Ez durva. Kinéztem az ablakon, és ott volt egy vörös kánya!

Ez durva. Kinéztem az ablakon, és ott volt egy vörös kánya!

KERT ÉS VADON

Nyilván ti is érzékelitek, hogy 2023 szokatlanul gazdag madarakban, legalábbis ami a birtok madarait illeti. Szép sorban hozom a híreket, és higgyétek el, a nyári megfigyelésekkel sem végeztem még, de a madárvilág nem vár, zajlanak az események, javában tart a vonulás, és – szerencsére – egyetlen madár sem vár a birtok határán arra, hogy végre utolérjem magam, és végre minden érdekes megfigyelést megírjak.

Ma (2023.10.13.) 10.50-kor kinéztem a könyvtárszoba ablakán,

és hollókat láttam az égen.

Ez megszokott. Nehéz felnézni itt úgy, hogy ne lássunk valahol hollókat. Pár másodperccel később megállapítottam, hogy a 4 hollóval egy ragadozómadár is kering. Ez sem szokatlan, de az idén szokásommá vált, hogy amikor ragadozót látok az égen, ész nélkül, válogatás nélkül lövöm rá a fotókat, ezért a gép is mindig kéznél van. Mint most is. Erről részletesen írtam a halászsas megkerülése kapcsán.

Új madárfaj a birtokon a halászsas

Visszaléptem hát a szobába, lekaptam az állványról a gépet, és már lőttem is a fotókat az ablakból. Igazán ekkor sem tudtam még, hogy mit fotózok. Sok időm nem maradt, mert a hollók és a ragadozómadaram is befejezték a termikelést, a hollók kisiklottak az Angolkert fölül nyugati, a ragadozó meg déli-délkeleti irányba. Épp az utolsó métereken sikerült elkapnom, aztán huss, eltűnt, és amikor az udvarra mentem, már se őt, se más ragadozót nem láttam.

A fotózás utolsó pillanataiban erős zoommal már láttam, hogy nem ölyvről van szó, sőt – ahogy az első alkalommal, tavasszal is a történt – először a madár „tarkasága” és a fehér fej tűnt fel. Nem mintha gond lenne a határozással.

Nem mintha ne láttam volna számos vörös kányát Falsterbotól a Kis-Balatonig a 40 évnyi terep alatt.

Igen, miután tavasszal új madárfajként került elő, ezúttal a szobaablakból sikerült látnom és fotóznom egy újabb vörös kányát. Nem mondom, hogy ez poszterkép, de lényegesen jobb, mint a tavaszi fotó, amin csak némi tapasztalattal állapítható meg, hogy vörös kánya van a képen.

Vörös kánya távozik a birtok légteréből, épp csak elkaptam. | Fotó: Centauri

Ezúttal is épp távozik a légtérből 2023. október 13-án, de azért itt már kicsit más a helyzet.

Vörös kánya alulnézetből a leglátványosabb | Fotó: Pixabay

Erről az imént lőtt fotóról viszont ordít, hogy ez a madár vörös kánya. A sokat emlegetett mélyen (fecskeszerűen) villás farok is remekül látszik.

A tavaszi vörös kánya kapcsán mindent megírtam részletesen, amit tudni kell ITT,

Új madárfaj a birtokon: a vörös kánya

s ha jól emlékszem, ott is felvetettem azt a lehetőséget, hogy a közelben lehetnek akár fészkelő vörös kányák is (amint talán fészkelő rétisasok). Október ugyan tipikus vonulási időszak a vörös kányák életében, mégsem tartom kizártnak, hogy ez sem átvonuló madár volt. A termikből sem a vonuló ragadozómadaraktól megszokott irányba siklott ki.

Talán még azt is felvetettem, hogy nem is olyan messze van egy hulladéklerakó, és az ilyen depókon a vörös kányák – a varjakhoz és sirályokhoz hasonlóan – szívesen guberálnak. Ezt olyannyira komolyan gondoltam, hogy körülbelül két hete el is mentem a helyre kicsit körbe nézni (de csak hollókat láttam).

További megfigyelések tisztázhatják ezt a kérdést.

Bárhogy van is, szeretem ebben a helyben, hogy bármikor bármi előfordulhat. Jó,

vörös kánya egy ferencvárosi irodaház fölött is áthúzhat,

ez így van, mégis errefelé a ragadozók mozgalmai is erősebbek, s ennek megvan a földrajzi, geológiai oka. A vonulási útvonalak is olyanok, mint a légifolyosók: nem egyenletesen oszlanak el. Vonulómadarak sem egyenletesen oszlanak el a légtérben, a birtok pedig az Olaszország felé tartó madarak légifolyósója alatt fekszik, olyan helyen, ahol az átlaghoz képest koncentráltabb a vonulás.

A táj pedig vizuálisan is olyan, hogy viszonylag sok fajt késztet „lassításra”, arról nem is szólva, hogy nemcsak a légtér adja a madarakat, hanem a kert is; az a kert, az a biotóp, aminek állapotáért én felelek, amit én terelek hétről hétre egy madarakban egyre gazdagabb ökológiai állapot irányába.

Ma sem keltem fel hiába.