Afrikai madárritkaság, tüskés bíbic bukkant fel Magyarországon!
Nem véletlenül hangsúlyozom, hogy afrikai madárfajról van szó, bár elterjedési területe kicsiny részen benyúlik Európába is. Magyarországhoz legközelebb Görögországban is találni fészkelő párokat. Ugyanakkor, ha vetünk egy pillantást az eBird térképére, rögtön látjuk, hogy nem túlzás afrikai fajnak tartani. Már Brehm is a Nílus vidékéhez kötötte (ITT), és az eBird térképén is azt látjuk, hogy az egyik legsűrűbb állománya a Nílus völgyében él. Legnagyobb területen pedig a szubszaharai régióban.
Másrészt azért is indokolt ezt hangsúlyozni, mert mint oly sokszor madárritkaságok felbukkanásánál, markáns időjárási tényezők állhatnak a háttérben. A legújabb (második) magyarországi megfigyelést egy erős dél-délkeleti frontbetörést előzte meg.
Tüskés bíbic először
De egy pillanatra kanyarodjunk még vissza az első megfigyelésre, ami 1993-ban a Dél-Alföldön, a Csany-tavon esett.
Az Aquila (Herman Ottó alapította madártani tudományos évkönyv) 1994-es kötetében így írnak a tüskés bíbic első hazai előfordulásáról:
„1993. október 17-én egy elsőtéli tollazatú tüskés bíbicet (Hoplopterus spinosus) figyeltünk meg a tömörkényi Csaj-tó lecsapolt 5 halastaván. A megfigyeléseket 2 db 26/42 x 70-es Aisola és 1 db Busnell 20/45 x 70-es teleszkóppal végeztük 8.30-tól 1 l-ig. A tüskés bíbicre először Domján András figyelt fel a madár szokatlan színezete alapján. A madarat sikerült 80-100 m-re megközelítenünk. Így kitűnő lehetőségünk nyílt a madár alapos megfigyelésére (többször tollászkodott, odébb repült), illetve más madarakkal való összehasonlítására [bíbicek (Vanellus vanellus) és ujjaslilék (Pluvialis squatarola) társaságában volt].
A tömörkényi halgazdaság 5-ös taván kb. 1 órát tartózkodott, majd bíbicek társaságában átrepült a csanyteleki halgazdaság 3-as tavára. Itt is egy 15—20 példányból álló bíbic-csapatban mozgott, amelyben a bíbicek igen agresszíven viselkedtek vele szemben, de ez viszont is igaz volt. Ez az agresszivitás jó lehetőséget adott mintázatának megfigyelésére (felcsapott szárnnyal támadta a bíbiceket). A madarat megfigyelte még Tajti László és Veprik Róbert — 1993. október 17-én – valamint Nagy Tamás és Tokody Béla — 1993. október 18-án.” | Forrás
Tüskés bíbic másodszor
Másodszor 2024.04.28-án látott egy madarat Múcsony község határában Ölveczki Gyula, melyet aztán 2024.04.29-én is a területen találtak, és sok megfigyelő fotózott és látott. Így nem kétséges, hogy a madárritkaságokat hitelesítő úgynevezett Nomenclator Bizottság a megfigyelést hitelesnek fogja elfogadni, így ez az adat felkerül majd a tüskés bíbic második megfigyeléseként Magyarország madarainak listájára.
Erről a megfigyelésről megkeresésünkre Ölveczki Gyula az alábbiakat írta meg nekünk (amit ezúton is hálásan köszönünk):
„Ez egy olyan terület, ahová már 14 éve járok. A Holt-Szuha medre vízzel látja el a Szuha és a Sajó közötti területet, a komolyabb belvízfoltokon már ősnádasok nőnek, gémtelepünk is van. Az idei évben sok a víz, és a tavalyi szántókra is kiterjedt, ezek a gyér növényzetű, nyílt topolyák jó feltételeket biztosítanak a partimadaraknak. A tüskés bíbicet vasárnap dél körül vettem észre, a pajzsos és réti cankók csapatától elkülönülten. A helyben költő bíbicek néha megzavarták, egyébként nyugodtan táplálkozott, aránylag bizalmas volt a gyorsan hízó tömeg ellenére is. Az elmúlt másfél nap tapasztalatai alapján erősen tartja a helyet.”
Ölveczki Gyula viszi
“A Sajó-völgy rejtett kincsei”
nevű Facebook-oldalt (támogassátok egy kedveléssel!), de aligha gondolt rejtett kincsek alatt a tüskés bíbicre, amikor elnevezte ezt az oldalt, és a bevezetőben ezt írta:
“Ölveczki Gyula vagyok. Évek óta növekvő érdeklődéssel és csodálattal járom a Sajót övező élőhelyeket, ez a vidék a legszűkebb hazám. Mostanában tudatosult bennem, hogy figyelemre méltó és igen nagy számú természeti értékei milyen kevéssé ismertek. Szakmai értelemben véve is adathiányos, alulkutatott területről van szó, de az itt élő, gyakorta természetkedvelő emberek sincsenek mindig tisztában az akár a kertjük végében fellelhető különleges vagy védett állat- és növényfajokkal, társulásokkal.
Néha eljátszom a gondolattal, hogy ez talán jól is van így. Amit az ember nem ismer, azt nem is bánthatja. A világ azonban változik, felgyorsult, “kisebb lett”. Egy sűrűn (ha nem is a legsűrűbben) lakott, iparosodott és a jelek szerint iparosodó megyében hiú ábránd volna azt feltételezni, hogy az ismeretlenség elrejtheti és megvédheti a sok esetben már így is településektől, gyáraktól és mezőgazdasági területektől szorongatott természeti értékeket. Ezért döntöttem úgy, hogy a saját szemszögemből igyekszem minél többet bemutatni ezen a méltatlanul mellőzött vidéken rejtőző kincsek közül. Megosztom az olvasókkal saját megfigyeléseimet, megismertetem velük a völgy kevéssé ismert fajait és élőhelyeit. Időnként pedig helyet kapnak a természetben született gondolatok is.”
Fronttal jött a tüskés bíbic?
A korai tavasz szinte nyárba ment át áprilisban, amit azonban kéthetes erős lehűlés követett. Ennek a lehűlésnek egy déli melegfront vetett véget. Épp 2024.04.27-én – vagyis egy nappal a tüskés bíbic megtalálása előtt – fordult látványosan a kocka, és az addig északi szél megfordult. S nemcsak megfordult, hanem sokfelé szinte viharossá fokozódott. Ezekben a napokban Görögországot olyan szinten lepte el a szaharai homok, ami miatt szinte apokaliptikus látvány alakult ki Athénban is. Erről hírt adtunk ITT.
Hasonló időjárási helyzet után nem először bukkannak fel nálunk madárritkaságok. Erről is írtunk már korábban ITT. Alapesetben nyilván azt mondanánk, hogy legnagyobb valószínűséggel egy Görögországból elkóborolt madár vetődött el hozzánk, vagy egy vonuló, aki „túllőtt a célon”, hiszen a görög (török) madarak vannak hozzánk a legközelebb.
A görög és török tüskés bíbicek ugyanis vonulók (a délebbre fészkelők már állandóak), és egy hazafelé tartó madár esetleg „túlvonulhatott”. Ugyanakkor – mivel ez a front a Szaharától elnyúlt Európáig – ezúttal annak is lehet némi esélye, hogy valóban egy afrikai madarat sodortak magával a viharok.
A heves szélviharok,
a szaharai térségből egyre gyakrabban betörő hő- és porhullámok miatt, vélhetően egyre több hasonló megfigyelés adódik majd a jövőben. A felmelegedés hatására várhatóan egyre több délvidéki madárfaj jelenik meg nálunk, de a tüskés bíbic terjeszkedésére egyelőre nem kell számítani. Elterjedésének északi peremén az állománya csökken. Afrikában, a szubszaharai régióban azonban továbbra is sok tüskék bíbic él.
Mit szeret a tüskés bíbic?
Jellemzően száraz, félsivatagos vagy sivatagos területek madara, de mindig olyan helyen él, ahol vizet is talál. Nem véletlenül oly gyakori a Nílus völgyében. Erre a kettősségre kevés helyen bukkan rá oly könnyen, mint a sivatagon áthömpölygő Nílus esetében.
A felfegyverzett gyíkmadár
A tüskés bíbic egy másik okból is rendkívül érdekes faj. Amint a neve mutatja, a madár valóban „tüskés”, legalábbis a szárnyán találhatunk egy tüskét, amit verekedések során, vagy amikor vehemensen védelmezi a területét és fészkét, használ is. (Bíbicekre jellemző ez az erős területvédelmező magatartás, a nálunk gyakori „közönséges” bíbicnél is!). Erről a tüskéről sajnos nem találtam ábrát vagy fotót, pedig, ha valami igazán érdekes a tüskés bíbicben, akkor ez.
Hogyan kerül egy madárra „tüske”? Hisz a bíbic nem növény!
A tüskés bíbic mint atavizmus?
A madarak a dinoszauruszok leszármazottjai. Így valaha a mellső végtagjaikon – mielőtt azok szárnyakká alakultak volna – épp úgy ujjak voltak, mint a dinoszauruszoknak vagy a hüllőknek. Néhány madárfajnál ez ma is látszik csökevényes formában. Ilyen például a hoacin, aki a szárnyhajlatán található karommal kapaszkodik a fák ágain.
De nálunk is élő madárfajoknál is fel-felbukkan ez a szárnyon található karom, mintegy atavizmusként.
Atavizmusnak nevezzük azt a jelenséget, amikor egy populációban időnként fel-felbukkannak a távoli ősök tulajdonságai. Ilyen az is, amikor a hófehér és röpképtelen házi ludak között időnként szürke és röpképes fióka bújuk ki a tojásból.
Nem minden fajnál figyelhető meg ez az atavizmus.
Leggyakrabban talán egy rejtett életmódú vízimadarunknál, a nádasokban bujkáló guvatnál, akit viszont nagyon könnyű észlelni jellegzetes, kicsit a malacvisításra hasonlító hangja alapján. Az olyan gyűrűzőállomásokon, ahol varsáznak is, a vízityúk mellett a leggyakrabban a varsába kerülő madárfaj.
Ha guvat kerül a kezünkbe, érdemes megnézni alaposan a szárnyhajlatot, a guvaton ugyanis nem is annyira ritka az atavizmus, és a szárnyon megjelenő karom.
Én legalábbis legtöbbször guvaton találkoztam ezzel a jelenséggel. Talán nem véletlenül, hisz a nádasokban bujkáló fajok elvileg akár még hasznát is vehetnék egy karomnak.
A másik csoport, ahol viszonylag rendszeresen jelenik meg ismét az első melltagon, a szárnyon a karom, a ragadozómadarak csoportja, azon belül is – amennyire tudom – a vándorsólymon a leggyakrabban. Más kérdés, hogy vándorsólyom jóval ritkábban kerül kézbe, mint guvat.
E kitérő után megkockáztatom: volna abban logika, ha a tüskés bíbic tüskéje valójában egy karom volna a szárnyon. Ugyanaz, ami a guvatnál és a vándorsólyomnál atavizmusként jön vissza, de itt állandó formában, hasznos csökevényként megmaradt, ahogyan például a fogas cetek sok fajánál a melluszonyban megtalálhatók még a kézfej csontjai és az öt ujj is (bár ott már jelentősége nincs).
Ritka partimadarakra
rendkívül jó időszak az április-május. Nemcsak abban lehet reménykedni, hogy a tüskés bíbic a területen marad még pár napig, hanem abban is, hogy május végéig előkerülhetnek újabb madárritkaságok is. Főként, ha az időjárás továbbra is olyan anomáliákat és viharos szeleket produkál, mint eddig.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madárritkaság
