Sirályballada | Remélem, ott szállok majd én is…
Remélem,
ott szállok majd én is. Remélem, mindez nem számít majd. Remélem, rád sem gondolok már. Remélem, nem lesz erről akkor már semmi vélemény. Remélem, nem bánok semmit. Remélem, megkönnyebbülnek majd a csontjaim.
Remélem, könnyű leszek. Karcsú, fénylő és sebes. Magyarázat nélküli. Ok nélkül való és tökéletesen kerek. Remélem, felhajt majd az erő – ami belőlem ered. Remélem, fenntart a tudat, ami csakis az enyém. Remélem, jó lesz átsiklani minden felett.
Remélem, a tenger nem követel majd magának. Remélem, a szél nem szab határokat. Remélem, az ég nem támaszt feltételt – csak átölel az alkonyi szél – mert rajtam kívül nem lesz senki más, akit ölelhetne. Remélem, akkor már csak egy tenger lesz. Remélem, akkor már csak egy szél fúj.
Remélem, akkor már csak egy ég kéklik – s az egyetlen tenger fölött nyargaló egyetlen szélben, az egyetlen ég alatt, csakis én szállok majd: az utolsó, az egyetlen, megismételhetetlenségébe beleőrült sirály.
Fotók: Pixabay
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Színnel lélekkel”
Milyen szép:-)
Assisi Szent Ferenc- “„Várjatok meg itt, amíg prédikálok húgocskáimnak, a madaraknak.”
Nagyon szép!
Vajon voltál-e valaha madáron kívül más is az írásaidban? Szóltál-e más állat nevében is? Ezen gondolkodtam most, de nem jutott eszembe semmi…
🕊🕊🕊