Amit tudnod kell róla! | A vándorsólyom
MADARAKRÓL MINDENKINEK
Én még úgy nőttem fel, hogy vándorsólyom (Falco peregrinus) csak a könyvekben van – legalábbis madárleső életem első 15-20 éve úgy telt, hogy csak könyvekben vagy filmekben láthattam, legjobb esetben találkozhattam valakivel, aki már látott. Az ilyen ember az én szememben a szerencse fia volt, csaknem félisten – mert aki vándorsólymot lát, az nem lehet más, csak a sors kegyeltje.
Egy ideje azonban – szerencsére – már nem kell a sors vagy a szerencse kivételezettjének lenni ahhoz, hogy vándort lássunk.
Először is: ha azt kérdezem,
melyik a Föld leggyorsabb állata,
a többség kapásból vágja rá, hogy a gepárd. Ám az csak az emlősök között a leggyorsabb (110 km/h végsebességgel).
A leggyorsabb a vándor. Az ő legnagyobb hitelesített sebessége 360 km/h!
Van egy 420 km/h-ás mérés is, ám ez nem hitelesített.
Ezt az őrült nagy sebességet vadászatok alkalmával, zuhanórepülés közben éri el (a ragadozómadarak vadászati stratégiáról is esett már szó ITT). A lejjebb beágyazott videóban látható, milyen az, amikor egy vándor támad mondjuk egy tőkés récére. Ha nem tudnánk, hogy madár támadt madárra, nem is értenénk a jelenséget, egészen valószínűtlen, de a videót csak erős idegzetűek nézzék meg! Ha azt a régi fordulatot használjuk, ami túlzónak is tűnhet, hogy “mint a puskagolyó”, a felvétel megtekintése után már cseppet sem gondoljuk túlzónak!
40 éve vagyok terepen, de ez még mindig felfoghatatlan a számomra.
Aki látott már ilyen támadást, sosem felejti el.
Számomra a legemlékezetesebb az volt, amikor a Hortobágy egyik lecsapolt halastavánál támadt az ott gyülekező madarakra. A sekély vízben kanalasgémek is szép számmal halászgattak, de amikor meglátták a fejük fölött zuhanórepüléssel közeledő vándort, ahelyett, hogy felrepültek volna – alig hittem a szememnek –, inkább lebuktak az iszapba. Egészen bizarr jelenet volt.
A videóban az is látszik, hogy a vándor hogyan old meg egy súlyos problémát. A gyorsaság itt – mint minden ragadozó esetén – természetesen a meglepetés erejére alapozva igyekszik eredményt elérni,
csakhogy a sebesség eszement növelése egyúttal egy olyan problémát is szül, amire megint csak kell egy megoldás. Ekkora sebességnél ugyanis életveszélyes hozzáérni bármihez is, főként életveszélyes megragadni bármit.
Ha egy 360-nal robogó vonatból kinyúlnánk,
hogy elkapjunk egy teniszlabdát, a még oly jelentéktelen teniszlabda is letörné a kezünket. Könnyen lehet, hogy már a menetszél maga is. Így – bármilyen erős is a vándor csüdje -, ha ekkora sebességnél megragadná az áldozatát, az ő lába is eltörne.
Erre megoldás, hogy csak rávág, általában-átlagosan 45 fokos szögben. A megfelelő szög azért fontos, hogy ne ütközés legyen a végeredmény, amibe a vándor is belehalna, hanem a pokoli rúgást követően a vándor lepattanjon az áldozatról.
A rúgás ereje a pillanat tört része alatt eltöri az áldozat gerincét vagy nyakát. Mondani se kell mekkora kockázat ilyen sebességnél manőverezni a talaj közelében, épp ezért a vándor hacsak teheti, a magasban vadászik.
Ezért is kedveli a légtérben mozgó galambokat.
Felülről minimális kockázattal vághat rá a mit sem sejtő galambokra. Ehhez mérten a videóban látható madár az átlagnál jóval kockázatosabb manőverre szánta el magát, amikor a földön pihenő tőkés récére támadt – így is sikerrel.
A vándor stratégiájának látszólagos kegyetlensége valójában az egyik legkegyesebb vadászati módszer, hisz itt az áldozatok gyakorlatilag semmit sem éreznek. Egyik pillanatban élnek még, többnyire repülnek, a másik pillanatban pedig holtan zuhannak a levegőben, amíg a vándor egy kanyar után vissza nem tér hozzájuk.
A vándorsólyom (Falco Peregrinus) elterjedési területe (Térkép: Wikipédia)
A vándorsólyom kozmopolita faj,
ami annyit tesz, hogy a Föld nagy részén jelen van, fészkelőként vagy kóborlóként. A fiatalok az ivarérettség elérése előtt hatalmas területeken kóborolnak, akár földrészek között is, s e kóborlás során találják meg azokat a helyeket, amiket aztán fészkelőhelyül választanak. Innen ered a „vándor” név is.
A vándor egyúttal az emberi pusztítás jelképe is,
mivel a hatvanas években, a DDT használata miatt a világállomány 90 százaléka elpusztult.
| A DDT FELEL A FÉRFIAK NÖVEKVŐ TERMÉKETLENSÉGÉÉRT IS? “Ötven évvel a vegyület (…) bevezetése és harminc évvel betiltása után történetében újabb fordulat következett be: W. R.Kelce arról számolt be, hogy patkányokon végzett kísérletek szerint a DDT egyik alkotóeleme hatásos antiandrogén, azaz olyan anyag, amely a magzati életben gátolja a férfijelleg, a szaporodási szervek normális kialakulását. Az a tény, hogy a felfedezés akkor történt, amikor növekszenek a férfiakra kedvezőtlen egészségi körülmények, legalábbis figyelemre méltó egybeesés. (…) Használatának betiltása ellenére a DDT még ma is kimutatható valamennyiünk szervezetében…” (Forrás ITT) |
Emiatt volt esélytelen
gyermekkoromban, hogy találkozzak vele. A DDT nemcsak a vándort, hanem általában minden ragadozót megtizedelt, és sokáig remény sem volt rá, hogy ezek a fajok talpra álljanak. Szerencsére a természetvédelem szigorodása és a DDT részleges betiltása, lassan bár, de eredményt hozott, és a ragadozók, így a vándor állománya is erősödésnek indult a világon.
Büszkék lehetünk rá, hogy elsőként Magyarország tiltotta be a DDT használatát! Ennek következményeként Magyarországon, ahonnan teljesen kipusztult (1964-ben költött az utolsó pár a Bükkben), 1997-ben ismét megjelent egy pár.
Azóta örvendetesen gyarapodik az állomány, s ma már egyáltalán nem kivételes dolog vándorral találkozni.
Az MME (Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület) adatai alapján készítettem ezt a grafikont. Jól látható, hogy a vándor igen lassan tér vissza,
lépésről lépésre,
és csak a legutóbbi időben mondható el, hogy stabilizálódott. A kirepült fiókák száma 2015-ben haladta meg először a százat. Úgy tűnik, hogy 2013-tól észlelhető egy dinamikusabb, exponenciális növekedés.
Ezzel párhuzamosan a vándor – hasonlóképp a világ más tájaihoz – már nemcsak a háborítatlan hegyvidéket, a sziklafalakat használja, hanem egyre gyakrabban a nagyvárosok épületeit is.
Ez rendkívül jó tendencia, mert jelentősen bővíti a vándor-élőhelyek nagyságát, így aztán talán még a hajdani populációnál is nagyobb állomány alakulhat ki idővel. Hosszú éveken át Budapest belvárosában, a Szent István bazilikán is rendszeresen láttak egy vándorsólymot. A budapesti madarászok egyik kedvence volt, míg nem körülbelül 2022 táján egy nap elpusztulva találták a bazilika tornya alatt. Állítólag boncolást is végeztek a madáron, de az eredmények sosem láttak napvilágot. Ma is sok madarász lenne kíváncsi rá, vajon mi okozta a bazilika vándorsólymának elpusztulását.
A világ számos táján, Ausztráliától Amerikáig
nem ritkaság, hogy vándorsólymok nagyvárosokban költsenek,
így várható – és remélhető -, hogy előbb-utóbb Magyarországon is megjelennek a városainkban fészkelő párok. Ezek a párok sok helyen megoldanák a parlagi galambok okozta gondokat is. A vándorok ugyanis – főként városokban – előszeretettel vadásszák a galambokat, s a galambok az ilyen területeken hamar megritkulnak, nemcsak azért, mert a vándor megtizedeli őket, hanem mert nem érzik magukat biztonságban és ha lehet, továbbállnak.
Magyarországon 2018 volt a vándorsólyom éve.
A laikusok nem sokat tehettek-tehetnek a védelméért, de ma is fontos arról beszélni, hogy az átgondolatlan emberi tevékenység – ahogy a múltban a DDT esetében – brutális pusztításhoz vezethet.
A vándorsólyom nemcsak rekorder, hanem az egyik legszebb madarunk. Őszintén kívánom mindenkinek, hogy találkozzon vele, s lássa vadászni. Az ember lúdbőrös lesz tőle.
Amit pedig most írok, úgy írom, mint aki egyszer már meghalt.
Higgyétek el: meghalni igen kellemetlen. Ha választhatnék, hogyan haljak meg legközelebb, azt választanám: üssön le egy vándorsólyom – ha lehet, a levegőben, szárnyalásom közepette.
Ennél csak az lehet kegyesebb, ha valaki átszenderedik a nemlétbe álmában. Ha feltesszük a kérdést: melyik ragadozó hozza el áldozatának az utolsó percet a legirgalmasabb formában, a szépséges vándorsólyom bizonyára ott van az első tízben – ha ugyan nem ő az első.
Légy oly kedves, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
Még látható itt az oldalon a 10 nemzeti park ezernyi titka című sorozatból A Duna-Ipoly Nemzeti Park című rész. Nem tudom, mikor készült a film, de abban szó van arról is, hogy egy vándorsólyom tojó évek óta a Szent István Bazilika tornyaiban telel.
Lehet, hogy érdemes télen körbe járni a Bazilikát? 🙂
A cikkben is benne van! 🙂 🙂
Tényleg! 🙂
Ezek szerint átsiklottam a fölött a bekezdés fölött. Így aztán azt is csak most olvastam – miután megkerestem, hol van róla szó -, hogy sajnos, már nem érdemes ezt a sólymot keresni. 🙁
Már nem, de előbb-utóbb kerül a helyére másik vándorsólyom. Főként télen esélyes.
Akkor jó! 🙂 🙂
Felületesen vagy túl gyorsan olvastam. Bocsánat! 🙂