Aukción kelt el Kondor Béla negyven éve nem látott képe
Elindult a tavaszi aukciós szezon. Néhány napja dedikált könyvek találtak új gazdára, hétfőn pedig a 19.-20.-21. századi magyar festményekre, szobrokra, valamint a historikus és szecessziós Zsolnay és Gorka Géza kerámiákra specializálódott Virág Judit Galéria tartotta 75. tavaszi aukcióját a Kongresszusi Központban.
Az eseményen az egyik legnagyobb érdeklődés Kondor Béla Két fej (Modell eresztés) című ikonikus festményét övezte, amely negyven év után tűnt fel váratlanul az aukciós piacon. A közönség utoljára 1984-ben láthatta a festményt, utána eltűnt a művészettörténészek látóköréből. Az 1958-ban készült kép a művész teljes eszköz- és szimbólumtárát felvonultatja. A fiatalon elhunyt, értékes életművet maga után hagyó Kondor Béla alkotása 38 millió forintos kikiáltási árról indult, végül 85 millió forintért talált új tulajdonosra.
Mint a galéria elemzésében olvasható, a Két fej két önálló és jellegzetesen kondori képtípust reprezentál, melyben a művész saját szimbólumtárának elemeit a különféle művészeti hagyományokkal ötvözi. Az aranyháttér és a többi felhasznált szín (vörös, kék, sárga), a figurák maszkszerű arca és merevsége a középkori ikonok világát idézik. Míg a képforma és az alakok pozíciója (egymással szemben, egymás felé fordulnak) inkább a reneszánsz kori házasság- és barátságportrék ismeretére utal. A két kondori képtípus tehát a kettősportrék, illetve a (vak) „fej- és kézpárosítást” ábrázoló képek. Az aukciós tételek között szerepelt még Gábor Jenő életének egyik főműve is, a
Július 14. Párizsban
című monumentális festmény, amely az art deco egyik kiemelkedő darabja. A látványos és színes alkotáson egy utcabál elevenedik meg. Gábor Jenő egy olyan pillanatot festett meg, amikor a párizsiak önfeledten ünnepelték a forradalom napját, a Bastille ostromának évfordulóját. A mozgalmas utcai jelenetet szoborszerűen megformált táncoló alakok és színek halmozása jellemzi, amely a legjobb francia festészeti hagyományokat eleveníti fel. Az 1920-as évek végén keletkezett festmény 80 millió forintért kelt el.
Szintén kalapács alá került
Mattis Teutsch János Házak fával című,
1908-1910 körül keletkezett alkotása, amelynek középpontjában szülőföldjének tájélménye áll. A fesmtény az expersszionizmus eszköztárát felhasználó, a természetet szín- és formaritmusok, zenei harmóniák és személyes érzelmek mentén újjáteremtő, egyéni hangvételű alkotás. A képein megjelenő táji elemek, főként fák, egyes értelmezések szerint antropomorfikus szimbólumok, amelyek önálló életet élnek Mattis Teutsch személyes mitológiájában.
Bornemissza Gergely Párizsi külváros
című műve 1911-ben készült, és “a művész első világháborút megelőző korszakának jelentős és elsőrendű kvalitású remeke. A francia fauves-mozgalommal egyidejű, úgynevezett magyar vadak közül csak kevesen mondhatták el, hogy Henri Matisse képeit nem csupán nemzetközi kiállításokról vagy a párizsi műkereskedők kirakataiból ismerik, hanem születésüket „testközelből” követték a francia mester tanítványaként. E rendkívül kevesek közé tartozott Bornemisza Géza, aki egyike volt azoknak az úttörőknek, akik a huszadik század első évtizedében fellobbantották a hazai modern festészet lángját” – írja Rum Attila a kiállítás katalógusában.
Schönberger Armand: Kávéházi jelenet
Schönberger két háború közötti festészetének egyik legjellegzetesebb témája volt a nyilvános közösségi terekben pezsgő társasági élet. Az 1920-as évek első felétől fordult festői témákért a zenés kávéházak, mulatók és bárok világához. A mindennapi élet szerves részévé vált kávéházi időtöltés, a divatos nagyvárosi létforma és életérzés egyik legszemléletesebb példájaként, kiváló alkalmat biztosított a művész számára, hogy naprakészen modern, mozgalmas képi világokat teremtsen.
Az elmúlt évek trendjeinek megfelelően rengeteg online licit érkezett a világ minden tájáról, többek közt Amerikából, Svájcból és Angliából is. Az aukció katalógusát itt lehet átlapozni.
A Virág Judit Galéria tavaszi árverés-sorozata május 14-én a 14. Háború utáni és kortárs művek aukciójával folytatódott, a katalógus itt nézegethető.
Forrás: MTI, Virág Judit Galéria, címlapkép: Virág Judit Galéria/Facebook
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több festmény
Jó annak aki érti ezeket a gyűjtőket- a Kondor festményt tényleg meg kell magyarázni:-)))) adták volna valami jótékony célra azt a rengeteg pénzt.
Belelapoztam mindkét aukciós katalógusba. Szó ami szó lemaradtam festészetben arról mi a menő.
Volt egy szomszédom, aki a katalógusokban a legdrágábban eladott képet megfestette magának- zseniális a nő, most Németországban él- megvolt neki szinte az összes impresszionista másolatban. Tökéletesen csinálta, mindenki azt hitte eredeti. Anno nekem is megfestette a pipacsos mező képet Szinyei Merse Páltól. Elajándékoztam, de sokáig lógott a régi nappalim hófehér falán.
Nekem tetszenek ezek a 19. század végi – 20. század eleji képek, a kortársak már kevésbé vonzanak. Azért az nem semmi, ha valaki ilyen képeket fest magának, biztos nagyon tehetséges. 🙂 Én nem tudnék semmit megfesteni, max. egy Jackson Pollockot. 😅
Sosem hallottam erről a fickóról, rá is kerestem- hűűűű az aztán a káosz amit ő festett. A tasizmusról sem hallottam mint művészeti irányról.
Volt egy barátnőm – azért csak “volt”, mert már, sajnos, nem él 🙁 – aki nagyon szeretett aukciókra járni annak ellenére, hogy soha nem vett semmit.
Bevallom, nem vagyok nagy műértő – pedig én még tanultam a gimiben művészettörténetet. 🙂 Szeretem nézegetni azokat a festményeket, amik gyönyörködtetnek, amiknek magával ragad a hangulata. Nem szeretek rejtvényként tekinteni egy képre – bár nagyon szeretem a rejtvényeket a maguk helyén -, nincs kedvem megfejteni, hogy mit és hogyan akart nekem megmutatni a festő. (Ugyanígy vagyok a színdarabokkal is. Nem szeretem, ha gondolkodnom kell, hogy itt vagy ott, ezzel vagy azzal mit is akart nekem mondani a rendező.)
Rengeteg olyan kép van ami egyszerűen szörnyű- olyan mint egy elfuserált gyerekrajz. Nem baj ha bárki ezért konzervatívnak tart, de nem fogható semmi egy Rubens képhez, vagy egy Tintorettohoz, vagy egy Munkácsyhoz – azokat nem kellett elmagyarázni. A verselemzés is jó nagy baromság volt:-)) Vagy megszólít a tartalma, vagy nem.
Egyetértek! Nem biztos, hogy mindenkinek ugyanazt mondja egy vers, és ez egyáltalán nem baj. Szerintem.
Arany János jutott most eszembe: “Gondolta a fene.” 🙂
Én szeretem az ilyen művészeti rejtvényeket is, szeretek pepecselni az ilyesmivel. De persze egészen más, amikor valami rögtön, közvetlenül hat az emberre, talán össze sem lehet hasonlítani a kettőt. Érdekes élmény, amikor nézek valamit, amiről fogalmam sincs, hogy mi, aztán szép lassan kiderül, és akkor már egészen másképp nézek rá. Számomra ennek is, annak is megvan a maga szépsége. 🙂 Nekem a klasszikus művekhez is nagyon sokat tud adni egy-egy elemzés, háttérinfó.
Milyen művészeti rejvényekre gondolsz? A rejtvényeket én is szeretem – csak nem egy múzeum falára akasztva. 🙂
Azt kedvelem, ha mesélnek nekem a festőről, a kép keletkezéséről, vagy akár a képről magáról. (Mostanában, ha a kis társaságunkkal múzeumba megyünk, mindig kérünk vezetést.)
Csak arra reagáltam, hogy írtad, hogy nem szeretsz rejtvényként tekinteni egy képre. 🙂
Ja, értem. 🙂