Elkészült a Kutató-tóka! | Élőhelyátalakítás otthon
KERT & VADON
Oly sok tervezés után, emlékezetes infarktusom napján végre elkészült a Kutató-tóka is a Kisberekben. Aznap délelőtt fatelepítést terveztem (el is ültettem 120 fácskát), de előtte még hamar kiástam egy kicsi, körülbelül fél méter mély gödröt.
Régi feltevésem, hogy a dagonyák környékén egy olyan vízzáró réteg bukkan a felszínre, amely akár száraz időben is jelentős mennyiségű vizet vezet a Kisberekbe. Csapadékos években sok helyütt buzgárok, források törnek fel, a dagonyák 2021 nyarán, minden idők legdurvább aszályában sem száradtak ki, akkor is volt bennük némi nedvesség, amikor a jóval mélyebben futó patakmederben épp csak csörgedezett valami.
Bőséges, talaj közeli talajvízre utal a Csordakút is, ami talán a hetvenes évekből maradhatott hátra a Kisberekben. Ez egy négy betongyűrűből álló kút, amiből a hetvenes években (de talán még a nyolcvanas években is) szarvasmarhákat itattak. (Ma már a környéken sincs marhalegelő.)
A kútban annyira magasan áll a víz, hogy némi erőlködéssel a kút peremérről elérheti az ember puszta kézzel is.
A dombtetőn, az Angolkertben található kerekes kút 24 méter mély. Felteszem, ott 24 méter mélyen ugyanaz a vízzáróréteg található, ami a völgyben már csak karnyújtásnyira van a felszíntől, illetve ami a dagonyáknál már a felszín fölé vezeti a vizet. Az alábbi keresztmetszeti ábrán próbálom megmutatni, hogyan is kell ezt elképzelni.
Magyarán a domboldalra érkező esővíz annak rendje és módja szerint beszivárog a talajba és megindul lefelé, de egy idő után (a háznál ez még 24 méter) beleütközik a kékagyag vízzárórétegbe, amelynek mentén megindul a kisebb nyomású hely felé, vagyis oda, ahol ez a réteg a felszínre bukkan. Így a domb peremén, a Kisbereknél koncentráltan jelenik meg az a víz, amely a domboldal egészére esett.
Az ásás folyamán tisztán bontakozott ki a felső talajszerkezet.
- Legfelül egy kb. 15-20 centiméter vastag barna öntéstalaj van,
- az alatt 10 centis sárga agyagréteg,
- majd 30-40 centis mélységben tömör, színtiszta kékagyag.
Az ásás során a kékagyag rétegnél jelent meg a víz. Amint elértem ezt a réteget, oldalirányból az ásónyomba, illetve a lábnyomaimba máris szivárogni kezdett a víz. Jó eséllyel ez a kékagyag-réteg húzódik a domb alatt, és ez az a réteg, ami a völgybe, a Kisberekbe fókuszálja talajvizet.
ITT írtam arról, hogy a birtokon jelentősebb számban éltek a történelmi időkben, bizonyos időszakokban egy kisebb falu állt a birtok területén, korábban pedig egy kolostornak adott otthont. Régi katonai térképek mutatják ezt, de ugyanezen térképek szerint a patakvölgyben sosem voltak épületek. Valamennyi ház a dombtetőn állt, ahonnan a parcellák lenyúltak a völgybe.
Ezért nagyon meglepett, amikor a sárgaagyag-rétegből régi tégladarabok jöttek fel.
Nemcsak egy-egy darabka, hanem nagyjából minden tizedik ásónyomnál. Ezek szerint valamikor mégiscsak lehetett épület a völgyben? Lakott volt talán? Esetleg egy jelentősebb áradás hozott ide épületmaradványokat egykoron? Ezek is érdekes kérdések, de a legfontosabb mégis az, hogy mire a kiástam a Kutató-tókát, az aljában máris gyűlt a víz. A kérdés az volt, meddig telik meg és mennyi idő alatt.
Az ásás után felmentem a házba pihenni és inni egy kávét. Körülbelül 1 óra múlva tértem vissza a Kisberekbe. Addigra a gödör félig megtelt vízzel, és ami a legdurvább: máris ott volt benne egy olyan vízirovar, mely új faj a birtokon (minthogy állóvíz eddig nem volt), nevezetesen a hanyattúszó poloska (Notonecta glauca)!
Újabb 2 óra múlva szinte teljesen megtelt a gödör, és újabb vízirovar talált oda: egy molnárpoloska (Gerris lacustris). Másnap reggelre megjelent benne az első béka, egy erdei béka (Rana dalmatina), amiről a második napon rövid vidit is készítettem (ekkor – bár a hangomon nem hallani – már erősen infarktusom volt 🙂 )
A fentiek látványosan bizonyítják, hogy elképzelésem, mely szerint állóvíz, mocsár, láp vagy kisebb tó létrehozása forradalmi változást jelentene a birtok életében, helytálló.
Talán helytállóbb, mint gondoltam. Ha megkérdezik: mennyi idő után ad új fajokat egy ennyire kicsi Kutató-tóka, azt mondtam volna, talán pár hét alatt. Könnyű elképzelni, mit jelentene a környék élővilágának egy akkora tavacska, amely már képes néhány halfaj eltartására is. Ehhez elég lenne első körben egy körülbelül 10×10 méteres, fokozatosan mélyülő, középen (a legmélyebb részen) másfél méteres vízmélységgel rendelkező tavacska. Ez több mindenre is garanciát jelentene.
Egyrészt – s bevallom, ez számomra fontos lenne – végre élhetnének halak is a birtokon. Akár egyetlen halfaj betelepítése is palotaforradalom volna, hisz nem egyszerűen egy új faj jelenne meg, hanem a halak osztályának első képviselője!
A Kisberek tavacskája a legdurvább aszály közepette is természetes fürdő- és ivóhely lenne nemcsak a madaraknak, hanem az emlősöknek is, ideértve a nagytermetű szarvasokat is. Arról nem szólva, hogy a moszatok, algák, vízinövények és vízirovarok világából százával kapna a birtok új fajokat.
Így a következő cél a Kutató-tóka után a Kis-tó létrehozása.
Azonban ez is teszt-tó volna „csak”. Ha a 100 négyzetméteres tó is könnyedén telítődik vízzel, és stabilnak bizonyul, akkor a Kisberek területén végső soron egy körülbelül 250 méter kerületű és 3500 négyzetméteres vizes élőhelyet lehetne létrehozni. A 250 méteres partvonal 60-70 százalékát nádas és lápi-mocsári növényzet fedné. A 3500 négyzetméteres felület 70-80 százaléka pedig sekély, növényekkel sok helyütt fedett mocsár lenne, ellenben legmélyebb központi részén elérné a 2 méteres vízmélységet is. Ez a kicsi tó tankönyvi példája lenne annak, milyen az ideális, természetközeli víztest, az olyan kis tó, amely a legnagyobb diverzitást, a legnagobb fajgazdagságot és stabilitást adja.
Ám erről később még bővebben.
Egyelőre örüljünk annak, hogy az első Kutató-tóka igazolta hosszú évek sejtését, hogy a Kisberek alkalmas lenne egy viszonylag kicsi, de ökológiai szempontból rendkívül értékes víztest létrehozására.
Miután a Kisberek stabil vízellátottsága bizonyítást nyert, arra kérek mindenkit, ismerősömet, támogatómat, olvasómat, ha teheti, támogassa a következő lépést, a 100 négyzetméteres Próba-tó létrehozását Paypalon ITT.
A Próba-tó kiásása lehetetlen kézierővel, főként most vált lehetetlenné, miután infarktus utáni rehabilitációval telik a következő 8-12 hónap, és csak remélhetem, hogy egyszer még visszanyerem régi erőimet és állóképességemet. Beszéltem a markolóssal, aki óránként 17.000 forintért dolgozik (ez brutálisan nagy gép, ne feledjétek!), járt a helyszínen is, így már azt is tudom, hogy a tóka kiásása körülbelül 10 órát venne igénybe, tehát 170.000 forint kellene hozzá. A várható eredményhez képest ez aprópénz, nekem viszont jelentős összeg. Ezért kérem a támogatásotokat!
Írom mindezt abban a reményben, hogy egyre gyakrabban tudok majd írni, fotózni és videózni, bár még mindig irgalmatlanul ergya időszakot élek (de legalább nem halok).
Továbbra is a legjobbakat, üdv: Cen’
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több Kert & vadon
még több blog
Régóta szeretnéd már, hogy legyen egy tó a birtokodon.
A kiválasztott helyet illetően reményre ad okot – ha jól gondolom -, hogy nem messze onnan, a patak túlodalán is van egy tó.
Szorítok nagyon, hogy elháruljon minden akadály – az anyagi is! -, és valóra válhasson az álmod!
Döbbenet, hogy ilyen gyorsan megjelentek a poloskák! Látom, már hidrológus is lettél kicsit, annyira szakmaian elmagyaráztad a víz útját. 🙂 Tudom, persze, hogy te bármihez hozzáfogsz, előtte elméletben mindenre felkészülsz.
Most biztos megtelne egy 100×100-as medence is, annyira sok eső esik. Halak telepítés nagyon jó ötlet, sok őshonos faj van, aminek épp elég az az élőhely, persze nem azok a fajok, amikre horgászni is lehet. Bár a gémek szívesen horgásznak azokra a fajokra is. 🙂 De vannak nem őshonos fajok, amik simán megélnek az ilyen tavakban, pl. az ezüstkárász.
Egészen megrendítő, ekkora Oxigén-deficittel csak ásol, ásol….
Arra már nem emlékszem, hogy akkor mennyire volt száraz a talaj, hogy ti. megjelent a béka ilyen hamar.
Nagyon érdekes még a kék agyag, vajon az milyen gyakori, vagy mindenhol megtalálható?