Megtaláltuk a zöld levelibéka szaporodóhelyeit!
kert & vadon
Tegnap (2024.03.30.) a nyitóoldalon egy sorban jeleztük már, hogy éjszaka kis békászó expedíciót vezetünk a környéken. Jóval korábban pedig részletesen írtam arról, hogy 2024-től intenzív kutatást indítunk annak érdekében, hogy teljes képet kapjunk a bitrokon és a környéken élő kétéltűek helyzetéről (Rana projekt).
Ennek köszönhetően rögtön az év elején fantasztikus eredmény született, megkerült Magyarország legritkább békafaja, a gyepi béka, akiről a napokban sikerült fotót is készíteni, de mindennek megírásával még adós vagyok (pár nap kérdése már csupán).
Ezen felül viszonylag pontos képet kaptunk az erdei békák és barna varangyok állományáról.
Amint beköszöntött a nyárias meleg,
az erdei békák, barna varangyok és gyepi békák szolid, csak közelről hallható kórusát, felváltották a „klasszikus” harsogó békakórusok. Évről évre megszokott, hogy ez a kórus időnként felharsan (és bizonyos időszakokban hetekig minden éjjel hallható), két irányból.
- A birtoktól délkeletre körülbelül 190 méterre található belvízen.
- És a nyugatra körülbelül120 méterre fekvő záportározónál.
A záportározót újabban rendszeresen járjuk,
ott került elő a gyepi béka is, de a belvízről nem sokat tudunk. Egy alkalommal fényes nappal megnéztem már, de azon túl, hogy találtam benne petecsomókat, sőt ebihalakat is (talán a korán ébredő erdei békák és esetleg gyepi békák petéit és ebihalait), egyetlen békát sem láttam, és sajnos gőtéket sem.
Mivel pár napja viszont az a belvíz is harsog, úgy gondoltam, éjjel kell megnézni. Mivel a békák általában éjjel aktívak, hátha több eredménnyel járunk egy éjszakai bevetésen.
Az első túrát szerettem volna megejteni rögtön az első meleg és szélcsendes éjszakán, így már tegnap fogtuk a nagy napelemes kézilámpát, az újonnan békafogásra vásárolt kicsi merítőhálót, a terráriumot, meg egy nagy üveget, a fényképezőgépet, telefont, és irány a belvíz!
Láttam már sok mindent, a fekete keresztesviperától a tigrisig, sőt a birtokon sem ritka, hogy felejthetetlen napokkal ajándékoz meg a sors, láttam már itt is sok mindent, a havasi sarlósfecskétől a vadmacskáig, de a tegnapi este életem egyik legszebb estéje lesz.
Sosem fordult elő,
hogy belopózzak egy békakórus szíve közepébe. Azt hittem eddig, hogy ez nem is lehetséges, hisz óvatosak, és amikor a közelükbe érünk elhallgatnak. És ez általában így is van. Ezúttal viszont sikerült óvatosan, lépésről lépésre besurranni gumicsizmában a kórus kellős közepébe anélkül, hogy a békák elhallgattak volna.
Ez leírhatatlan élmény.
Ritkán hallani ennyire közelről ennyi béka brekegését. A legközelebbi példányok a lábunk előtt tolták a nótát teljes gőzzel. Nem is hinnétek, hogy ennyire közelről milyen ereje van a brekegésnek. Órákkal később itthon szó szerint csengett a fülem, mintha egy túlhangosított koncertről jöttem volna.
Egészen extrém
hangulata volt annak, hogy ott álltunk a sötétben az ingoványos terepen, a jobb csizmámba folyamatosan szivárgott a víz, folyamatosan pásztáztuk a mocsarat a lámpával, amikor pedig egy-egy békára rátaláltunk, elindult a fotózás vakuval, és a videózás, hangfelvételek készítése, két példányt pedig ideiglenesen ki is fogtunk fotózás céljából.
De ami mind e mellett nagyon meglepett, hogy nem kecskebékáktól vagy tavibékáktól harsogott ott a víz, hanem levelibékáktól! Nehéz kihámozni a hangzavarból, hogy hány levelibéka volt ott, de minimum 50-100, esetleg több is.
Ez pedig jóval több,
mint amennyire bármikor is gondoltam volna. Nem is sejtettem, hogy bárhol a közelben jelentősebb levelibéka-szaporodóhely lehet. Ráadásul ezek után feltételezhető, hogy a záportározóból hallatszó kórus is levelibékák kórusa lehet, és ott is legalább ennyi béka lehet (ha ugyan nem több), bár az még hátra van, hogy ott is vizsgálódjunk éjjel.
Korábban csak annyit tudtunk, hogy a birtokon a vegetációs időszakban, tavasztól október végéig egyszerre 3-4 levelibékát hallani. A tegnapi megfigyelések viszont azt mutatják, hogy igen jelentős számban élnek itt levelibékák. A szaporodóhelyen egybegyűlt hímek ugyanis a nászidőszak végén szétszóródnak a környéken, és akár öt kilométerre is elvándorolhatnak. Így tehát egészen biztos, hogy mindkét szaporodóhelyről kapunk levelibékákat.
Miután eddig azt hittük, hogy nincsenek jelen tömegesen, arra sem gondoltunk, hogy konkrétan a levelibékákkal volna bármi kiemelt feladatunk. Most viszont fordult a kocka.
Két okból is.
Nem írtam róla, holott fotóztam és felvettem videóra is, de 2023 nyár végén, kora ősszel brutális pusztítást vittek végbe a birtokkal határos területeken, tőlünk északkeletre. A bokorfüzesek, égerek 70%-át levágták, és elvitték biomasszának, vélhetően osztrák erőművekbe. Azért nem írtam erről, mert sokkoló volt nézni, ráadásul rendkívül rossz emlékeket ébresztett bennem, hisz épp ilyen pusztítás miatt kaptam infarktust és haltam meg 2023. április 2-án, amikor a birtokot határoló bokorsort akarták ugyanilyen módon, és ugyanilyen célból letarolni.
Miért fontos mindez?
Mert amikor azon a hatalmas területen letarolták a bokorfüzeseket, ennek a sok levelibékának az élettere szűkült be jelentősen. Így még inkább fontos, hogy a birtok továbbra is nem kevesebb, hanem egyre több lombozattal várja a levelibékákat. Ráadásul délre, délnyugatra fekvő lombhullató erdőkben is jelentős kitermelés zajlik egy ideje, így az erdők kiterjedtsége is csökkent körülbelül 30-40% -al.
Mindkét szaporodóhely, a belvíz különösen, de a záportározó is alapvetően időszakos víz, ami sokszor – főként újabban – hamarabb szárad ki, minthogy az ebihalak kifejlődjenek, és a fiatal kis békák elhagyhassák a vizet. Ezen a ponton megint oda érünk ki, ahová már a gyepi béka esetén:
2024 tavasza nem érhet véget anélkül, hogy ne hoztunk volna létre legalább egy biztonságos, és állandó víztestet, ahová a közvetlen környék ebihalai kimenthetők szárazság esetén!
Óriási öröm,
hogy a kétéltűek újra és újra meglepnek minket, és hogy minden nappal egyre gazdagabbnak tűnik ez a hely. Egyre nyilvánvalóbb, hogy akár olyan rezervátumunk is lehet, ami országosan is fontos természeti értékeknek biztosíthat otthont (lásd gyepi béka), és ami egyre intenzívebb kutatásai révén tudományos szempontból is fontos mintaterület lehet.
Igyekszem mihamarabb újabb anyagokkal jönni, például szeretném megmutatni, milyen hangfelvételeket készítettünk. És persze nincs vége, talán már ma éjjel visszatérünk a levelibékák országába.
És nehezen kifejezhető az a hála, amit a támogatásotok miatt érzek. Látnotok kell, és remélem egyre jobban érzi minden klubtag, hogy támogatása konkrétan egy-egy madár, egy-egy levelibéka életét is közvetlenül érinti.
Ja és még valami: ezen a héten nemcsak új madárfajunk volt, hanem új békafajunk is! Jövünk a folytatással!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Nem találok szavakat!
Köszönöm, Cen’, tudom, milyen picik, volt már a galléromon, de az az édes brekegés, kis béka, nagy hanggal, nagyon édesek! 🐸🐸🐸