Utazás Csodaországba | Életem legszebb napjai | Videók

Utazás Csodaországba | Életem legszebb napjai | Videók


Kert & vadon | Fotó: Centauri


“…Felfedte számunkra, hogy milyen, eddig nem látott szférákon át kapcsolódik egy egész régió élővilágához, sőt: földtörténeti korok letűnt időszakaihoz is. …”

De gőzöm sincs arról,

hogyan írjam meg mindezt nektek vagy bárkinek. Egyébként is kettős érzések gomolyognak bennem:

  • egyrészt világgá kürtölném (ezt teszem épp)
  • másrészt titokban tartanám a világ előtt mindörökre.

Az elsőt nem kell magyaráznom: bármely örömöt az ember szeretne azonnal megosztani. Az eltitkolás „kényszere” pedig abból fakad, hogy olyan dolgok tárulnak fel most, ami valóban titok volt eddig. A titok pedig természeténél fogva olyan, ami nem keresi a fényt és a nyilvánosságot; főként nem, ha a vadon titkairól van szó.

Sosem éreztem magamat annyira egy expedíció résztvevőjének itthon, mint most. Soha annyira nem lepett meg a saját területem, ahol 24 éve élek-halok, amit úgy ismerek már, mint a tenyeremet, és amitől ilyen léptékű meglepetésekre nem is számítottam már.

2024 május másodika óta

szintet léptünk, szintet léptek a kutatásaink, és izgalmas lepkészeti éjjelek és a kétéltűek kutatásának újdonsült és felettébb eredményes kalandjai után átléptünk egy határt.

A tervezett kutatások, a hideg fejjel kivitelezett élőhelyreformok, fajlisták, lajstromozások, dokumentálások, fotózások és videózások után pár napja már nem egyszerűen egy kutatásban veszünk részt, nem egyszerűen egy visszavadított területen dolgozunk kitartóan és szisztematikusan, egy ideje már veletek együtt és a ti támogatásotokkal, nem.

Másodikán átléptünk mindebből Csodaországba.

Terveink, kutatásaink, eredményeink meghaladták azt a léptéket, ami csak rendkívülinek tekinthető. Nem ablakok, nem kapuk, nem katedrálisok ajtajai nyíltak meg, hanem dimenziók.

Megszoktuk, hogy valamicskét mindig módosítunk, mindig rakunk a birtokról alkotott képhez. Azt is megszoktuk, hogy időnként meghökkentő dolgokat. Néha havasi sarlósfecskéket fotózunk fölötte, néha új fészkelő madárfajok jelennek meg, sokszor új lepkefajok tucatjai, új virágok, és mi is új terveket szülünk.

De az idén elindultunk egy irányba,

pontosabban a birtok kezdett el kirajzolni önmagáról egy új, markánsabb képet.

Kezdte megmutatni magát olyannak, amilyennek eddig talán még senki előtt nem mutatta meg magát. Persze nemcsak a birtok, hanem ez a völgy, amiben mi is vagyunk. Kezdte apró titkain keresztül felrajzolni karakterének fő vonásait, május másodikán pedig végre úgy döntött:

felfedi valódi kilétét.

Felfedi előttünk a legfontosabbat. Végre felfedi, hogy egészen eddig épp csak a felszínt kapirgáltuk. Felfedi előttünk, hogy számos titkos szférája van, és hogy látványos, új univerzumokat találjunk métereken belül, még csak a mikroszkopikus élet szintjéig sem kell leereszkednünk.

Felfedte számunkra, hogy milyen, eddig nem látott szférákon át kapcsolódik egy egész régió élővilágához, sőt: földtörténeti korok letűnt időszakaihoz is.

Egyre meggyőzőbben vallja meg nekünk, hogy ő még erős kapcsolatokat ápol – mondhatni barátságot – az utolsó jégkorszakkal.

Valamit megsejtettem mindenből.

Megrezzentek a receptorok bennem május elsején éjjel, amikor írtam egy hosszú cikket arról, hogy 24 év után elképzelhető-e még, hogy akár halakat is találjunk a patakban. Ott, ahol 24 év alatt egyetlen halat nem láttam, egy kósza ivadékot sem.


Bár későn végeztem a cikkel, mégis kiraktam az oldalra még aznap este, mert az volt bennem: ha esetleg másnap valami olyat mutat meg a Nagypatak medrébe helyezett varsa, amiről sejtésem is van már, akkor ne utólag mondjam: sejtettem.

Dokumentálni szerettem volna

az első éjszaka, az első ellenőrzés előtt, hogy vannak sejtéseim. Vannak megint feltételezéseim (ahogy korábban a gyepi békával kapcsolatosan). Szerettem volna világossá tenni: valamit sugalmaz ez a patak.

De csak ennyit sejtettem.

Csak ennyit tudtam. Valójában nem éreztem előre, hogy másnap milyen nap köszönt ránk, és hogy másnaptól egészen másként látom már a birtokot, mint eddig.

Eddig is imádtam, eddig is azt gondoltam, könyörög ez a terület azért, hogy visszaadjuk a vadonnak; könyörög azért, hogy végre, mint egy elveszett gyermeket, Gaia ismét magához ölelhesse.

Eddig is szerelmese voltam

ennek a területnek, szerelmese voltam minden benne rejlő lehetőségnek. De nem sejtettem, hogy 2024 május másodikától már nem is szerelmese, hanem a rabja leszek. Letaglózott híve és hűalattvalója.

Szerencsére a sejtéseim élénk színekben járták át a pszichémet másodikán délelőtt is, és volt annyira erőm és lélekjelenlétem, hogy bekapcsoljam a kamerát,

így a fordulópont előtti perceket felvettem. Ezekből hozok, most két hosszabb videót is, mielőtt folytatnám ezt a régi-új történetet, utazásunk történetét Csodaországba.



Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még több “Kert és vadon”

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

7 hozzászólás

    1. Author

      Foglak! 🙂 Ezek a napok neked különösen érdekesek lesznek. Tényleg nem akarok lelőni minden poént azonnal, de eszement, ami itt zajlik. Tényleg. És pár óra múlva, megint megyek ellenőrizni a varsákat………

      1. Remélem ti ott kaptatok ma esőt, lesz víz még a patakban!

        1. Author

          Kaptunk esőt, és emelkedett is a víz egy keveset. A békák (ebihalak) is kaptak némi haladékot, és ez nekünk jó, mert a mentő-tavacskáink még mindig szervezés alatt vannak.

  1. csele, póc….. ? egyik sem ? ha már nem csík…..

    1. Author

      Holnap hajnali öt órakor kiderül, akkor már olvasható, nézhető lesz a cikk 🙂 🙂

      1. 🙂 🙂 Na jó, nem csele, hanem cselle, de azért elég jó tipp volt az éjszaka. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük