A csodálatos madártojás mérnöki alkotás

A csodálatos madártojás mérnöki alkotás


Apám legkedvesebb madara a bíbic volt, ezért aztán ezt a madarat ismertem meg elsőként. Később is sokat kutattam őt. Ezidáig körülbelül 80-100 bíbic pár költését kísértem figyelemmel, és elsőként ez a madár engedett bepillantást abba is, hogy milyen alaposan átgondolt projekt egy-egy faj életének minden másodperce, és minden, ami a fennmaradást szolgálja. Így madarak esetében leginkább a tojás. A fészkelés időszakában dől el, hogy szinten tartja-e egy faj magát vagy nem. A tét óriási. Ha a legkisebb hiba is van a rendszerben, még ha rögtön nem is, de középtávon elvész a faj. Ezért

minden létező frontra kiterjedő biztonsági rendszer védi a madarak költését.


Bíbic (Vanellus vanellus) | Forrás: Wikipédia commons

A számos fészekalj megfigyelése során először az tűnt fel, hogy a bíbic tojása milyen hegyes a megszokott tojásformához, a tyúktojáshoz képest. Hogy tökéletes az álcája, az már evidencia volt az első fészekaljak megtalálásakor is, de azért ehhez annyit: hiába látjuk a mező közepén kotló bíbicet, hiába célozzuk meg a helyet, az esetek többségében akkor sem találunk rá a fészekre. Elég egy pillanatra félrenézni, máris mellé megyünk. Megesett, hogy négykézlábra ereszkedve, centiről centire kellett átvizsgálnom a vetést. A megtalált fészket természetesen ugyanilyen lehetetlen vagy bajos megtalálni másodjára is. Ezért a fészektől úgy mentem ki a vetés szélére, néha akár több száz métert is, hogy végig azt a barázdát követtem, amiben az adott fészek volt, s a vetés szélén kövekkel jelöltem a fészekhez vezető barázdákat. Így is gyakran fordult elő, hogy ellenőrzéskor túlmentem a fészken, vagy ott kerestem, ahol valójában még messze voltam tőle.

Az első feladatot tehát a bíbic, tökéletesen oldja meg: a fészekalj szinte láthatatlan.


Bíbictojás | Forrás: Wikipédia commons

A második feladat az, hogy ha a tökéletes álca ellenére is belebotlik valaki, mondjuk egy varjú, a tojás akkor is védhető legyen. Erre a helyzetre a bíbicet szokatlanul nagy merészséggel áldotta meg a természet. A fészek közelében hevesen támad mindenkit, akár az embert is. Természetesen nem képes kárt tenni senkiben, még egy varjúban se,

ám a vehemens támadás épp elég ahhoz, hogy ember és varjú figyelmét elvonja, és ahogy azt fentebb írtam, elég pár pillanatra szem elől téveszteni a fészekaljat, s többé aligha találni meg.

Ezzel azonban nem fogytunk ki a veszélyforrásokból. Mivel a bíbic sík terepen költ, könnyen gurulhatnak el a tojások. Igaz, általában kisebb mélyedést kapar a számukra, de ez csak részben megoldás. Biztonságosabb mélyedést két okból sem készíthet. Egyrészt kevésbé látna ki, márpedig az fontos, hogy a jól ássa az egész környéket. Ráadásul általában vizes-belvizes helyeken költ, a túl nagy mélyedés egy kisebb eső után is megtelhetne vízzel, ami a tojások megfázásához vezetne. Így azonban elég egy óvatlan mozdulat, és egyik-másik tojás elgurulhat.

Pár tucat fészek megkeresése után elgondolkodtatott:

miért van mindegyikben épp 4 tojás?

A bíbicfészekaljban a tojások szabályos alakzatot adnak, s elférnek egy négyzetben – az illusztrációt a szintén földön fészkelő fürj tojásaival készítettem. | Fotó: Centauri

Soha az életben nem találtam olyan fészekaljat, amiben akár csak eggyel is több vagy kevesebb lett volna. A tojások alakja is szokatlanul hegyes. A kotló madár ezeket mindig a hegyes végükkel befelé fordítja, így egy bíbicfészekaljban a tojások szabályos alakzatot adnak, s elférnek egy négyzetben. Ez a szinte már háromszöget adó tojásalak lehetőség arra, hogy így elrendezve őket, egymást támasszák, és viszonylag nagy erő hatására is a helyükön maradjanak.

A szakirodalomban sem találtam arra forrást, hogy a bíbic bármikor is eltérne a bűvös, geometriailag legkedvezőbb négyes tojásszámtól.


Bármiféle tervezés akkor a legzseniálisabb, amikor képes egyetlen húzással több problémát is megoldani. A bíbictojás formatervezése épp ilyen! Spéci alakjuk nemcsak megnehezíti, hogy a fészekből kipenderüljenek, de arra az esetre is megoldás, ha mégiscsak elhagynák a helyüket.

A hegyes bíbictojás ugyanis nem gurul el, hanem egy szinte szabályos körívet ír le, és gyakorlatilag ugyanoda tér vissza, ahonnan elgurult.

(Az illusztrációt fürjtojással készítettem – mivel szintén földön fészkelő fajról van szó, nemcsak színében, hanem alakjában is igen hasonló a fürjtojás a bíbic tojásához.)


Így aztán, mondjuk egy hirtelen elreppenésnél a fészekből kirúgott tojás, akár a bumeráng, elvileg visszatér a helyére. Elvileg – mert a szántó ritkán olyan tükörsima, mint az illusztrálásként használt gyúródeszka. Bár a tojás alakja meghatározza a tojás alapvető mozgásait, egy új program arra ad választ, mi van akkor, ha a tojás automatikus visszatérését tereptárgy akadályozza.

Erre jó az úgynevezett szupernormális inger


– melynek felfedezéséért annak idején Nobel-díjat kapott Niko Tinbergen. Rövid arról van szó, hogy a madarat túlvezérelték tojásügyben. Nem arra törekedtek, hogy pontosítsák számára a tojás fogalmát, épp ellenkezőleg: a lehető legtágabb értelmezést programozták belé, csatolva hozzá azt az ösztönt, hogy minden tojást tereljen be a fészkébe – akkor is, ha az se formájában, se színében, se méretében nem hasonlít a sajátjához. Ezért pl. a csigaforgató akkora tojást is megpróbál kikölteni, amelyre felülni is alig bír, és ahogy azt saját kísérleteim bizonyították, a bíbic is begyűjt minden pingponglabdát a környékéről (erről ITT írtam korábban), akkor is, ha ezzel felborítja a négytojásos mérnöki kombináció stabilitását; akkor is, ha a fehér és narancssárga pingponglabdák rögtön megszüntetik a fészekalj láthatatlanságát is.


Első ránézésre túlzásnak tűnhet ez a programozás, de itt a bíbic mérnöke egy valószínűségszámítás után döntött a túlvezérlés mellett.

Azt a kérdést tette fel a programozás során: mennyi a valószínűsége annak, hogy egy fészekalj közelébe más tojás (vagy pingponglabda) kerüljön. Miután a számítás azt mutatta, hogy ennek esélye gyakorlatilag nulla, míg annak esélye, hogy a mestertervezés ellenére is elgurulhatnak tojások, továbbra is 20-30-40%, nyugodt szívvel programozta túl ezeket a madarakat annak érdekében, hogy az elgurult tojás mindenképp a helyére kerüljön.

Összefoglalva:

A tojások külső támadások elleni védelmét szolgálja:

  1. A tojások tökéletes rejtőszíne
  2. A szülők vakmerősége és bátorsága (itt is egyfajta túlvezéreltséget láthatunk)

A tojások fészekben tartása érdekében

  1. A tojások spéci hegyessége lehetővé tesz egyfajta ideális elrendezést és maximális stabilitást egy képzeletbeli négyzetben.
  2. Hogy ez az elrendezés érvényre juthasson, a bíbic tojásszáma sok más madárfajhoz képest is rém szigorúan szabályozott, csak 4 lehet, se több, se kevesebb.
  3. A hegyes tojások megoldást nyújtanak arra is, ha mégis elhagynák a fészket, hisz a mesteri formatervezés miatt bumerángként tér vissza a tojás a kiindulási helyére.
  4. Amennyiben e visszatérésben megakadályozná bármi is, úgy a szülők túlvezéreltsége, a szupernormális inger garantálja, hogy mindenképp visszaterelik a fészekaljba.
 
Bíbic fészekalja | Forrás: Wikipédia commons

Nem mondom, hogy mindez csak a tervezés, a mérnöki munka felszíne, de ha a rendszer egészét nézzük, a bíbic életének egészét, annyit kijelenthetünk, hogy mindez együttesen sem több, mint egy látványos és meggyőző példa a természeti rendszerek félelmetes és nagyszerű átgondoltságára. Olyasfajta átgondoltság ez, amihez hasonlót mi sosem leszünk képesek létrehozni, annak ellenére sem, hogy talán az ember az egyetlen faj, amely más fajok mérnöki megoldásainak elmélyült tanulmányozására képes. Ugyanis a természetnek van egy behozhatatlan előnye velünk szemben. Számunkra egy-egy mérnöki fejlesztés évtizedeket vesz igénybe, amely egyrészt hosszú idő, másfelől töredéke annak az időnek, amit a természet évmilliók során fektetett a fejlesztéseibe. A mi időnkbe egyszerűen nem fér bele annyi teszt. Mert a természet is tesztek tízezrei és milliói során tökéletesítette rendszereit, így a bíbictojást is. De olyan sok teszttel, ami számunkra nem lehetséges.



Triviális, szinte buta példa – ám ettől még helytálló –, hogy bár szó szerint az egeket ostromoljuk a repülés tekintetében, de sehol sem tartunk, ha a legfejlettebb gépeinket összevetjük a vándorsólyom, az albatrosz vagy a kolibri tudományával. Mégis, amikor a bíbicre nézek, bizalom tölt el, hisz egy olyan rendszer tart fent minket is, amit ilyen rafináltan, a legapróbb részletekig elgondoltak; minket pedig úgy gondoltak el, hogy felfedezhessük e mérnöki igénnyel tervezett és kivitelezett rendszer alapvető struktúráit, s megláthassuk a háttérben a koncepciókat. Ráadásul egyszerre mutatkozik meg mindebben valamiféle bölcsesség, az élet fontossága és szeretete, méghozzá karöltve a matematika, a geometria első ránézésre ridegnek ható, ám szintén élettel teli világával.

Osszátok meg másokkal is, legyetek oly kedvesek!

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kérj tőlünk hírlevelet!

    Név*

    Email cím*


    Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!

    Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.

    még több madár

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    még több gaia

    Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

    Kisebb földrengés volt a szomszédban

    Kisebb földrengés volt vasárnap Ausztriában, a magyar határhoz közel eső térségben. Mint a Kövesligethy Radó Szeizmológiai Obszervatórium a Facebookon írta…Tovább

    3 hozzászólás

    1. Ez a poszt most is lenyűgöz, no és persze a főszereplők! Imádom!

    Vélemény, hozzászólás?

    Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük