38 éve történt a csernobili katasztrófa
1986. április 25-ről 26-ára virradó éjszaka az Ukrajnában működő csernobili atomerőmű negyedik blokkjában robbanás történt. A detonáció felszakította az épület tetejét és falait, és tűz keletkezett. Maga a reaktor is megsérült, majd radioaktív anyag került a levegőbe, és ennek nyomán szerte Európában a szokottnál nagyobb radioaktív koncentrációt mértek. Mire a világ feleszmélt, a radioaktív csapadék nagyrésze már lehullott Ukrajna szomszédjában. Ami pedig ma ezen a helyen van, az minden képzeletet felülmúl.
Csernobilban a háttérsugárzás mértéke azóta a biztonságos határérték alá csökkent, (illetve csökkentették azt a betonszarkofággal), vagyis nem haladja meg a 175 nSv/h-t (nanoSievert/órát). Összehasonlításképp: a háttérsugárzás mértéke Magyarországon 50-180 nSv/h körül ingadozik a magasságtól, a talaj típusától, továbbá a természeti, időjárási körülmények függvényében. A hazai figyelmeztetési szint 250 nSv/h, a riasztási szint 500 nSv/h.
Csernobilba nemcsak a látogatók térhettek vissza, de számos vadon élő és kivadult állat is otthonra talált itt, lehetőséget adva arra, hogy a sugárszennyezett és egyúttal embermentes környezet ökológiáját tanulmányozzák a kutatók. Annyi máris kiderült, hogy az ott élő kutyák sajátos genetikai állománnyal rendelkeznek, és azt is megtudtuk, hogy az ottani farkasok együttélnek a rákkal.
A sugárzó rezervátum
Van egy hely azonban a katasztrófa közelében, ahol még mindig ötszáz nSv körüli az ingadozás: a Poléziai állami radioökológiai rezervátum Belaruszban. A természetvédelmi terület úgy született, hogy elkerítették azt a területet, amelyet a csernobili katasztrófa radioaktív csapadéka a leginkább érintett Fehéroroszországban: a szennyező anyagok mintegy hetven százaléka hullott le itt. A rezervátum az ukrajnai csernobili tiltott zónához csatlakozik.
A rezervátum pedig, amelyet két évvel a katasztrófa után hoztak létre 1313 négyzetkilométeren, legalább olyan érdekes, ha nem érdekesebb kutatási terület, mint az ukrajnai rész.
A rezervátum számos ritka és veszélyeztetett fajnak ad otthont, amelyek közül jó néhány az emberek hiányának köszönhetően talált itt menedékre, míg másokat betelepítettek. Przewalski lovakkal, jávorszarvasokkal, barnamedvékkel, szirti sassal, rétisassal lehet itt találkozni, és itt él a világ legnagyobb mocsáriteknős-populációja. A rezervátum adatai szerint hét hüllő-, tizenegy kétéltű-, negyvenhat emlős-, kétszáztizenhárom madár- és huszonöt halfaj él itt. Ezek közül hetven szerepel a kihalással fenyegetett fajok nemzetközi vörös listáján. A flóra 1251 regisztrált növényt foglal magában, ami az ország flórájának több mint kétharmadát jeletni, a növényfajok közül tizennyolc szerepel a vörös listán.
Ami a sugárzás miatti károsodásokat illeti: megállapították többek között, hogy a pocokoknál nagyobb a szürkehályog előfordulási aránya, a madarak szárnyán pedig kevesebb a hasznos baktériumpopulációk száma. A füsti fecskék körében gyakori a részleges albinizmus, kakukkok pedig ritkábban fordulnak elő. Súlyos mutációkat csak közvetlenül a baleset után találtak.
Az ember veszélyesebb, mint a sugárzás?
Bár a rezervátumot sugárbiológiai és környezeti kutatási céllal hozták létre, más biológusok érdeklődésére is számot tart, mert jól megfigyelhető, hogy fejlődik itt természetes módon az élővilág az emberi jelenlét hiányában. Mint a csernobili katasztrófa egészségügyi hatásaival foglalkozó bizottság jelentésében áll: „az antropogén (emberi eredetű) terhelés megszűnésével és a növényvilág gazdagságával összefüggésben ideális feltételek alakultak ki ahhoz, hogy helyreálljon az állatvilág. A körülmények pozitív változásával néhány új fajt is betelepítettek, köztük az európai bölényt. Némi sarkítással élve azt mondhatnánk, hogy a radioaktív sugárzás kevésbé káros az élővilágra, mint az emberi tevékenység.
A rezervátum fő tevékenységei közé tartozik a talaj nukleáris szennyeződésmentesítésének kutatása és fák ültetése, amelyek javítják a levegő és a víz minőségét, ezzel csökkentve a szennyező anyagok terjedését. Emellett bevételszerzés gyanánt erdőgazdálkodást és fafeldolgozást folytatnak, tűzifát árusítanak és egyedi bútorokat. Emberi fogyasztásra szánt növényeket termesztenek és állatokat tenyésztenek, a szarvasmarhákat például radioaktív sugárzásra “optimalizálják”, a fiatal egyedeket további tenyésztésre értékesítik. Termelnek emellett tejet, mézet és gyümölcsöt is.
Forrás: MTI, Wikipédia, REM, kép: Unsplash
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több természetvédelmi terület
Nagyon szeretnék elmenni oda egyet fotózni, madarászni és lepkészni!
Én is! Nagyon kíváncsi lettem! Szerveznek túrákat, nem lehet drága.
Kezdjük el megszervezni!
Úgy legyen!
A háború kitörése óta is vannak ilyen túrák? 😮 Nem vagyok benne biztos.
(Bocsánat, hogy beleelegyedek a diskurzusotokba! 🙂)
Ja, bocs’! Ti biztosan a rezervátumról beszéltetek. (Én Csernobilról.)
Igen, a rezervátumról, de ettől még jogos a kérdés, mert elég közel van a határhoz..
Szia, ‘Cen!
Láttam filmen, – de nem tudom, hogy elhihetem-e – hogy ma is élnek emberek a vörös zónán belül, akik a katasztrófa bekövetkezésekor nem költöztek el. Állatokat tartanak, növényeket termelnek a kertben, s állítólag nincsen semmi bajuk!
Hogyan élhették túl a sugárzást, hogyhogy nincsen semmi bajuk???
Az odaérkező stáb a legnagyobb elővigyázatossággal beöltözve vette fel a filmet, a műszerekkel mutatták, hogy még mindig mekkora a sugárzás, ez a házaspár pedig mintha mi sem történt volna, vígan jött-ment, végezték a hétköznapi dolgukat!!!
A környéken levő panelek kísértet házak voltak, köztük néhány kutya kóborolt.
Nem akartam hinni a szememnek!!! Létezhet ilyen???
Igen, lehet, hogy élnek ott emberek, de én úgy tudom, senki nem maradhatott akkor ott. Akik ma ott vannak, azok később költöztek vissza a nemzetközi atomenergia-ügynökség szerint. Azt írják, néhány lakos úgy döntött, hogy visszatér a tiltott övezetben lévő otthonába, de gyerekek a mai napig nem élhetnek ezen a területen.
Azt viszont nehéz megállapítani, hogy mennyire egészségesek. Ebből a szempontból ugyanolyan, csak épp önkéntes “kísérleti nyulak” lettek, mint az állatok ott. Lehet, hogy csak hosszú távon mutatkoznak meg a káros hatások, de az is lehet, hogy immunisak lettek a sugárzásra, talán még a rákra is, mint a farkasok.
Az ukrajnai tiltott zónában egyébként most már nem annyira magas a sugárzás. Persze magasabb a természetesnél, de a magyar atomenergiahivatal például azt írja: “A hazai figyelmeztetési szint 250 nSv/h, a riasztási szint 500 nSv/h. Ezek a szintek valós veszélyt még nem jelentenek, csak azt jelzik a szakemberek számára, hogy indokolt utánajárni és megvizsgálni, hogy mi okozhatta, illetve okozza a szint növekedését.” Tehát ezek szerint még a fehérorosz 500 körüli nSv sem igazán veszélyes..(Pedig egyébként ez akár a tízszeresét is jelentheti a magyar átlagnak, ami 50-180 nSv/h körül ingadozik)
Vujity Tvrtko készìtett a szellemvarosrol is meg az ott élőkről is egész hosszù filmet, tavaly lattam a csatornajan. Mar nem a hattersugarzassal van gond , hanem a hosszù felezésű radioaktìv elemekkel, amik az esővel bekerültek a talajba , onnan meg a növényekbe stb. A fiam 4 hònapos volt akkor, s miutan kesobb jelentették be mi történt, mi pl. amikor a radioaktìv felhő elért ide, sosem felejtem el, majus elsején egész nap.kint voltunk a tenisz palyan. Aztan sokaìg nem mertunk semmilyen zöldséget meg tejet venni. A bejelentést követően majus első napjaiban nem mertunk kimenni sem.Nem volt a gyerekeknek jòdtabletta védelem sem, meg semmi sem, ment a nagy tagadàs . Szoval en most sem mennék oda az biztos.
De a háttérsugárzást mérő műszerek nem mutatják ki a talajból és a növényekből érkező sugárzást?
De kimutatjak, csupan arra utaltam,hogy bekerul a taplalek lancba.
Sőt, igazából az az érdekes, hogy Csernobilban most teljesen átlagos a háttérsugárzás. Összesen harminckét hely van Európában, ahol magasabb a sugárzás. Ezek között van egy portugál uránbánya, ahol notóriusan ötszáz körüli értéket mutatnak a műszerek, de még soha, sehol nem lehetett hallani arról a helyről.
Köszi, Lívia, így már értem!