Ilyen nincs! Egyből meglett az első pettyes gőte!

Ilyen nincs! Egyből meglett az első pettyes gőte!

---

Lassan hónapok óta írok arról, hogy meg kell találni a gőtéket is a birtokon, a patakban vagy a nagyon közeli záportározóban, sőt arról is írtam, hogy várható két ritka gőtefaj is, de sokáig nem történt semmi. Aztán pár napja végre megérkeztek a gőték befogására alkalmas varsák, két darab.

Erről ITT írtam, sőt rövid videót is készítettem róla.

---

Nagyot lépünk megint: gőték csapdázása varsával!

Amint megérkeztek a varsák, rögtön be is vetettük őket. A választás természetesen a legígéretesebb záportározóra esett, ami megajándékozott minket az idén már gyepi békával is.

Kissé nehezen raktam le a varsákat, mert nem volt ebben gyakorlatom. A varsák minduntalan feljöttek a víz színére, holott úgy lett volna a legjobb lerakni őket, hogy alámerülnek, amennyire csak lehet, de a kupolájuk kicsit kilátszik, hogy a varsába tévedő gőték feljöhessenek levegőt venni, amikor szeretnének.

A záportározó

mélyebb, nádszegéllyel benőtt részére helyeztem ki mindkét varsát, körülbelül arra a szakaszra, ahol a gyepi békákat is észleltem, fotóztam. Egyébként is az tűnik valószínűnek, hogy a legtöbb élőlény – így a gőték is – leginkább az élőlényektől hemzsegő és fedezéket meg kapaszkodót is leginkább nyújtó nádasban vagy annak szegélyében, környezetében mozog.

Az első varsát a zsiliptől délre helyzetem el a nádszegélyben, a másodikat pedig közvetlenül a zsilip szájában, ahol a nád jóval ritkásabb, viszont a víz mélyebb.

Úgy gondoltam, hogy talán a vízmű is vonzó lehet sok élőlénynek. Utóbbi helyen kénytelen voltam kővel lenyomni a varsát, hogy ne bukdácsoljon a víz tetején.

---

Az volt a terv,

hogy amíg van esély gőtékre, tolom majd a varsázást, egészen addig, míg meg nem kerül az első gőte. Úgy gondoltam, hogy erre akár heteket is kell várni, de az is benne van a pakliban, hogy az idén már nem sikerül, mivel kicsit elkéstünk a kezdéssel. A gőték már bő másfél hónapja aktívak, és lassan befejeződik a szaporodás időszaka, elhagyják a vizeket, elvonulnak az erdőkbe, és legközelebb csak 2025 márciusában jönnek ismét a vizekhez, ahol megtalálhatom őket.

A szárazföldön keresgélni, az erdő avarjában szinte reménytelen.

Elvileg lehetséges,

de legyek bármilyen lelkes is, legyen bármilyen erős abbéli meggyőződésem, hogy az átlagosnál jóval értékesebb és érdekesebb nálunk a kétéltűfauna, az már nekem is sok volna – és nem fér bele szegény életembe –, hogy éjszakánként négykézláb túrjam hétről hétre az avart annak reményében, hogy valahonnan végül kibányászok egy eltévelygő gőtét.

Az viszont nagyon is belefér – gondoltam pár napja –, hogy amíg esélyes, mondjuk júniusig, akár minden áldott éjjel varsázzak, vagyis minden este nyolc körül elbattyogjak a tározóig, lerakjam a varsákat, majd másnap hajnalban-kora reggel felszedjem őket.

Hozzátartozik az is, hogy a varsák nemcsak gőtéket foghatnak, hanem számos vízirovart, és persze ebihalakat is, s utóbbiak között esetleg megkerülhetnek a gyepi béka utódai is, ami megint csak fontos és értékes adat volna a helyi gyepi béka populációról.

Másnap kora reggel

izgatottan persze, de nem túl nagy reményekkel baktattam el az első varsáig. De már az is okozott nem kicsi meglepetést, ugyanis vagy 20-30 ebihal, számos hatalmas csibor, háton úszó poloska, szitakötőlárva mellett egy siheder vízisikló is volt benne, ez pedig ismét csak fontos adat itt.

Ez a vízisikló negyedik előfordulása a birtokon vagy a környékén, és az első alkalom, hogy fényképezhettem is.

---

A második varsában

is körülbelül ugyanazt találtam, leszámítva a vízisiklót. Épp nyitottam volna az alját, hogy visszaengedjem a varsából az színes vízi társaságot – hisz gőte a második varsában sem volt –, amikor feltűnt, hogy a varsa tetején is van valami, valami nádszálféle. Ám közelebbről megnézve láttam, hogy egy gőte, aki épp megindul lefelé a varsáról, hogy belevesse magát a vízbe. A kis gőte nem a varsában volt, hanem a tetején, ahol valószínűleg megpihent csak. Hamar elcsíptem, mielőtt a vízbe csobbant volna, hogy lőhessek róla pár fotót.

Ez a gőte a leggyakoribb gőtefajunk, a pettyes gőte egy nőstény példánya volt. Megkerülésével nem csupán egy új fajjal lettünk gazdagabbak, hanem egy egész új csoporttal. A gőték egyetlen faja sem szerepelt eddig a fajlistánkon. Eleve nehéz már új gerincesfajokat találni 24 év után.

---

Fantasztikus érzés volt, hogy nem kellett heteket, hónapokat várni, hogy megszülessen a bizonyosság: ahol gyepi békák, ott gőték is élnek. Ez mostantól nem kérdés. Most már csak azt kell megtudunk, hogy a gyakori pettyes gőtéből vajon mennyi van a környéken, és vajon valóban jelen van-e itt a két másik, ám jóval ritkább faj:

• az alpesi gőte
• és az alpesi tarajosgőte.

Utóbbi nem mellesleg Magyarország legritkább kétéltűfaja is.

Most már azt is tudjuk, hogy amennyiben elkészülnek a békáknak a mentő-tavak, nemcsak békáknak segítünk, hanem gőtéknek is.

Épp ezért nem állunk meg,

mivel közeledik az este, már ezekben a percekben is ott van ismét mindkét varsa a záportározóban, éjjel dolgozni fognak, és reméljük előbb-utóbb megint fog gőtét is. Tegnap éjjel is a vízben voltak, de ma reggelre néhány ebihalon és szitakötőlárván kívül semmit sem hoztak. Pár éjszakát még a tározóban próbálkozunk, de a napokban újabb vizeket is megnézünk, és mint mindig, ezúttal is reméljük a legjobbakat.

Csak előre! Hajtunk tovább az alpesi és az alpesi tarajosgőtére!        

---

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!

---

még több “Kert és vadon”