Európa legnagyobb ragadozómadara, rétisas az udvarban
2023.05.06-án hajnalban, ébredés után nem sokkal szokásos körsétámra indultam, hogy megnézzem, mennyit fejlődtek a mézelő zónák az éjjel. A növények többsége ugyanis leginkább éjjel növekszik, míg nappal „pihen”. A mézelő zónákról többször írtam már, hogy miután a 2022-es aszály tökéletesen tönkre vágta minden 2021-es mézelő telepítésemet, addig a 2022 őszi telepítések sikerültek, és azt ígérték, hogy
ez év tavaszán-nyarán végre olyan látványban lehet részünk, amit korábban csak elképzelhettünk.
Bár a télen a szarvasok is rátaláltak a gazdag mézelő zónákra és drasztikusan visszalegelték, úgy tűnik, sikerült megmentenem a „veteményt”, és most naponta többször ellenőrzöm, hogyan fejlődik minden. Írok erről, és hozok sok felvételt is, de előbb vissza május 06. reggelére.
A felső mézelő zónák (Kisrét, Nagykarám) megtekintése után az Újlesnél állva már épp visszaindultam volna a házhoz, amikor a völgyből, pontosabban a Kisberek felől dolmányos varjak károgása hallatszott, majd kisvártatva az Északi-Égeres fölött felbukkant egy lomha ragadozómadár, aki szinte a fák koronáját súrolva, egészen alacsonyan jött felfelé, épp felém, nyomában a két dolmányos varjúval. Kiérve az égeres fölül, a Kiskarám fölött észrevett engem, és éles kanyarral visszafordult a völgy felé. (Ekkor lőttem róla pár fotót.)
Nem először látok rétisast, de ha hatalmas termete, lapátszárnyai nem tették volna világossá rögtön, hogy kivel van dolgom, a kanyarodásnál vakítóan felvillanó fehér farok egyértelművé tette volna a helyzetet: rétisas látogatott el hozzánk.
Méghozzá egy öreg rétisas.
Nem új faj a birtokon, mégis, ez a megfigyelés különösen érdekes, és bizakodásra ad okot. Rétisast már azon a napon is láttam itt, amikor a birtok még az enyém se volt. Épp azon a napon, amikor először jöttem be erre az udvarra, megnézni, mi van itt. Akkor még nem volt angolkert a ház körül, nem volt erdő a domboldalban, a ház teraszáról elláttam a völgyig. Amikor életemben először jártam itt, átmászva a kerítésen, átvágva az elhanyagolt, elgazosodott udvaron és megálltam a teraszon, az első, amit láttam, két öreg rétisas volt a völgyben, ahogy észak felé szárnyalnak lassan.
Később is fel-felbukkantak rétisasok, mindig csak 1-1 példány, és mindig a szeptembertől márciusig tartó időszakban, vagyis költési időn kívül,
és a legelső megfigyelést leszámítva, mindig fiatal vagy immatur (ivaréretlen) példányok. Utoljára 2020. márciusában láttam egy fiatalt a völgyben észak felől délnek menni viszonylag alacsonyan, a Nagypatak vonalát követve.
Most azonban már költési időszak van, és a megfigyelt madár is öreg, akinek elvileg költésben kell lennie. Ráadásul nem is átvonuló madárról van szó, minthogy miután visszafordult a Kiskarámtól, újra lement a völgybe, és a Nagypatak túloldalán a szomszédos birtok kis tavánál akart leszállni, míg a dolmányosok továbbra is kergették. Egyértelmű volt, hogy a sas vadászni szeretne a tavon, amiben nyüzsögnek a pontyok. A rétisas ugyanis leginkább halakat zsákmányol.
Miután a sas lesiklott a völgybe, a Kisberek és a szomszédos tó környékére, nem láttam felkeringeni, ezért lementem, hátha megtalálom. Viszonylag sokáig kerestem és vártam is, de már nem láttam. Valószínűleg végül beült valahová. Harminc perc után feljöttem a házhoz.
Mindez akár azt is jelentheti, hogy van a tág környéken költő rétisas-pár, a birtok pedig a revír szélére eshet. Erre utal az is, hogy 3 kilométeres körön belül több alkalommal is láttam rétisasokat az utóbbi 3 évben, sőt 2021 telén beszálló-pihenőhelyük volt a birtoktól mindössze 3 kilométerre található erdőszélben.
Nem reménytelen tehát rétisast látni itthon! Az udvarban vagy a ház fölött. Ez eleve jó. Így aztán az sem tartozik a reménytelen álmodozások körébe, hogy amennyiben a völgy egyszer visszakapná a vizet, rétisast is többször lehetne látni, akár rendszeresen is. Nem évente, hanem havonta vagy hetente.
FONTOS
Sokan tudjátok, hogy vannak védett és fokozottan védett területek és fajok. Ennek mintájára bevezetem a „fokozott kérés” fogalmát is. Arra kérek mindenkit, hogy ha teheti támogassa a rezervátumot. A napokban hozok cikket az első kutató-tókáról, a mézelő zónák elképesztő sikeréről, az újabb fajokról is! Nagy szükség lenne a támogatásotokra, főként
- egy gyurgyalagfal létrehozásához (markolót kell fizetni érte)
- egy kis tó kiszedetéséhez a Kisberekben (ehhez is markoló kell)
- újabb mézelő zónák létrehozásához (vetőmagvásárláshoz)
Választhatjátok a rendszeres támogatás formáját a Patreonon (itt 5 ketagóriából választhattok), de ha ti akarjátok beállítani a támogatás mértékét és rendszerességét (akár egyszeri támogatás is lehetséges), akkor támogatást nyújthattok Paypalon ITT is! Az infarktusom miatt egyelőre erősen akadályozott vagyok mindenben, írásban, fotózásban, videózásban is, de a lehetőségekhez mérten igyekszem a tűzben tartani minden vasat továbbra is. Jövök hamarosan sok képpel és videóval is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több “Kert & vadon”
még több blog
Már az írás címére nagyot dobbant a szívem. Én annak is örülök, ha magasan körözőket látok, hallom a vijjogásukat, pedig ebben a régióban fészkelnek páran.
🙂 🙂
Eljött üdvözölni téged, Cen’ és örült, hogy (újra) láthat.🤗
Gyurgyalag fal, tó és mézelő- megszólítottál- én már csak oda adakozom ami a természetet építi. Légyszí írj emailt- a mézelő a szívem csücske. Juhuuuh, feltámadtál, nagyon örülök.