Vissza az életbe!
Múlt hét pénteken döbbenetes dolog történt. Bárcsak azt mondhatnám: az infarktus kerülgetett, amikor megláttam, hogy egy lánctalpas a birtok északi határában nekilát eldózerolni a Nagykökénysort. Ilyet legrosszabb rémálmomban sem láttam. Az infarktus sem kerülgetett, hanem beütött, méghozzá durván. Ma már tudom: lehetetlen elmagyarázni bárkinek is, mit éreztem, amikor megláttam a kitépett bokrokat. Pontosan tudom, mennyire nem ért ebből szinte senki semmit, az orvosok főként nem, azt is tudom, mennyire de mennyire nem érdekes ez a többségnek, főként, most, hogy visszahoztak az életbe, és az életmentő beavatkozás után öt nappal megint írok, nincsenek illúzióim. De miután megláttam a dózert ténylegesen és vérkonkrétan infarktust kaptam, de még belebonyolódtam egy két napig tartó harcba, hogy a kökénysort megmentsem. Rettenetesen fájt a mellkasom, hamar fogyott a levegőm, de végigcsináltam, és két nap után ígéretet kaptunk arra, hogy eltakarítják onnan azt a kurva gépet és hagyják a virágzó borkorsort, akkor viszont már épp csak pislákolt bennem az erő, végül pár lépésnél többet nem tudtam már menni, és egyértelművé vált, hogy nem egyszerűen sokkos, kialvatlan, kétségbeesett vagyok, hanem épp infarktusom van. Bevittek a sürgősségire, ahonnan rögtön betoltak a műtőbe.
Ezért kellett leállnunk pár napja a weboldallal is, minthogy kis híján meghaltam – illetve rövid időre tényleg meghaltam állítólag, és vannak is erről furcsa emlékeim.
Most egy kórházból írok, itt töltöm a húsvétot is. Olyan ez most kicsit, mint annak idején a Jack London-túra: megint olyan helyen írok, ahol semmi sem áll kézre, megint pakkból élek és „hátizsákból” dolgozom. Nehezen, de összekalapáltam magam annyira – és összekalapáltak az orvosok –, hogy megtaláljam a módját, miként regenerálódjak, és hogyan térhessek vissza, ha csak részben is, és persze már keresem azokat a lehetőségeket, melyek lehetővé teszik majd, hogy a lehető legkevésbé sérüljön az az út, amit az irodalomban vagy a birtokon megkezdtünk.
😮😯😧
Döbbenet!!
Nem találok szavakat arra, ami történt! Majdnem az életedet adtad – szó szerint – a birtokért, a kökénysorért és az ott élő madarakért.
Szerencsére nem így történt, és most csak az a fontos, hogy gyógyulj meg teljesen!
“Jó, hogy itt vagy!”
Köszönöm, Edit!
Isten hozott, Cen’, remélem, sokáig maradsz! 🤗🙏
Hála a megmentőknek!💕
A nyitó fotó azt a rohadt, gyilkos gépet ábrázolja, Cen’?
Persze, nem a gép tehet róla, hanem az az utolsó gengszter, aki a “parancsot” adta. (olyan vagyok, mint a lyoni takácsok a géprombolások idején, a kapitalizmus hajnalán, bocs’)
Igen, a kép a Nagykökénysoron készült, hozok majd róla videót is. Bevallom, felmerült bennem, hogy gépromboló legyek én is.
Regenerálódj, pihenj, Cen’, talán már kezdődik a rehabilitáció is, szeretni fogod.
Ezt a borzalmat meg vagy kiírod magadból, vagy….., ahogy jólesik! Élvezd a törődést! 🙂 Szép álmokat!
Nem nagyon vannak szavaim nekem sem, hatalmas bennem a düh, de még nagyobb az aggodalom!! A madarak az életed, és majdnem a halálod lett. A fészekrakó madarak alól kivágni a bokrokat, az konkrétan természetkárosítás. 🙁 Meg egyébként is egy csoda egy kökénysor amikor virágzik, szóval, nem kívánok semmi jót a munka megrendelőjének.
Viszont Neked mielőbbi gyógyulást, stresszmentes felépülést, hogy minden úgy folytatódjon, ahogy félbeszakadt!! De most csak pihenj, pihenj!
Jobbulást kívánok! Végtelenül szomorú, hogy egyesek nem figyelnek és átgázolnak mindenen!
Majdnem sokkot kaptam, amikor olvastam, mi történt! Zavartalan lábadozást kívánok!
Elém került ma ez az írásod a neten.
Talán nem véletlen, hogy aktuálisnak érzem.
http://beszelo.c3.hu/cikkek/hovatovabb
Azt hiszem, nincs még itt az oldalon.
Ha esetleg… 🤔
Jaj, csak ha vissza tértél!
Megdöbbentett, amit olvastam!
Át tudom érezni, hogy min mentél keresztül, milyen sokkot és fájdalmat jelenthetett a látvány!
Te, aki erőt, fáradtságot nem kímélve dolgoztál a birtokért, hogy az ott élő állatfajok minél jobban érezzék magukat, gondosan ügyeltél a növénytársításokra, egyszer csak azt látod, hogy más tönkreteszi mindezt, nem csodálom, hogy infarktust kaptál, ‘Cen!
Egyáltalán ki és hogyan juthatott be oda, hogy képzelte, hogy mindezt megteheti?
Nagyon örülök, hogy túl vagy sikeresen a beavatkozáson!
Minél előbbi felépülést kívánok, de semmit ne siettess!!!
Üdvözöllek: Gyöngyi
Azt a durva mindenségét! Hála az égnek, hogy túlélted! Mihamarabbi jobbulást!
Ha a kökénysor a te birtokodon nő, hogy jutott eszébe bárkinek is ledózerolni?????????????
Ez a birtokhatár, rézsű, tehát egy részét jogilag akár le is tarolhatnák, más kérdés, hogy ez mennyire indokolatlan lenne, és hogy 60-70 éve bokorsor van ott, s érthetetlen, miért ne legyen ezután is bokorsor. De ha lesz majd erőm és érkezésem, írok erről még részletesebben, bár a szívem azt súgja, hogy hamar lépjek át ezen az eseten és inkább menjek tovább.
Egyszer, majd jó sokára, esetleg megírhatod pl. a “Történt egyszer” sorozatban, vagy felhasználhatod egy regényben, de most hallgass a szívedre: próbáld elfelejteni az egészet és lépj tovább!
Bassza meg! Bassza meg! Bassza meg!
(azt mondja a »rendszer«, ezt már mondtam egyszer — én nem emléxek, ám bizonyára okom volt rá…)
Mielöbbi gyógyulást! Testit, és föleg : lelkit… A Feltámadás Ereje sodorjon magával. 😉
Fő, hogy ITT VAGY kedves Cen’! Mielőbbi felépülést és minden-minden jót kívánok.!!! Nem mentél ugyan bele a műtét milyenségébe, de nagyon aggódom a (két napi ) késlekedés miatt, mivel a következményekben minden perc számít. Vigyázz magadra!
Békét és gyógyulást kívánok!
Vissza az életbe – jó, hogy megjöttél, kedves Cen’!
Vissza a harmóniába – sok ember butasága, ha mégoly érthetetlen is – kérlek, ne zaklasson fel! Bár tudom, egy szenvedélyes természet szeretőnek ezt mondhatom.
A saját birtokod a birtokod, az legyen a fontos számodra és az egészséged!
Szeretettel gondolok Rád!
Kedves Cen’!
Soha nem kímélted magad, sokszor mondtam, nem lesz jó vége, hogy két végén égeted a gyertyát. Előbb-utóbb elég. Tudom, a birtok, a növények, az állatok, maga a természet a mindened.
Talán egy kissé hátralépsz…egy időre biztosan. Vigyázz magadra és mielőbbi felépülést kívánok!
Ui: azért a hátizsákból való élés most kicsit más mint a “túráid” alkalmával!
Ölellek! 🤗
Szeretettel gondolok Rád!Mielőbbi felépülést kívánok!