Új madárfaj a birtokon a halászsas
A halászsas megtalálása egy ilyen területen, ahol nincs víz (leszámítva a szomszédos birtok kacsaúsztatóját), két esélyes. Ha mázlink van, hosszú évek alatt egyszer átrepülhet a fejünk fölött egy átvonuló madár. De megeshet az is, hogy újabb évtizedek telnek el addig, míg össze nem jön az a pillanat, amikor épp az udvaron vagyunk, épp felfelé nézünk, és épp akkor, épp ott átrepül egy halászsas.
Ilyen módon bárhol, bármikor átrepülhet a fejünk fölött halászsas. Ez igaz is.
A halászsas előfordulásának a birtokon leheletnyivel nagyobb az esélye, mint egy belvárosi lakás fölött, egyrészt mert az olasz csizma felé vonuló ragadozók útvonala erre visz át, másrészt még egy olyan kicsi víz, mint a szomszédos kacsaúsztató, az átvonuló halászsast is plusz körökre késztetheti.
Ez már nem csak teória, elvi esély, hisz épp 2023 tavaszán láttuk a szintén halevő rétisas esetében, hogy Európa legnagyobb ragadozómadara is lejött a kicsi tóra. Mi több, később bizonyítást nyert, hogy halászott is. 2023-ban összesen 4 alkalommal jártak rétitsasok a birtokon.
Mindezek mellett is a halászsas megfigyelése nem a véletleneknek vagy a relatíve kedvező terepviszonyoknak köszönhető.
2023. augusztus 20. és október első napjai között szokatlanul intenzív ragadozómadár-vonulás zajlott a légtérben, amit szerencsére igen korán észrevettem.
- Egyrészt az infarktus miatt sokszor nem tudtam mással kúrálni magamat, mint hosszú sétákkal
- Másrészt augusztus végén, amikor kezdtem megerősödni, hozzáláttam a lepkék felmérésének
- Harmadrészt nektárbárokat (lepke- és rovaretetőket) hoztam létre
Mindezek miatt sokat voltam az udvaron, fényképezőgéppel a kezemben. Leginkább délután, a nappali lepkék ugyanis legjobban délután, amikor a legmelegebb van, akkor repülnek. Általában ugyanebben az időszakban jönnek legsűrűbben a vonuló ragadozók is, bár van egy délelőtti csúcs is, 10 és 12 óra között, amikor a legerősebb a termikek keletkezése.
Augusztus végétől főként darázsölyvek vonulását észleltem, de a darázsölyv egyáltalán nem számít itt ritkaságnak. Fészkelőként sem ritka. Nem írtam még róla, de igyekszem sort keríteni rá. Viszont a tavaszi vörös kánya és a pusztai ölyv megfigyelése arra figyelmeztetett, hogy a magas ég, a vonuló ragadozók megfigyelése hozhat még a legkönnyebben a birtok fajlistájára új madárfajokat.
Ennyi idő után, már igazán nehéz új madárfajokat észlelni itt.
Mindenesetre körülbelül augusztus végétől tudatosan figyeltem az eget, szinte napi szinten. Nem is igen volt nap, amikor ne láttam-fotóztam volna valamit, ami érdekes, még ha nem is új faj.
Viszonylag hamar kialakult egy olyan metódus is, amit korábban sosem alkalmaztam. Egy-egy átvonuló ragadozó megfigyelésére nem mindig van bőven idő. Az esetek legnagyobb részében vagy a távcsöves határozás és megfigyelésre jut idő, és a fényképezésre már nem, vagy fordítva. Ráadásul a nagy magasságban, nagy távolságban vonuló ragadozómadarak befogása a fényképezőgéppel nehéz feladat. Sokszor pokoli nehéz megtalálni őket az égen és fókuszba hozni őket.
Ezért úgy döntöttem, hogy a fotózására helyezem a hangsúlyt két okból is:
- a fénykép dokumentálja, igazolja is az új fajokat
- a fénykép lehetővé teszi az utólagos határozást is
Minthogy a fényképezőgép legnagyobb nagyítása hatvanszoros, vagyis épp akkora, mint a spektívemé, így jó esetben pont annyit mutat a madárból, mint egy távcső. A módszer rém egyszerű volt: ha ragadozót fedeztem fel az égen, sokszor 3-4 kilométeres távolságban-magasságban, igyekeztem mihamarabb befogni, és ha ez sikerült, hosszú sorozatokat lőttem róla.
Az esetek többségében természetesen már a helyszínen láttam, milyen fajt fotóztam. És persze az esetek többségében olyan fajok jöttek, melyek korábban is előfordultak.
2023.09.02. rendkívül intenzív nap volt.
A Hospoda fölött például sötét színváltozatú darázsölyvet fotóztam (déli irányba vonult), sok ölyv mozgott a légtérben, és feltűnt egy ragadozó a birtok déli határán is, körülbelül 1 kilométer magasan. Pontosan délnek tartott ő is, de messze volt kissé, és későn vettem észre. Hátulról nézve is elütött a szárnytartása az ölyvek, de még a darázsölyvek szárnytartásától is, ám nemigen tudtam rá mit mondani. Sikerült befognom, és volt akkora szerencsém, hogy a madár meggondolta magát, megszakította az egyenesvonalú siklást, és tett két kört. Az egyik kanyarban sikerült fotót lőnöm róla, ami aztán „elveszett” a több ezer ragadozómadarakról lőtt fotó között. Hetekkel később, a fotók rendszerezése és átfésülése után, jelentősebb nagyítás mutatta meg egyértelműen, hogy mi is volt az a ragadozó:
egy halászsas.
A halászsas rendszeres, de kis számú átvonuló ragadozómadár Magyarországon, főként a nagyobb vizeken és halastavaknál. Utóbbiaknál az sem ritka, hogy egyszerre 4-5 példányt is látunk. Tavasszal főként március áprilisban, ősszel leginkább október folyamán.
Az egyik leglátványosabb ragadozómadarunk. Vadászata is rendkívül látványos, és mindmáig legszebb emlékeim közé tartozik, amikor először láttam a Kisalföldön egy Ravazd nevű falu határában egy halastavon. A nálunk távonulók zömmel Skandináviából és a Baltikumból érkeznek.
Jó szokásom szerint most is hozzáteszem: Ez a pompás ragadozó akár rendszeres átvonuló is lehetne a birtokon, ha sikerülne visszaadnom a völgynek a vizet, és abban halak is élnének. Bárcsak így lenne egyszer.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Támogass egy 15 éve ingyenes nonprofit portált és egy természetvédelmi rezervátumot!
még több “Kert és vadon”
még több madár
Hmmm.., megint mázlid volt, vagy talán kitartásod? Ó, és felismerni, hogy milyen sas köröz, repül feletted, ( még utólag a fotóról is) ahhoz meg rettentő nagy madárismeret, és persze sasszem kell. 🙂 Gratulálok!
Én általában úgy járok, hogy ha hallok ragadozó hangot a magasból, és kiszaladok a géppel, akkor már vagy olyan magasan köröz, hogy tényleg nem találom az obival, vagy épp a nappal szemben. De majd egyszer……. 😀
Ez szerintem az “aki keres, az talál” minősített esete. 🙂 Meg hát épp az idén leszek 40 éves madarász. Négy évtized terepen nem múlik el nyomtalanul, ennyi idő alatt azért ragad valamicske az emberre. 🙂
Gratula!
Köszönöm!