejezete nyílt meg, ami már nemcsak arról szólt, hogy megint találtunk egy ritkaságot, hanem arról, hogy át kell gondolnunk az alapokról mindent, és a birtok egész státuszát, sőt kutatásaink területeit és alaposságát is más szintre kell emelnünk.
Hisz Csodaországban nem tehetünk másként.
Csodaország nem egy múzeum, amit bejárhatunk egy délelőtt. Nem is egy megye, amit idővel elég jól kiismerhetünk. Ahogy arra a neve is utal, Csodaország egy másik lépték, leginkább egy új birodalom, amire nem elég pár óra, pár nap vagy három hét.
Csodaország nem egy tartomány, ahová elrepülünk egy hosszú hétvégére. Csodaország a valóság olyan új szintje, ami – ha egyszer betetted a lábadat oda – megköveteli tőled, hogy leadd az útleveledet, és új állampolgárságért folyamodj, ott akarj élni, és minden részletének odaáldozd magad, amíg csak lehet.
Folyt köv. megint…
ennyire ritka
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Nagyszerű, gratulálok! 🙂
Köszönöm! Holnap folytatjuk újabb meglepetésekkel! Vannak kétségeim azt illetően, hogy átmegy-e mindenkinek, mekkora lépések ezek… Kénytelen leszek egy videót készíteni 🙂
Hidd el átmegy. Más kérdés ki reagál és ki nem. Elképesztő ez a természet imádat és lelkesedés, bocsásd meg nekünk, ha ebben lemaradtunk:-). Mindazonáltal hiszem, hogy nehéz úgy támogatókat szerezni, hogy egy ilyen gazdag élőhely titkos terület, ám minden élőlény varázslatos szabad országa, ahova beléphet egy lepke, de ember soha. Megértem- talán pont ettől olyan varázslatos s amihez a kulcs a tiszta szándékban van.
Nagyon őrülök, hogy nap mint nap újabb csodák történnek, és ezeknek egy kicsit én is részese lehetek! Kíváncsian várom az újabb “leleteket”!