Kulcs a kételyhez | Erre tanított egy Nobel-díjas és az etológia

Kulcs a kételyhez | Erre tanított egy Nobel-díjas és az etológia

LEGSZEBB EMLÉKEIM

csigaforgató
Csigaforgató | Free Photo

Napról napra egyre többet hallani szkeptikusokról; napról napra egyre több a kétkedő; de talán csak azért, mert kevesen tanulták meg ideje korán, hogyan kell a kételyt “hidegen”, korlátok között tartani; nekem szerencsém volt; gyerekkoromban a tudomány, a tudomány hajmeresztő “képtelenségei”, és egy madár segített abban, hogy elsajátítsam a higgadt kétely alapjait.


Többszörösen is a legszebb emlékeim közé tartozik, amikor 12 évesen végleg szkeptikussá váltam. Két távoli esemény kapcsolódott össze egy adott pillanatban. Óvodás voltam még, amikor apám megmutatta kedvenc madarát, a bíbicet. Azt mondta, gyerekkorában néha a kalapot is leverték a fejéről a bíbicek, ha túl közel merészkedett a fészkekhez. Pár évvel később egy etológia-könyvben azt olvastam: létezik olyan, mint

szupernormális inger,

ez irányítja például a csigaforgatót (ő egy tengerparti madár), amikor a testméretét meghaladó tojást is igyekszik kikölteni.


A csigaforgató elterjedése | Forrás: Wikipédia

Ráadásul ezért a felfedezésért egy holland pali (Niko Tinbergen) Nobel-díjat kapott. Még semmit sem tudtam arról, hogyan kell megítélni dolgokat, de azt tudtam: a Nobel-díj a legmagasabb kitüntetés. Azt is tudtam, hogy mit jelent: normális. Azt is, hogy mit jelent: szuper.

Na de hogyan lehet valami szuper és normális egyszerre?

Itt valami gubanc lesz – gondoltam. Teljesen valószínűtlen, hogy egy madár felpréselje magát egy akkora tojásra. Ez hülyeség. Az meg végképp az, ha ilyen baromságot díjaznak. Kétkedtem. Nem volt okom rá igazán, és mégis. Talán ez is genetika. Alkat.


Csigaforgató és fiókája | Forrás: Wikipédia

Időközben jó apám az égbe katapultált, s én már nem mutathattam meg neki, amikor először találtam meg a bíbic tojásait. Viszont – mivel a bíbic is földön fészkelő madár – úgy gondoltam: most végre ellenőrizhetem, igaz-e, amit a szupernormális ingerről olvastam.

Készítettem 8-10 műtojást pingponglabdából. Kifúrtam és mustármaggal töltöttem meg őket, majd áltojásaimat szétszórtam a bíbicfészekalj körül.


Fürjtojások a kalapomon | Fotó: Centauri

Tudni kell, hogy a bíbic midig 4 tojást rak, ráadásul e tojások rendkívül hegyesek, s a hegyükkel befordítva szabályos alakzatot adnak, egy szinte tökéletes négyzetet fednek le. Egyszóval: sehogy sem illene a képletbe egy ötödik tojás. Ráadásul a bíbictojás földbarna-tarka, hasonló a fürjekéhez (lásd fotó), távolról sem emlékeztet a hófehér pingponglabdához.

Délután szétszórtam a műtojásokat. Éjjel egyre csak forgolódtam, nem tudtam eldönteni, minek örülnék a leginkább: ha a pingponglabdákat összegyűjtené a bíbic, vagy annak, ha nem. Másnap egy iskolatársammal mentünk ki a földekre – és láttunk csodát.

A bíbic minden egyes pingponglabdát begyűjtött és buzgón igyekezte megkotlani mindet!


Bíbic | Forrás: Pixabay

A szupernormális inger tehát nem blöff.

A díj jogos. A holland tudós zseni. A bíbicet hamar megszabadítottuk a pingponglabdáktól, s én boldogan vágtattam haza.
Három dolgot tanultam akkor.

1. Kétkedni érdemes.

2. Valószínűtlen dolgok is lehetnek valóságosak.

3. A dolgok ellenőrizhetők. 

Azt viszont jóval később értettem meg, hogy szkeptikus legalább kétféle van.

A destruktív szkeptikus és a konstruktív. A destruktív a gyakoribb. Ezt a típust csak későn ismertem fel. Tökéletes egyértelműséggel csak a Jack London-túra és a Zafír-túra idején. Akkor talált rám néhány ilyen kétkedő. A destruktív örömét a kétkedés maga adja. Önmagáért, ha tetszik, cél nélkül kétkedik, akkor is, ha ezt célszerűnek, jogosnak, indokoltnak tűnteti fel.

A kétkedés a célja, nem az ellenőrzés. Ezért az oly divatos és hangos destruktív kétkedőt az esetek többségében nyilvánvaló igazságokról sem lehet meggyőzni. A konstruktív kétkedő kezében a kétkedés „csak” eszköz. Míg a destruktív kudarcként éli meg, ha kétkedése nem mutat rá valamiféle hamisságra, a kostruktív akkor is boldog, ha valamit nem cáfol, hanem igazol.

Az destruktív szellem (szellemtelenség) csak akkor elégül ki, ha valamit lerombol (hamisság esetén persze joggal), a konstruktív kétkedőt viszont az ellenőrzés ténye elégíti ki.

A destruktív ezért legtöbbször öncélúan rombol és fontoskodik, míg a konstruktív épít és együttműködik.

Maradok konstruktív kétkedő továbbra is. Kétkedek mindig, ellenőrzök mindent, amit csak tudok, amit csak lehet –, de ha már ott az eredmény előttem, hiszek a szememnek. Nem fosztom meg magamat attól, hogy lássam, amit látok. Lássam akár azt is, amit korábban láthatatlannak hittem.


Kérlek, oszd meg ezt az írást másokkal is! Köszönöm!

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.   

még több etológia

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

4 hozzászólás

  1. Sejtettem, hogy ez az emlék is átköltözik hamarosan. ❤🙂

    1. Author

      Erősen aktuálissá vált 🙂 🙁

  2. Ma itt hatalmas habzsidőzsi van a jobbnál jobb írásokból és videókból- ezt is nagyon szívesen olvastam újra. Hát ha már ilyen vércsoportos kategóriák vannak én azt hiszem AB vagyok:-)) Cogito ergo sum-mondta Descartes-a kétely, meg a bizonyosság együtt.
    Először azt hittem a kék tojásos történet lesz:-)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük