Hogyan függ össze a depresszió és a szaglás?
A szaglás és a szervezet védekező rendszerének a depresszióval való kapcsolatát mutatták ki a Semmelweis Egyetem kutatói. A brit UK Biobank adatait felhasználva több mint 300 ezer, depressziós és egészséges férfi és nő profilját elemezték. Arra keresték a választ, mely csoportoknál lehet magasabb a depresszió kialakulásának kockázata, és ez mely génvariánsokkal hozható összefüggésbe.
A magyar kutatók négy változó mentén vizsgálták a résztvevőket. A nemük, negatív érzelmekre való hajlamuk, testzsír-százalékuk és iskolázottságuk alapján sorolták őket csoportokba. Összesen több mint 170 ezer nő és csaknem 150 ezer férfi adatait vetették össze a UK Biobank adatbázisából.
A végzettség és a testalkat is számít
Azt találták, hogy a magas testzsír-százalék és az alacsonyabb iskolai végzettség együttesen nagyobb kockázatot jelent a depresszió megjelenésében mindkét nem esetében. A nőknél ehhez hozzáadódik a negatív érzelmek túlsúlya (gyakori szorongás, lehangoltság, düh) is. Ezzel szemben a negatív érzelmeket ritkábban megélő, soványabb és iskolázottabb alanyok kevésbé voltak hajlamosak erre a betegségre.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a felnőtt lakosság öt százaléka, körülbelül 280 millió ember szenved depresszióban. Hatására világszerte több mint 700 ezren követnek el öngyilkosságot évente. A depresszió “gyakori és súlyosan megterhelő pszichiátriai állapot”, melynél sok esetben a gyógyszeres kezelés hatástalan. Ezért is sürgető a kutatók szerint olyan megbízható úgynevezett biomarkerek azonosítása, melyek a különböző terápiás igényekkel rendelkező betegek alcsoportjait jellemezhetik.
“Azért választottuk a fenti változókat, mert a szakirodalomban ezeket külön-külön már összefüggésbe hozták a depresszió kialakulásával, de együttesen még nem vizsgálták őket” – magyarázta Eszlári Nóra, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerhatástani Intézet tudományos segédmunkatársa, a publikáció első szerzője.
“A legtöbb kutatás a depressziós betegek már meglévő tüneteiből kiindulva közelíti meg a kezelési lehetőségeket. A mi célunk az volt, hogy a betegség kialakulása szempontjából rizikót jelentő tulajdonságok alapján csoportosítsuk az általános népesség köréből toborzott résztvevőket, akik között egészségesek és depressziósok egyaránt vannak. Ezért eredményeink a betegség megelőzésében is hasznosíthatók lehetnek”.
A depresszió genetikai háttere
A kutatók arra is kíváncsiak voltak, hogy a beazonosított kockázati csoportokba tartozókban van-e közös genetikai háttere a depressziónak. Ilyen összefüggést csak a nőknél azonosítottak, a férfiaknál nem.
A nagyobb kockázati csoportba tartozó nők (negatív emocionalitás, magas testzsír-százalék, alacsonyabb iskolai végzettség) esetében az immunrendszer bizonyos génvariánsai mutattak összefüggést a depresszió kialakulásával. Azaz, ha egy, ebbe a rizikócsoportba tartozó nő a kutatók által beazonosított génvariánsokat is hordozza, akkor nagyobb valószínűséggel alakulhat ki nála depresszió.
A depresszió és a szaglás
Az alacsonyabb kockázati csoportba tartozó nőknél pedig a szaglóreceptorok egyes génvariánsai és a depresszió között találtak hasonló kapcsolatot. “Vagyis, ha egy nőnél a negatív érzelmek ritkábbak, a testzsír-százaléka alacsony és magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, illetve a szagláshoz kapcsolódó bizonyos génvariánsokat is hordoz, esetében szintén nagyobb a valószínűsége a depresszió kialakulásának”.
“Az már jó ideje ismert, hogy a depresszív tünetek és a szaglási funkciók között kölcsönös, kétirányú kapcsolat lehet, sőt, létezik szakirodalom az úgynevezett szaglás-tréning hatásairól is. A vizsgálati eredmények azonban megosztók: egy korábbi tanulmány szerint depressziós betegekben a szaglásterápia nem volt hatásos; más vizsgálatokban viszont demens betegek és enyhén depressziós idősek esetén javított a tüneteken. A mi eredményeink segíthetnek meghatározni azt az alcsoportot, ahol akár a depresszió kialakulásának megelőzésében, akár kezelésében, hasznos lehet ez a szaglástréning” – mondta Eszlári Nóra.
A Semmelweis kutatói szerint jelenlegi vizsgálatuk másik nagy előnye, hogy a szokásos biológiai (genetikai, agyi képalkotó, elektrofiziológiai) jellemzők helyett a csoportosítást könnyen és viszonylag olcsón (kérdőív, testzsír-mérés) felmérhető tulajdonságok alapján végezték el. Amennyiben más kutatócsoportok más mintákon is hasonló eredményre jutnak, ez a megközelítés megkönnyítheti és költséghatékonyabbá teheti a betegcsoportok beazonosítását a jövőben.
Forrás: MTI, kép: Unsplash
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több orvostudomány
Szentségesúristen….bocsánat , mindenkitől elnézést kérek de ekkora butaságot régen olvastam. A gyógyulás sohasem kívűlről kezdődik. Rengeteg ember elvesztette a szaglását pl. a covid következményeként. Méghogy az iskolázottsági szint…meg az, hogy kövér vagy sem.. inkább azt nézték volna, milyen környezetből jön és ki az az ember aki depressziós lesz, miféle mintázatot hordoz a saját történetében, mi történt vele stb.
Ez most nekem is eszembe jutott, hogy vajon ezzel mennyivel vagyunk beljebb. Főleg, hogy azt írja, hogy akik sokat aggodalmaskodnak, meg gondterheltek…ez kicsit ilyen ördögi kör, vagy ördögi körkörös érvelés, hogy azzal magyarázza a depressziót, hogy valakire milyen lelkiállapot jellemző. Meg valaki hízhat azért is, mert depressziós..lehet alacsonyabb az iskolázottsága mentális zavarok, lelki betegség miatt, ami vezethet rosszabb életkörülményekhez, , szóval eléggé árnyalható a kép.