Milyen lenne, ha beszippantana egy szupermasszív fekete lyuk?
Ha mindig is kíváncsi voltál arra, milyen látvány fogadna, ha beszippantana egy fekete lyuk, akkor a NASA új szimulációja neked szól. A videót Jeremy Schnittman, a NASA Goddard Űrközpontjának asztrofizikusa és Brian Powell készítette a űrügynökség szuperszámítógépén az általános relativitáselmélet alapján.
Két különböző forgatókönyvet
is megmutatnak: az egyikben a képzeletbeli kamera egyenesen belezuhan a fekete lyukba, a másikban épp csak súrolja az eseményhorizontot, és visszapattan róla. Az eseményhorizont azt a határt jelenti a fekete lyuk körül, amelyet átlépve már semmi, még a fény sem kerülheti el a fekete lyuk gravitációs vonzását.
A szóban forgó fekete lyuk a Tejútrendszer közepén található szupermasszív fekete lyukhoz, a Sagittarius A*-hoz hasonlít. Súlya a Nap tömegének 4,3 milliószorosa, eseményhorizontja 25 millió kilométer átmérőjű.
Fénykorongok a fekete lyuk körül
Az utazás során vizuális referenciaként szolgál a fekete lyuk körül található két fénykorong. A belső, (de még mindig az eseményhorizonton kívül található) vékonyabb kör a fotongyűrű, amely abból a fényből keletkezik, amely már egyszer vagy többször megkerülte a fekete lyukat, mielőtt elszabadul onnan.
A szélesebb fénygyűrű az akkréciós korong, amely a fekete lyuk körül áramló lapos, fényes és forró gázfelhő. A hátteret a csillagos ég adja abban a formában, ahogyan az a földről látszik.
Ahogyan a kamera közeledik a fekete lyukhoz és a fénysebességhez, az akkréciós korong és a hátteret adó csillagok fénye felerősödik ahhoz hasonlóan, mint ahogy egy közeledő versenyautó hangmagassága emelkedőnek hallatszik. A fényük ragyogóbb és fehérebb, ha az utazás irányába nézünk.
Ez történik az utazás alatt
Amikor a mozi elindul, a kamera 640 millió kilométerre van a fekete lyuktól, ez utóbbi azonban gyorsan kitölti a látóteret. Az út során a fekete lyuk korongja, fotongyűrűje és az éjszakai égbolt egyre inkább eltorzul, és a képük akár meg is sokszorozódhat, miközben a fényük áthalad az egyre inkább meghajló téridőn.
Valós időben a kamera körülbelül három óra alatt érné el az eseményhorizontot, és közben majdnem kétszer megkerülné a fekete lyukat harminc-harminc perc alatt. De aki messziről szemléli a kamera mozgását, nem ezt látná. Hanem azt, hogy a kamera képe lelassul, majd kimerevedik a fekete lyuk mellett. Ezért hívták régen a csillagászok „fagyott csillagoknak” a fekete lyukakat.
Az eseményhorizonton még maga a téridő is (a kozmikus sebességhatárt jelentő) fénysebességgel áramlik befelé a fekete lyukba. Amint bekerült, a kamera és a téridő is, amelyben mozog, a fekete lyuk közepe felé száguld: ezt az egydimenziós pontot nevezik szingularitásnak, ahol a fizika általunk ismert törvényei megszűnnek működni. A kamera “spagettifikálódik” (ezt tényleg így nevezik), vagyis addig nyúlik, amíg szét nem szakad.
Amikor a kamera megmenekül
A másik forgatókönyv szerint a kamera az eseményhorizont közelében kering, de soha nem lépi azt át, és biztonságosan visszatér a kiinduló pontra. Ha ezt az oda-vissza mintegy hatórás utat egy űrhajós tenné meg, miközben a kollégái egy távolabbi anyahajóról figyelik, akkor hozzájuk képest 36 perccel fiatalabban térne vissza. Ennek az az oka, hogy az idő lassabban telik egy erős gravitációs forrás közelében, és akkor is, amikor valaki a fényéhez közeli sebességgel mozog.
Ha pedig a felete lyuk még gyorsan forogna is, mint a Csillagok között című filmben, akkor az űrhajós több évvel fiatalabban térne vissza a társaihoz. A NASA ezt a hetet a fekete lyukaknak szenteli, igazán elmélyülhetünk a jelenségben, még fekete lyukas háttérképeket is letölthetünk.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több kozmosz
Ez óriási! 🙂 🙂
Sosem jutott eszembe, hogy ilyesmire vágynék, de ha már itt volt a lehetőség, hát kipróbáltam.
Azért jó volt tudni közben, hogy valójában egy széken ülök a laptopom előtt. 🙂