Vízi gőték (Molge Merr.) | Alfred Brehm
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: Vízi gőték (Molge Merr.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
[Más néven: Triton, Triturus. ]
A vízi gőtéket
a következő sajátságok jellemzik: Testük megnyúlt, elülső lábaikon négy, a hátulsókon pedig öt ujjuk van, farkuk oldalról erősen lapított, hátukon igen gyakran egy bőrtaraj fut végig, mely a hímen a párzás idején sok esetben erősebben fejlett.
A homlokcsont szemüregnyujtványától a halántékpikkelyig érő ív, a tarajos gőte kivételével, mint inas-rostos vagy csontos híd mindig megvan. Az ínyfogak két egyenes, elül egymáshoz közeledő, hátul rendesen nagyon szétágazó hosszsorokban állanak, s ezek elülső vége legföljebb addig a pontig ér, mely a belső orrnyílások hátulsó szélével van egyvonalban.
Nyelvük mérsékelten nagy, kerekded vagy tojásdadalakú, alsó oldalának a középvonalában futó hosszanti szalag köti a szájüreg alapjához s csak az oldalai vagy még a hátulsó széle szabad többé vagy kevésbé.
Ha a nemzetséget tágabb értelemben fogjuk fel,
ahogyan a kutatók nagyobb része ma teszi, akkor még meg kell jegyeznünk, hogy a valódi vízi gőték farka kivételesen nagyon vastag is lehet, majdnem hengeres, azonban alul és felül ilyenkor tarajt vagy vitorlát visel s egyes fajok törzsén többé vagy kevésbé világosan harántul futó, rovátkaszerű bemélyedések vagy barázdák láthatók, melyek az állatot majdnem gyűrűzötté teszik, s hogy a bőr a helyett, hogy sima volna, mirigyes, szemölcsös vagy szemcsés is lehet.
A nemeket könnyen meg lehet különböztetni
a kloáka alakjáról, a hímé u. i. gömbszerűen duzzadt meg, a nőstényé ellenben többé-kevésbbé kúposan emelkedik ki, tehát ellenkező viszonyokat tár elénk, mint amilyenek várhatók volnának.
Zeller E. beható megfigyelései szerint a megtermékenyítés nem párzás kapcsán megy végbe, hanem mindig úgy, hogy a hím csírasejtjeit harang-, kúp- vagy korongalakú csomókban lerakja, a nőstény azokat felkeresi és felveszi őket kloakájába, ahonnan a sejtek megtalálják útjukat az ondótartó tömlőibe, ahol a későbbi felhasználás céljaira megőriztetnek.
A megtermékenyítést megelőző játék, amely néha nagyon hasonlít a valódi párzáshoz, az egyes fajok szerint nagyon különböző.
A nemzetség 23 faja Európában, Afrika északnyugati részében, Nyugat-Ázsiában, Kína északkeleti tájain, Kelet-Ázsiában és Észak-Amerikában honos.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több gőte
