Miért vált ki annyi félelmet a nyérc?

Miért vált ki annyi félelmet a nyérc?


Vadon


“Bár harci kedve, a mi erkölcsi alapunkról szemlélve inkább a vérengző sorozatgyilkosokat idézi fel, valójában lenyűgöző.

Miért tartanak annyira különösen a fertőzött nyércektől?

A nyérc, legyen szó az európai vagy az amerikai nyércről, figyelemreméltó állat. Régóta hezitálok, kit rakjak az „állati rekordok” rovat “legádázabb ragadózóinak” élére, mert ezt a kérdést eldönteni koránt sem könnyű.

Sok jelöltem volt, de a nyérc – kis termete ellenére – fokról fokra egyre előkelőbb helyre került, ahogy egyre több anyagot találtam és láttam róla. Ebbe a kutakodásba hasított bele annak idején a pandémia, nem sokkal később pedig az a hír, hogy a koronavírus felütötte fejét Európa nyérctelepein. A dolog hamar eljutott odáig – amikor Dániában emberek már nyércektől kapták „vissza” a fertőzést -, hogy a WHO is aggodalmának adott hangot. De nem indokolták meg – én legalábbis egyetlen hírben sem láttam –, hogy

miért kell a nyércek fertőzésétől kiemelten tartani?

Második fázisban szerte a világon úgy döntöttek: likvidálják az összes nyércet. Az erről szóló hírekkel nyilván találkoztatok a pandémia idején, amint később azzal is, hogy rosszul sült el a több millió nyérctetem elhantolása; nem temették őket elég mélyre, ezért a felfúvódó tetemek a felszínre kerültek.

A sajtó kisebb háziversenyt rendezett a „ki tud betegesebb címet adni a nyérctémának” kategóriában. Arról viszont továbbra sem szólt a fáma, miért jelent kiemelt kockázatot, ha a nyércek koronavírussal fertőződnek. Végül megérkezett a lapokba az a hír is, hogy az Államokban először mutatták ki a vírust

vadon élő nyércek között.

Megtudtuk – amit mindig megtudunk –, hogy ez megint pocsék hír, de továbbra sem tiszta, miért is.

Pontosan azért, amiért már vagy egy éve kutatok a nyércek után, hogy összevessem más ragadozók szokásaival, de haladjunk sorban!


Amerikai nyérc – a hírekben is elsősorban ő szerepel, és a tenyésztelepeken is őt tenyésztik a legnagyobb tömegben. | Forrás: Wikimedia commons

Az első problémakör a koronavírus mutálódásának lehetősége.

Várva vártuk a pandémia idején a vakcinát, ami meglepő gyorsasággal érkezett is ( és reméltük, hogy van is olyan jó és biztonságos, mint más vakcinák), de amint a járvány kezdetén is világos volt, a vakcinák érkezésekor is ott volt a pakliban, hogy a vírus bármikor mutálódhat, akár úgy is, hogy az addig előállított vakcinák mehetnek a kukába.

A koronavírus az átlagosnál variábilisabb, tudjuk, hogy a második hullámot már nem ugyanaz a törzs okozta, mint az első tavaszi hullámot, ezt zömmel egy Spanyolországból származó mutációnak tudhattuk be (mert persze, ahogy lejjebb ment az első hullám, nyaralni muszáj volt), aztán pár héttel később megjelent egy új brit mutáció.


Fehér, albínó nyérc | Fotó: Wikimedia commons

Mutáció mutáció hátán

A mutációk többségénél kis valószínűséggel változik úgy a vírus, hogy a vakcinák teljesen hatástalanná váljanak, a betegség súlyosabb, a mortalitás lényegesen magasabb legyen, de teljesen nem zárható ki. Legyen szó Covidról vagy bármely más fertőző betegségről.

Abban az esetben azonban, ha a vírus nem a Homo sapiens egyik-másik populációján belül mutálódik, hanem megjár közben egy állatfajt is, akkor ennek valószínűsége nagyságrendekkel nagyobb. Ezért van különös jelentősége annak, ha egy állat is elkaphatja, főként, ha az adott állatfaj aztán képes a már mutálódott vírust visszaadni az embernek.

Ezért, bár a pandémia mára rossz emlék, olyan, mintha álmodtuk volna csak, a virológia továbbra is árgus szemmel és félelemmel figyeli az ilyen eseteket,

például amikor a madárinfluenzáról van szó,

mely egyre gyakrabban betegít és öl meg emlősöket is, például fókákat.

Ha egy másik fajban, egy állatban mutálódott vírust kapunk vissza, mi emberek, akkor könnyen lehet, hogy már nem egészen az, ami eredetileg volt, s lehet az eredetinél akár jóval ütősebb is.

Így általánosságban azt mondhatjuk: bármiféle állattól kapnánk vissza a vírust „postafordultával”, az kiemelt kockázat mindannyiunk számára. A nyérc azonban más tészta, mint egy macska vagy sok egyéb, a közelünkben élő állat. Annyira, hogy nem véletlenül pályázik nálam a legvérmesebb ragadozó címére.

BRUTÁLIS MÉRETŰ HALAT ZSÁKMÁNYOL

Apró mérete ellenére szinte mindent megtámad.

Számos videót gyűjtöttem össze róla, ahol levakarhatatlanul támad nálánál jóval nagyobb állatokra. Vadászik fán, szárazon, vízben, épp csak a levegőben nem. Eszement, sokszor esztelennek ható vadászösztön fűti. Nem egyszer azon csodálkozhatunk, ő maga hogyan éli túl ezeket a támadásokat, hisz a megtámadott állatok is védekeznek, de sokszor úgy tűnik, hogy a kis nyércnek semmi sem árt, mindent elvisel, nincs fájdalomküszöbe, és sebezhetetlen.

Az alábbi orosz videóban például megtámad egy hattyút!

Írtam már arról, hogy  a hattyú legveszedelmesebb fegyvere a szárny. Egy hattyúszárny ütése miatt kerültem én is szájsebészetre annak idején ITT, de a nyércet így is csak üggyel-bajjal tudja lerázni magáról a hattyú. 


És még mielőtt azt hinnénk, hogy unikális esetről van szó, nézzük meg a következő videót!


És még egy videó, ahol szintén hattyút támad meg, méghozzá a víz alatt és akár a villám!


Miért gond ez?

Mivel a nyérc ész nélkül rongyol neki mindennek, ami él, amolyan szuperterjesztő lehet. Számos állatfajjal kerülhet kapcsolatba, hisz mindenre vadászik, ami él és mozog, legyen hal, hüllő, madár, béka, emlős, bármi. Mivel nem sokat mérlegel, számos esetben támad meg olyan állatokat, melyeket aztán – végül – nem képes maga alá gyűrni, viszont megsebesíti őket. Tökéletes tesztlaborrá válhat tehát a nyérc a vadonban; olyan laborrá, amire nekünk speciel nincs szükségünk.

Akit csípett már ekkora tengeri sirály, az tudja, milyen könnyen ejt mély sebet – a nyércnek azonban ez sem probléma!


Az első nyércfertőzésekről szóló hírekhez hozzátették: a kutatók nem tudják még, hogyan képes a nyérc a fertőződésre és a fertőzés továbbadására. Nem tudom, okosabbak vagyunk-e már ebben a kérdésben, de az biztos: ha fertőzött nyércek kényük-kedvük szerint „tesztelnek” vadászat közben más fajokat, előbb-utóbb találhatnak olyanokat is, akik szintén képesek befogadni a vírust.

Nemcsak arról van szó, hogy a nyérc önmagában kockázatos, amennyiben a nyércben is kialakulhat egy új mutáció, hanem a vadonban flangáló fertőzött nyércek újabb fajoknak adhatják át a vírust további „tesztelésre”, szerencsétlen esetben mutálódásra.

A vadon élő nyércek kontrollálása lehetetlen.

Ha a nyércek populációban elterjedne a betegség, nem tehetnénk mást, mint némi ima kíséretében várnánk, honnan bukkan elő a vírus, ki tudja miféle állatban mutálódott, újjászületett variánsa. Tudjuk (vélelmezzük?), hogy a koronavírus eredettörténete is egy ilyen „tobzoskás” mutációra vezethető vissza.


a nyérc elterjedése térkép
A NYÉRC ELTERJEDTSÉGE A VILÁGON | Forrás: Wikipédia

A vadon élő nyérceket Európából java részt kiirtottuk,

Oroszországban viszont szép számmal él, amint Észak-Amerikában sem ritka az amerikai nyérc. Viszont Európában is számos rokonával találkozhatunk, a menyéttől kezdve, a hermelinen át a nyestig.

A kutatók helyében hamar megnéznék minden olyan kutatást is, ami e rokon fajok közötti kapcsolatokat vizsgálta.

Íme egy gyönyörű példa arra, hogy félőrült természetbúvárok „marginális” kutatásai hogyan nyerhetnek különösen nagy jelentőséget egyik pillanatról a másikra. A nyérchez genetikailag viszonylag közel álló ragadozófajok esetében feltételezhető, hogy némelyik szintén vírushordozóvá válhat, s ezek vérmérséklete is igen hasonló a nyércéhez.

Gondoljunk csak a nálunk is hírhedt menyétre vagy görényre, akik képesek egy éjjel egy egész baromfiudvart lemészárolni.


A különböző ragadozók közötti interakcióra jó bizonyíték ez a felvétel. Igaz itt a hiúz támad nyércre, de itt is megmutatkozik a nyérc vakmerő természete. Érdemes megfigyelni a hiúz “arckifejezését”: lerí róla, hogy voltaképp nem is érti a dolgot.


Minderről nem a nyérc tehet.

Voltaképp csodálatraméltó állat, s nem a bundája miatt. Bár harci kedve, a mi erkölcsi alapunkról szemlélve inkább a vérengző sorozatgyilkosokat idézi fel, valójában lenyűgöző az a merészség és kitartás, amivel a nyérc vadászik. Olcsó, régi trükk azzal példálózni, mi volna, ha például a szúnyog tehén méretűre nőne, de mégis: amikor ezt a kis ragadozót figyelem, csak eszembe jut, mekkora szerencse, hogy kicsi, s nem éri el mondjuk egy bengáli tigris méretét ….senki sem élne már Ázsiában.


Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.


Fotó: Wikimedia commons

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még több vadon

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Kígyók a Balatonban! | A kockás sikló

Pompás sikló, érdekes és ügyes állat,fontos faj, a balatoni élővilág elidegeníthetetlen része, fontos szereplője. Ne bántsuk! Ha baráti viszonyban vagyunk…Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük