Ritka ragadozómadár a birtokon! | Pusztai ölyv és dögkeselyű
Ölyveket sokan látnak, sokan ismerik az egerészölyvet, ami gyakori az egész országban. Nálam is egerészölyvek bukkannak fel leggyakrabban, de az idén, 2023.03.28-án belefutottam egy ritkaságba. Sajnos a tavaszi infarktusom miatt pár dolgot kénytelen leszek utólag megírni, amint ezt az esetet is.
A pusztai ölyv Észak-Afrikában, Kisázsiában és a Kaszpi-tenger mellékén, a tágas sztyeppéken honos. Magyarországon kis számban, 15-20 pár fészkel az Alföldön, főként a Tiszántúlon. Ez egyben elterjedésének nyugati határa is. A Dunántúlon találkozni vele cseppet sem könnyű, bár nekem volt hozzá szerencsém többször is, például a Kis-Balaton térségében, sőt:
hiába ritkaság errefelé, már a birtokon sem új faj!
2004. júniusában, miután lekaszáltam a Nagykarám és a Kisrét területét, szokatlanul erős ragadozómozgás alakult ki a birtok fölött, olyan fajokkal, melyek egyébként is szórványosak, s főként azok június végén, amikor már nemigen vannak vonulók és kóborlók sem.
Ennek ellenére 19 éve, azon a napon, egerészölyvek és darázsölyvek mellett felbukkant 2 öreg pusztai ölyv, sőt egy a pusztai ölyveknél jóval ritkábba faj, egy öreg dögkeselyű is.
24 év alatt mindössze ebben az egy esetben láttam pusztai ölyvet, és azok is nyilván kóborlók voltak, akárcsak a dögkeselyű. A dögkeselyűhöz még annyit, hogy 2022-ig Magyarországon mindössze 16 hitelesített előfordulása ismert (az enyém nincs közöttük), így előfordulása a birtokon egészen unikális. Kevesen láttak dögkeselyűt Magyarországon, s annál is kevesebben az udvaruk fölött.
Kóborló ragadozók gyakorlatilag bárhol feltűnhetnek a légtérben, olyan helyeken is, melyek nem jók semmire, például városok fölött. A 2004-es pusztai ölyvek is pár perc keringés után eltávolodtak északnyugat felé és többé nem láttam őket.
Az idén viszont egészen másként alakult a megfigyelés. Március 28-án vadvirágmagokért és facsemetékért mentem (minderről később írok még), és amikor hazaértem, amint befordultam a Kisrét és a Hospoda közé, velem szemben, az Őskökényes legnagyobb galagonyáján egy feltűnően világos színű ölyv ücsörgött. Minthogy a távolság 100 méter sincs, szabad szemmel is rögtön láttam, hogy kivel dolgom. Közelebb csorogtam, nagyjából 10 percen át figyeltem, s végül már csak 30 méterről, mire az ölyv felreppent és elsiklott a Nagyvadföld irányába.
Ebből a távolságból még olyan fajbélyeg is kivehető volt, amit ölyvek határozásánál viszonylag ritkán alkalmazhatunk. A pusztai ölyv írisze ugyanis világos, míg az egerészölyvé sötét, és ez biztosabb bélyeg, mint a pusztai ölyvre annyira jellemző vörös, homoksárga szín (ilyesmi előfordulhat akár egerészölyvnél is).
Ha ismét a légkörben látok termikelő vagy átvonuló példányt, talán annyira meg sem lepődöm, de így, hogy az udvarban futottunk össze, és hosszasan vizslattuk egymást, nagyon meglepő megfigyelés volt. És persze öröm. Miután az ölyv elsiklott a völgy felé, berohantam a házba fényképezőgépért. Visszamentem a Nagyvadföldhöz, de nem voltam elég óvatos. Illetve az volt a gond, hogy az ölyv ismét túl közel volt, annyira közel, amire nem számítottam, ezért váratlanul ért a felreppenése is. Nem ment messzire, épp csak 100 méter siklott lejjebb és a Szalmabunki tetejére ült.
Másodszor viszonylag gyorsan lesiklott a völgybe és eltűnt az égerláperdő fái között. Ekkor figyelhettem meg, amit a pusztai ölyvben leginkább szeretek, a hosszú szárnyakat, amitől a röpte kissé sasszerű lesz az egerészölyvhöz képest. Ezt tükrözi a német elnevezése is: adlerbussard („sasölyv”). Megesett, hogy utazás közben azért álltunk meg kocsival, mert épp ez a sasszerű szárnyalás tűnt fel egy ölyvön. Némi tapasztalattal ez jól használható fajbélyeg erre a gyönyörű és ritka ragadozóra.
Ami igazán meglepő, hogy szemlátomást vadászott a birtokon. A következő napokban többször kerestem, de már nem találtam. Nyilván átvonuló, kóborló példány lehetett. Meglátjuk, hány évet kell várnom, míg újra erre jár egy pusztai „sasölyv”.
Ha a boglyák és a gyíkcsíkok azt adják, amit remélsz tőlük, akkor biztosan meglátogat még téged!
Hamarosan írok arról, hogy a pockok ügyében tévedtem! Azt írtam valahol kora tavasszal, hogy az nemigen jött be, és nem lett több a pocok, holott több lett, sokkal több, csak akkor még nem jöttem rá. Azóta viszont tudom, sőt videóval is tudom bizonyítani. Szóval a pusztai ölyv is talán már ennek köszönhető.
😮👍🙂