Sírdogáltam, amikor meglett az első fotó a gyepi békáról
Kert & vadon
Nem részletezem már, amit oly sokszor: tervezni jó, érdemes, és némi tudással meg tapasztalattal a hátunk mögött spekulálni is. Nem véletlenül gondoltam korábban, hogy ebben a völgyben akár gyepi béka is élhet. Hogy meglapulhat itt Magyarország legritkább békafaja, de azért – ha őszinte akarok lenni – koránt sem volt ez bizonyosság bennem, inkább csak egy erős, makacs remény. Cseppet sem lett volna meglepő, ha végül kitartó keresés ellenére sem kerül meg.
2023 márciusában
a Kutató-tóka elkészítésekor is felmerült, hogy esetleg gyepi békát láttunk a tókában – aztán kiderült, hogy nem. Ennek ellenére az idén is végig ott volt a kisagyamban ez a lehetőség. 2024-ben tervszerű keresésbe, megfigyelésbe kezdtem (lásd Rana projekt!).
Az első eredményt azt hozta,
amikor felismertem a hangját a záportározóban. Bár ismerem a gyepi békát az Őrségből, a hangját is ismerem, annyira nem vagyok járatos a határozásában, hogy magabiztos lehessek. Ez nem az én területem.
A záportározó nádasából kivenni a békákat szinte lehetetlen, amint fotózni is bajos. Arról lőhet az ember képet, ami épp kilátszik a nádból meg a vízből, de arra például gyakorlatilag nincs lehetőség, hogy hang alapján megkeressem a békát, megfogjam vagy lefényképezzem.
Ezért kínomban
– de legalább ennyire észnél voltam –
felvettem a hangokat, a felvételt pedig elvittem egy olyan csoportba, ahol szakértők is vannak. Legalábbis olyan emberek, akik gyepi békás területeken élnek. Mondjuk erdélyi zoológusok, akinek a gyepi béka épp oly közönséges, mint nekünk a barna varangy.
Ez volt az első siker. Többen is megerősítették, hogy a hang gyepi békaé.
Általában kettő, ritkán három gyepi békát hallottam a záportározóban. A hangok azonosítása után már biztos voltam a gyepi béka jelenlétében, de azt nem mondanám, hogy biztosra mentem. Mindenesetre kitartóan látogattam a záportározót, hallgatóztam, és fotóztam, sokszor vaktában, épp csak kilátszó békákat, és párszor még hallottam a gyepiket is.
Végül 2024.03.24-én
hosszas fotózás után sikerült lekapnom körülbelül 4 méterről egy béka vízből kikandikáló orrát. A korábbi fotókon látható békák általában nehezen határozhatók voltak, mert ritkán sikerül értékelhető képeket lőni róluk, ezúttal viszont szerencsém volt, mert épp az orr lehet a leginkább árulkodó, ha gyepi békáról van szó. Ha megnézzük a szintén ezen a napon nagy valószínűséggel erdei békáról lőtt képet, és az orrát épp csak kidugó békát, akkor két különbséget rögtön látunk.
- Az egyik az, hogy a második béka orra jóval tompább, szinte már tömpe,
- másrészt a torok fekete foltos, és nem olyan világos, mint az erdei béka torka.
Ezeket a fotókat – halványan reménykedve abban, hogy kapok segítséget és sikerült megcsípnem a gyepit – megint csak elvittem egy szakértői csoportba, ahol visszaigazolták:
A „tompa orrú” béka valóban gyepi béka.
Bevallom: Amikor ezt olvastam, könny szökött a szemembe. Boldog voltam – és vagyok most is –, hogy egy igazán ritka kétéltűfaj védelmében itt helyben, tevőlegesen részt vehetek. Mert ez pontosan ezt jelenti! Hogy fontos feladatom lesz ezután a kétéltűekkel kapcsolatosan is. Országos szinten is jelentős, ha itt van egy gyepi béka-állomány, s főként jelentős, ha pár év alatt ezt az állományt sikerül biztonságba helyezni és megerősíteni.
Ha ilyen feladattal bíznak meg – bízzon meg ezúttal az élet – naná, hogy az ember a könnyekig meghatódik. Akár érdemesként, akár érdemtelenül bízták meg a feladattal.
Igaz, nem olyan pazar fotót lőttem, mint amire vágytam, amikor mérföld hosszú cikket írtam a gyepiről ITT, de kezdésnek ez bőven elég. A folytatás pedig simán hozhat további, akár ennél sokkal szebb és meggyőzőbb fotókat is.
Nem is áll le a kutatás,
hisz a gyepi nem véletlenül ücsörgött a záportározóban. Így a záportározó vagy a környék szaporodóhelyeinek vizsgálata, az ebihalak határozása újabb adatokat szolgáltathat a ritka gyepi békáról, és arról is, hogy hozzávetőlegesen mekkora állománnyal van dolgunk.
Első blikkre úgy sejtjük, hogy egy kis létszámú populáció élhet a birtokon és a környékén. Az is lehet, hogy már csak 10-15 példány (ha van annyi egyáltalán). Ha sikerülne itt stabil állományról beszélni, és jelentősen megnövelni a létszámukat, az valóban országosan is számottevő eredményünk lehetne.
Nem véletlenül jutott eszembe, rögtön a bizonyítás, az első hangfelvétel időpontjában, hogy esetleg olyan területről lehetne hozni „erősítést”, ahol bőven vannak gyepi békák (esetleg a Börzsönyből), de ez a lehetőség sajnos szinte teljesen kizárható, minthogy a kétéltűek között dúló rendkívül súlyos járványok miatt cseppet sem javasolt a kétéltűek költöztetése a víztestek között. Erről részletesen írtam a gyepi békáról szóló hosszú cikkben is.
Most abban reménykedünk,
hogy az ebihalak kutatása és mentése során újabb gyepi szaporodóhelyeket találunk, és kiderül majd, hogy bár kicsi, mégis életképes populációról van szó, ami az aszályos évek után is megvan még, és ami egy kis segítséggel, új és biztonságos víztestek létrehozásával stabil otthonra találhat a birtokon, és stabil, a jelenlegénél akár nagyságrendekkel népesebb populációt alkothat itt.
Ez a reményünk. Ezen dolgozunk most is. Ehhez kérjük a segítséget is ITT. És a gyepi békák nevében is köszönünk minden eddigi támogatást!
Segítsetek!
Leginkább ahhoz keresünk soron kívül partnereket, adományozókat – ahogy azt pár hete már jeleztük -, hogy több kicsi tókát szedethessünk ki markolóval a Nagypatak mentén és a Kisberekben, és a patakot is megduzzathassuk.
A helyzet az, hogy voltaképp ideális a területünk arra, hogy egészen népes és stabil gyepi béka állományt hozzunk létre, valamint más fajok is, például gőték megtalálják itt a számításaikat. A területünk túloldalán található égereseket is próbáljuk bevonni a védelembe. Ismerjük a terület gazdáját, jó fej, és nyitott az ilyesmire, szóval remélhetően rávehetjük majd, hogy az erdőben hozzunk létre 8-10 tókát.
Tókákat az égeresbe!
Olyan mély vizeket, amelyek nem száradnak ki április végére, és amelyekben békák és gőték is biztonsággal fejlődhetnek ki. Kivételesen szerencsés helyzetben vagyunk – bűn lenne, ha nem élnénk a lehetőségekkel.
Az új víztestek amolyan mentő-tóként is működnének. A környék gyorsan kiszáradó víztesteiből átmenthetnénk ezekbe az ebihalakat, így akár tízezres nagyságrendben menthetünk meg leendő kis békákat.
Az első 500 ebihal mentésére már sort is kerítettünk, hamarosan erről is hozunk videót és beszámolót.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
Honvágyam lett a “tóka” szótól. Anno a szüleim háza udvarában is volt tóka, Apám később meszes gödörnek használta, amiben oltott mész volt. Kedves Cen- írok emailt, légyszíves nézd majd meg.
Nem vagyok “békász”, de olvasás közben az én kis eszemmel a békák költöztetését én is kockázatosnak és kevés sikerrel kecsegtetőnek éreztem, és arra gondoltam, hogy inkább ott helyben kellene a szaporodásukat és az életben maradásukat megsegíteni valahogyan.
“Tókákat az égeresbe!” És nem aszályos, hanem csapadékos nyarakat! Drukkolok.
Én nagyon szeretném, ha megkedvelnéd a békákat. Itt egy igazán nagy természeti értékről van szó. A lepkék meg…. Elképesztő dolgokat fedezünk fel nap mint nap… Néha békák nélkül is könnybe lábad a szemem, ha azokra gondolok, akik mindezt támogatják és életben tartják… Akik miatt a Cenweb is létezik még…. Tényleg. Őrületesen hálás vagyok.
Te tényleg mindent megteszel! Én meg igyekszem. 🙂
A levelibékát már kedvelem! 🙂 Jön majd a többi is biztosan.
A katartikus élmény, amikor könny szökik az ember szemébe…, sok ilyen felfedezést kívánok, Cen’! 🤗
Bár a békák, meg a hüllők nem tudnak olyan elvarázsolni, mint a levegő állatai, te viszont mindig el tudsz a róluk szóló írásaiddal. Azt hiszem te már oly mértékig az erdőé, a tavaké, a levegőé vagy, hogy nem megtalálod az élőlényeit, növényeit, hanem érzed őket. Külön érzékszerved van számukra. Benned is élnek.