Élet a birtokon a történelmi időkben
Tegnap ásás közben érdekes dolgokra bukkantam a föld alatt, a völgyben, a Kisberekben. Olyan helyen jöttek fel tégladarabok, és olyan rétegből, ahol megesküdtem volna rá, hogy sosem laktak emberek. A Kisberek szemlátomást mindig is mocsaras, vízjárta terület volt. Emlékeztetőül: ott vannak a dagonyák, a források, és ott él a húsztörzsű éger.
Áskálódásaimról részletesen beszámolok majd, de először röviden arról, hogy többször is végeztem kisebb helytörténeti kutatásokat a birtokkal kapcsolatosan. Miután ideköltöztem – lassan negyed évszázada – viszonylag hamar érdekelni kezdett, mi volt itt előttem. Hallottam mendemondákat arról is, hogy az útépítések során hol jöttek fel emberi koponyák tömegével, és hamar észleltem azt is, hogy az Angolkert déli szélén furcsa süppedés vezet nyugat felé nyílegyenes vonalban, és e süppedés mentén minden tavasszal cserépdarabok jönnek fel a vakondtúrásokban. Néha komplett kancsófülek.
Hamar kiderült, hogy a birtok helyén, valószínűleg épp az Angolkert területén és a házam helyén kolostor állt a török előtti időkben.
Aztán rájöttem arra is, hogy egészen valószínűtlen módon, rég elhunyt apám kedvenc templomát a török hódoltság idején megszűnt kolostor anyagából építették bőven a hódoltság után. Nem tudni, pontosan meddig állt itt egy elhagyott kolostor, csak annyit derítettem ki, hogy amikor a közeli falu templomot akart építeni magának, mivel nem kaptak rá támogatást, a völgyben omladozó régi kolostor maradványait talicskázták fel a templomépítéshez. Ezért nem állnak most az udvarban egy kolostor romjai. Erről ITT írtam bővebben.
Megszokhatatlan az a gondolat, hogy a dolgok ilyen valószínűtlenül álljanak össze. Ezúttal is felteszem a kérdést: mennyi a valószínűsége annak, hogy épp azt a területet vegyem meg, ahonnan apám kedvenc templomának téglái származnak? Matematikailag majdnem nulla, gyakorlatilag pedig abszolút nulla.
Többek között a hajdan itt álló kolostor tiszteletére is neveztem el az Őskökényesben tavaly kialakított ösvényt Szent Kristóf-ösvénynek.
Tavaly kicsit tovább mentem a kutatásban, és sikerült rátalálnom két régi katonai térképre. Ezek nem kevesebb meglepetéssel szolgáltak, mint amikor rájöttem, hogy egy kolostor hűlt helyén élek.
A legrégebbi térkép 1782-1785-ben készült.
Ez a legrégebbi Magyarországról készült katonai térkép, ha minden igaz. Hallottam arról valamit, hogy ez a hely régen jóval népesebb és jelentősebb volt, mint manapság. Mégis meglepett, amikor láttam, hogy 1782-85-ben a birtok délkeleti oldalán még 8 porta volt. Ezeket jelölöm az alábbi térképen.
Most csak a birtok felső része „lakott”, ott árválkodik egymagában az ősöreg házikóm, de a térkép szerint a 18. század végén a birtok felső része teljes hosszában „lakott” volt, és mint egy rendes településen egymás mellett sorjáztak a házak. E térkép pontossága ugyan nem az, amit posztmodern fejjel elvárnánk, de úgy tűnik, hogy a legfelső ház ott állt, ahol most az én házikóm, ha ugyan nem ugyanaz, vagy nem annak a háznak az alapjain áll ma is.
A ház kora nem ismert, de öreg, az egyszer biztos. Vannak is vele komoly gondok, mindenesetre a betonalap hiánya, a rendkívül vastag kistéglából emelt falak, mind arra utalnak, hogy a ház régi „szárnya” akár 100 évesnél is régebbi lehet. Vannak a közelben más házak, melyek az 1800-as évek végén épültek, és még állnak. Könnyen lehet, hogy ez a ház, vagy ennek elődje is az 1800-as évekből datálódik.
A katonai térképen ott van a Kispatak és a Nagypatak is, meglepően pontosan, és szinte ugyanolyan együttállásban, ahogyan ma.
Érdekesség, hogy egy harmadik patakot is feltüntetnek,
és ez biztosan megállja a helyét, minthogy ott ma is van egy kis völgy, amely az egyik legvizesebb erdőrészlet ma is. Nagyon is valószínű, hogy egykor ott is csörgedezhetett egy kicsi patak (a térképen kékkel jelöltem). A völgy egésze vízjárta mocsárrét lehetett akkoriban.
A másik térkép nem sokkal az 1848/49-es szabadságharc után, 1859-ben készült.
Ez már jóval részletesebb, de erre az időszakra a birtok elnéptelenedett. Ez egybevág azzal a folyamattal, amit a kolostor kapcsán találtam, és amit érdekes módon „beszélnek” is a környéken, hogy ez a hely fokról fokra vesztett a jelentőségéből, s végül szinte megszűnt. Az 1859-es térképen a szépen sorjázó portáknak már nyoma sincs, mindössze a terület legfelső része maradt „lakott” (ez az, ahol ma is élek), ahol azonban egész épületegyüttest találni, köztük két rendkívül nagy, hosszúkás épületet.
Ebben az időszakban a birtok mai területe 16 különböző parcellából állt, de a 16 parcella (és talán további parcellák is) feltehetően egykézben volt. Azok kezén, akik a birtok tetején azokat a nagy épületeket emelhették. Minthogy az 1859-es térkép már megdöbbentően pontos, a két hosszú épület egyértelműen azonosítható: ezek itt állnak ma is. Ezek istállók. Az egyik volt egy ideig a lovam otthona (Gerbeaud), minthogy amikor megvettem, még használható állapotban volt. Azóta sajnos leromlott, és ma már inkább csak látványos rom.
Az istállóról épp úgy sejtettem, hogy alaposan koros lehet, mint a házról, de a térkép alapján annál is korosabb, mint gondoltam. Korábban úgy véltem, talán az 1920-as esetleg az 1930-as években emelhették, de a térkép szerint ezek az épületek itt álltak már 1859-ben is. Ki tudja, mennyivel korábban épültek? Így aztán lehetnek akár több mint 200 évesek is!
Az istállók előtti kerekeskút is talán akkortájt készült. Amikor 2000 körül rendbe rakattam a kutat, a kútásók nem győzték dicsérni a kutat, minthogy rendkívül mély (24 méter), magas benne a vízoszlop (2 és fél méter), és ami a legszebb, kistéglával van kirakva a tetejétől a legaljáig, nagyon precízen, jó anyagból, rendkívül kemény kistéglával.
A kutat nem tűnteti fel egyik térkép sem, de könnyen lehet, hogy az istállókban tartott állatok eltartására-itatására ásták, és a kút is meglehet 200 éves. A kútásók azt mondták nekem annak idején, hogy itt biztos jómódú emberek éltek, mert ilyen kutat régen csak a nagygazdák, kisbirtokosok engedhettek meg maguknak.
A kút kora ökológiai szempontból is fontos!
Régi tervem ugyanis, hogy a kút élővilágát is feltérképezzem, mivel az bizonyosan egy önálló, gyökeresen más ökoszisztéma, mely elkülönül és önálló életet él a birtok más részeihez képest. Az efféle mély és régi kutak sajátos, rendkívül hűvös, nyirkos, és a környezetüknél jóval kiegyensúlyozottabb mikroklímájuk miatt egy kissé úgy működnek, mint a barlangok, ahol egészen más fajok élnek. Főként mohák és páfrányok okozhatnak meglepetést. Gondoljuk csak el: a spórával terjedő mohák és páfrányok akár ezer és ezer kilométereket vándorolhatnak a széllel. Magas hegyvidékek moháinak, páfrányféléinek spórái, de csak ott telepednek meg, ahol a magas hegyek, szűk és nedves szurdokok klímájához hasonló mikroklímát találnak. Gondoljuk el, ha a kút több mint 200 éves, hány és hány távolról érkező, szélhordta spóra járhatta meg. Könnyen megeshet, hogy a kútban olyan fajok élnek, melyekre közel s távol nem találhatunk rá. Egy kút-expedíció tehát szintén szükséges lesz a birtokon élő fajok számbavétele során.
De vissza még a térképre, illetve a birtokra. Az évek során, ahogy haladtam a birtok átalakításával, úgy alakult, hogy képződött egyfajta körút, amin a birtok körbejárható. Amikor ideköltöztem, itt csak gaztenger volt, és semmi jelét sem találtam útnak, egyszerűen az élőhelykezelés és a terepadottságok adták ki végül ezt a körutat. Az 1859-es térkép szerint épp ezen a nyomvonalon, pontosan úgy, mint most, egy körút vitt körbe ebben az oldalban.
Ezek szerint a régiek is épp úgy gondolkodtak, közlekedtek, mint én. Akaratlanul alakítottam vissza a 2000-es években a birtok szerkezetét az 1859-es állapotoknak megfelelően.
És még egy fontos apróság. Az első, 1782/85-ös térképen a birtok közepétől, déli irányba is vezet egy út, a legközelebbi faluba. Körülbelül a Nagy-Sásrét közepén volt átkelő a Nagypatakon, és onnan az égerláperdőn keresztül vitt ez az út (fentebb a térképen narancssárgával jelöltem). Ez az út ma már nyomokban sincs meg, sőt az 1859-es térképről is hiányzik. Ez az út a válasz arra, hogyan-merre hordták el a kolostort. Az út épp a templom irányába mutat. Talán nem is volt az állandó út, talán kimondottan a templomépítéshez használták, ami aztán egy ideig még megmaradt, ám 1859-re már eltűnt.
Tegnap nem hely- és birtoktörténészi szándékból, de a Kisberekben nekiláttam némi „ásatásnak”, ami némiképp felülírja, legalábbis kiegészíti mindazt, amit régi térképek és források alapján eddig megtudhattam. De erről külön posztban írok, mert a kisberki „ásatásnak” már inkább geológiai és ökológiai, semmint helytörténeti jelentősége van.
Addig is a legjobbakat, üdv, Cen’
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több blog
még több Kert & vadon
Hú, ez roppant érdekes és izgalmas! Mikkel járhat egy nagyszabású faültető projekt! 🙂
Nem gondoltál még rá, hogy a régi istálló tégláit felhasználd valahol?
Szeretek térképeket nézegetni, írtam már régebben is. Nem kötözködés képpen, csak épp megemlítem, hogy a térképen narancssárgával jelzett út nem déli, hanem nyugati irányba tart. (Talán az vitt félre téged, hogy a térképen nem fölül van észak, mint általában, hanem a bal oldalon.)
Ez csodálatos!
….és mi jutott eszembe? A Kút a Nap alatt. Kolostor is volt, kút is volt, persze màs idősíkban, de az most lényegtelen, lenyűgöző!
Nekem is ez ugrott be a kútról. 🙂 Az ökológiai kutatás során remélhetőleg nem kerül elő egy szerzetes. 😀 😀
Ez egészen elképesztő- mindegyikünknek a kútban imádkozó szerzetes jutott eszünkbe- megvallom, nekem is, s anno amikor olvastam, azt kívántam bárcsak lenne folytatása-íme itt van. Nem hiszem, hogy véletlen, ami Centauri írói agyában fantázia szinten megjelent, abban a térben , az univerzum megmutatta a történeteit s most a valóságban is bizonyítást nyert a térképekkel. Huhh de bírnám, ha koponya lenne a kútban, meg csontok:-)) Kedves Cen ugye megmondod ha így lesz?
Ilyen volt…ilyen lett. Az utóbbit már ismerjük.. A “milyen voltra” a kutatási eredményeid izgalmas, érdekes titkai kész katarzis lehet számodra kedves Cen’. Nincsenek véletlenek…mint ahogy az sem, ahogy a “Kút a Nap alatt” megszületett a régmúlt ismerete nélkül. Nekem is ez ugrott be elsőre!