Csodaország 2. | Új fajunk a fürge cselle! | Videó!

Csodaország 2. | Új fajunk a fürge cselle!

---

Ott fejeztük be legutóbb,

hogy 2024 május másodikán új kapu nyílt meg, és mintha a sok részeredmény után, 24 év elteltével egyfajta dimenziókapu tárult volna ki előttünk, amikor a Rana-projekt keretében a gőték kutatására bevetett varsákat átvittük egyrészt a Nagypatakra, másrészt a belvízre. Erről a napról, amikor egy perspektivikus természetvédelmi vállalkozásból átcseppentünk Alice Csodaországába, részletes bevezetőt írtam ITT, sőt két videót is hoztam. Az egyik az első varsaellenőrzés előtti percekben készült, amint elsétáltunk a nagypatak völgyébe, a második pedig percekkel azt követően, hogy

a birtok történetében először került elő egy hal.

---

Utazás Csodaországba | Életem legszebb napjai | Videók

Igaz, hosszas lamentálgatás után arra jutottam, hogy extrém esetben akár halak is élhetnek a patakban, de legalábbis ideiglenesen megjelenhetnek benne annak ellenére is, hogy soha erre utaló jelet nem láttam.

Annak ellenére, hogy a Nagypatak medrében az év jelentős részében annyira kevés a víz, hogy még ivadékok közlekedése is bajos lenne benne. Mégis, támadt egy érzésem, s meg is írtam ezt az első ellenőrzés éjjelén.

Nem tudom, miért éreztem úgy,

hogy a Nagypatakon a varsázás már az első alkalom is mellbe vágó eredményt hozhat. Csak éreztem. Ezért írtam azt a cikket előző este. Van itt egy flow február óta. Mióta sikerült megtalálni a gyepi békát. És amióta lepkészünk. Mióta kiraktunk közel 100 madárodút. Amióta tudjuk, hogy 1-2 hónapon belül elhagyja a birtok az 1000 regisztrált, fotózott és filmezett növény- és állatfajt. Talán ez a flow erősödött fel, miután az első gőtét is játszi könnyedséggel találtuk meg. Miután rendre találunk meglepő és értékes fajokat, lepkéket, kétéltűeket, és persze madarakat is.

Május elsején este, abban a cikkben arra jutottam, hogy végső soron az egyik legigénytelenebb és sekély vizekben is „elvergődő” halfaj esetleg előfordulhat. Arra jutottam, hogy rendszeres kutatások mellet akár heteken vagy hónapokon belül megkerülhet nálunk a halak osztályának első képviselője, egy vágó csík.

Természetesen nem hittem, hogy az első éjjel. Természetesen tudtam, hogy ennek esélye gyakorlatilag nulla. Ha megkerül is valami, az hetek, hónapok kérdése, és igen, talán csak a vágó csíkra lehet számítani.

Május másodikán,

amikor az első videót felvettem, amint lefelé tartottam a völgybe, tudtam, hogy hal nem lehet a varsában. Az első alkalommal semmiképp. Ugyanakkor továbbra is velem volt valamiféle flow, sugallat vagy ihlet. Egy dolog volt, amit tudtam, és egy másik – egészen másik –, amit éreztem. Ezért kapcsoltam be a kamerát. Ezért beszéltem az első varsázásról út közben.

Aztán a kamera lekapcsolt, félbehagyta a felvételt, anélkül, hogy kinyomtam volna, de ha már így alakult, leállítottam az állványt a patakparton, és óvatosan leereszkedtem a mély mederbe. Felvettem a varsát, ami a sekély vízben annak ellenére is csak a harmadáig merült el, hogy előző nap nem győzködtem „beletunkolni” a lágy iszapba.

Azt rögtön láttam,

hogy egészen más itt a felhozatal, mint amilyen a záportározóban volt.

Nincsenek ebihalak. Nincsenek hatalmas csiborok. Inkább tegzeslárvák vannak, és sok törmelék. Néhány víziskorpió. Nem is tudom, rajta van-e már a birtok fajlistáján. Talán a víziskorpió is új faj, egyelőre nem tudom. Letettem a szákot, és már nyitottam volna a száját alul, hogy kirázzak belőle mindent, amikor az egyik sarkában, a törmelékben megmozdult valami. Nocsak! Talán mégis akadt egy gőte? Közelebb hajoltam. S aztán nem hittem a szemnek: egy haltest rándult meg a törmelékben, a tegzesek között. Egy apró halacska kibukkanó íve.

Mégis van vágó csík?

Máris! Hihetetlen.

Finoman megráztam a varsát, hogy a törmelék szétterüljön a hálón. És akkor néztem csak igazán nagyot.

Mert hal volt valóban, amit az imént láttam, de nem csík. És nem is egy apró (de gyakori) bodorka vagy keszeg. Egy olyan hal, amit láttam már párszor, például amikor aranyat mostam a Börzsönyben, gyakran láttam a Királyréten, a szalamandrás patakokban, de a kezemben még sosem volt. És itt végképp nem számítottam rá.

Annyira hihetetlen volt,

hogy amikor a második videót felvettem, közvetlenül az ellenőrzés után, amikor a kis halat már beraktam üvegbe, hogy meghatározzam és fotókat készítsek róla, nem mertem mondani rá semmit. Csak célozgattam. Szó szerint azt történt, hogy nem hittem a szememnek.

Nemcsak nem számítottam rá, de szerintem egy halbiológus sem tippelt volna arra, hogy itt előkerülhet a fürge cselle. Mert a kis hal egy nászi színekben pompázó hím fürge cselle volt.

---

A hegyi patakok, a Börzsöny patakjainak vagy a Tapolcai-tavasbarlang jellegzetes kis halfaja, mely oxigéndús, tiszta vizekben él.

Hihetetlen, hogy

beteljesült előző napi jóslatom,

alig pár órával később. Amikor azt írtam, hogy amiatt akartunk tavacskákat, hogy végre halak is élhessenek a birtokon, de a kétéltűeket is megkutattuk, hogy tudni lehessen: miként kedvezhetnek az új víztestek a kétéltűeknek is.

Aztán – ahogyan azt a videóban is mondtam – úgy tűnt, hogy épp a kétéltűek miatt halakat mégsem telepítünk, nehogy a halak egyék fel a gőték és békák ivadékait, ugyanakkor a gőték miatt fogjuk varsázni a Nagypatakot, ahol meg épp miattuk derülhet ki, hogy mindig is éltek itt halak, vagyis a betelepítésükre szükség sincs.

És így lett. Másnap!

De hogy épp egy ilyen viszonylag ritka, leginkább a hegyvidékekre jellemző, gyönyörűszép és érdekes, nem mellesleg védett faj lesz az első, aki a területünkön a halak osztályát képviseli majd, ezt a legradikálisabb ultra flow sem sugalmazta. És itt kezdtünk átsodródni a birtok történetében egy olyan oldalra, ami már nem egyszerűen kutatásokról, természetvédelemről, a jövő és emberségünk intenzív védelméről szól; egy olyan oldalra, ahol már Csodaország vadonjait járjuk, és Csodaország speciális ökológiáját tanuljuk percről percre.

Miután előkerült az első hal,

ráadásul rögtön egy fürge cselle, semmi sem kellett már ahhoz, hogy 2024 május másodika a legemlékezetesebb napok között foglaljon helyet, de még hátra maradt a másik varsa ellenőrzése a belvíznél…

hátra maradt még – alig egy órával később – csodaországi utazásunk újabb fejezete…    Hamarosan jövünk a folytatással, valamint több, részletes cikkel a fürge cselléről!  

---

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

---

még több “Kert és vadon”