Izraelben szünetel a madáretetés a madárinfluenza miatt

Izraelben szünetel a madáretetés | Madárinfluenza

Pár napja hoztunk egy látványos videót arról, hogyan etetik a pelikánokat izraeli halastavakon, többek között azért, mert a jóllakott gödények hamarabb vonulnak tovább az afrikai telelőhelyekre. De nemcsak ezért eteti Izrael a madarakat, hanem mert igen aktív a természet- és madárvédelem. Minderről bővebben az alábbi cikkben olvashattok, és láthatjátok a nem mindennapi videót is.

Madáretetés Izraelben | Így etetik a gödényt!

Nem először futok bele látványos izraeli videókba. Izrael a vonuló európai és eurázsiai madárfajok legfontosabb útvonala. Ezen a területen szűk sávban kerülik meg a Földközi-tengert, míg a Szibériai területekről is milliónyi madár érkezik, hogy később szinte valamennyien a Nílus völgyét követve jussanak Afrika belső területire.

Most újabb hírt hozunk The Times of Israel oldaláról. Bár a cikk tavalyi (2022.10.03.), mégis fontos a számunkra, mert számos tanulsággal szolgálhat. Annál is inkább, mert a madarak etetéséről számos esetben írtam már, és érintőlegesen a vízimadarak etetéséről is. Nálunk ugyanis már szinte nemzeti sport, hogy az MME mindig azzal kezdi és múlatja a telet, hogy újra és újra, szinte szó szerint közre adja ugyanazt a közleményt a vízimadarak etetésének károsságáról. A háttérben, például szakmai fórumokon vagy brit szakmai oldalakon valójában súlyos viták zajlanak erről a kérdésről. Ehhez a vitához, e probléma átgondolásához lehet fontos adalék ez a cikk.

Miután a madárinfluenza 2021 decemberében nemcsak a házi baromfiállományban jelent meg, hanem fertőzött az Izraelben telelő madarak körében is,

az INPA olyan közleményt adott ki, mely szerint a fertőzés terjedésében szerepe lehetett a vadon élő madarak etetésének is, mivel az etetés kis helyen koncentrálja a madarakat. Épp ezért az Izraeli Természetvédelmi Hatóság leállította a korábbi cikkben ITT bemutatott pelikán-etetést Izrael északi részén. Ugyanakkor az nem vált világossá, hogy a darvak etetését is leállítják-e.

A madárinfluenzának esett áldozatul körülbelül 500 gödény,

amelyek a madárvonulási szezon vége felé érkeztek Izraelbe a Galileai-tengertől délre fekvő Beit Shean területére. A hatóságok úgy gondolják, hogy a pelikánok és más madarak etetési programjai – melyek azt a célt szolgálják, hogy mezőgazdasági területektől és halgazdaságoktól tartsák távol a madárcsapatokat – olyan mértékben koncentrálták a madarakat, hogy azok könnyen fertőzhették meg egymást. Ugyanakkor az izraeli szakemberek megjegyzik azt is: pontosan még nem ismert, hogyan terjedhetett a vadmadarak között a madárinfluenza ennyire viharosan.

Magyarán – ezt én teszem hozzá – valószínűsíthető, hogy a mesterségesen létrehozott nagy „állománysűrűség” kedvezhet a járvány terjedésének, de ez egyelőre mégiscsak egy hipotézis. Logikus, ésszerű magyarázat, ám pontos számokat vagy kutatásokat továbbra sem ismerünk erre vonatkozóan.

Számomra is kérdés – továbbra is –, mennyiben különböznek a mesterséges etetőhelyeken uralkodó viszonyok a természetes csoportosulások viszonyaitól? Mennyivel jelent ez nagyobb kockázatokat? Ahogy azt egy a madáretetésről szóló cikkben korábban írtam ITT: az etetőkön, etetéseken megjelenő fajok egyébként is csoportosan mozgó, gyakran nagy tömegben összeverődő fajok.

Valóban felesleges a madarak etetése?

Az egyik érv épp az, hogy az etetőhelyeken gyülekező madarak (főként hattyúk) között járványok pusztítanak, és akkor sem vonulnak el, amikor azt megtehetnék. Rendben. De amennyiben ez igaz, akkor a vízimadarak etetésének terjedésével párhuzamosan miként képes a bütykös hattyú töretlen állománynövekedésre?

Ez igaz a ludakra például, akik tízezrével töltik az éjszakákat ugyanazon a helyen, és ezek a helyek és vizek látványosan szennyezettek a több tízezer lúd ürülékével. Nem kivételek ez alól a récék, hattyúk, de még a madáretetőt járó pintyfélék sem. A gödények pedig ráadásul költési időben is hatalmas, zsúfolt telepben élnek, sőt: együtt halásznak. Valóban az a kérdés, és erre kellene egzakt kutatást építeni, hogy nagyobb-e a veszély egy halastavi etetésnél, mint egy fészektelepen vagy éjszakázó helyen.

A gödények átvonulása Izraelben megszokott jelenség.

Irigykedve gondolhatunk erre Magyarországról, ahol csak ritkán bukkannak fel kóborló példányok. Minden évben augusztus közepén érkeznek Izraelbe, de viszonylag hamar tovább állnak, hogy a Nílus völgyét követve – akárcsak a magyarországi gólyák – eljussanak a telelőhelyekre. Ezeket a rövid időre megpihenő csapatokat etették korábban, és bár az etetést 2022-ben az INPA beszüntette az észak-izraeli Hula-völgyben, azok a gödények, melyek mégis ezeken a tavakon pihentek meg, továbbra is halászhattak, csak épp már nem hordtak a számukra halat.

De nem mindenütt volt ez így.

Akadtak olyan helyek is, ahol továbbra is etettek, például Izrael középső részének több taván is. Ebben a régióban jelentős a halgazdálkodás, és továbbra is etetéssel igyekeznek rábírni a gödényeket arra, hogy mihamarabb délebbre vonuljanak. Úgy tűnik tehát, hogy nemcsak az nem egyértelmű, mi okozta a madárinfluenza gyors terjedését többek között a gödények között, hanem a hivatalos szervek reakciója sem egyértelmű, illetve szemlátomást egyfajta egyensúlyozás mellett döntöttek.

Amit Dolev, az INFA ökológusa 2022. október 3-án így nyilatkozott:

„Augusztus közepe és múlt péntek között 26 000 pelikán lépett be Izraelbe, és 22 000 távozott, a várt 50 000-ből. Folyamatosan ellenőrizzük őket, és eddig nem láttunk elhullott pelikánokat vagy madárinfluenzára utaló nyomokat. Minden vadon élő madár esetén azt az elvet követjük, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozzuk az etetést, hogy elkerüljük a madarak túlzott koncentrálódását.”

De amikor a The Times of Israel arról érdeklődött, hogy mi a helyzet az Izraelben szintén etetett daruval, idézem:

„Dolev nem volt hajlandó megmondani, hogy lesz-e változás az INPA darukra vonatkozó etetési politikájában, csak annyit mondott, hogy a kérdés összetett.”

Holott épp a daru szenvedte el a legsúlyosabb veszteségeket a madárinfluenza miatt. Becslések szerint minden ötödik daru elpusztult, főként a Hula-völgyben található Hula-tónál és környékén, ahol a madarakat szintén etetik.

Tömegesen telel a daru Magyarországon

Évtizedek óta emelkedik a Magyarországon gyülekező darvak száma, és ezzel párhuzamosan egyre gyakoribbá váltak az áttelelések és átnyaralások is. Ha ki kellene emelni három olyan madárfajt, melynek szokásai, mennyisége radikálisan változott az utóbbi években, az egyik biztosan a daru lenne.

Mintegy 80 000–90 000 daru halad át Izraelen évente. 30 000-40 000 daru telel is az országban, és csak március elején-közepén távoznak. A további, a darvak etetésekről szóló megbeszélésekbe több szerv is részt vett, köztük a Földművelésügyi Minisztérium is. Utóbbi nyilván azért, mert a darut sem egészen önzetlenül etetik: bizonyos földterületekről szeretnék őket távol tartani. Hogy ez miként működik Izraelben pontosan? Igyekszünk mihamarabb utánajárni, mert rendkívül érdekes kérdés ez is. Az is biztos, hogy az izraeliek – hozzánk hasonlóan – büszkék a darvaikra, minthogy a The Times of Israel az egyik darufotó alá azt írja: „A darvak megfigyelése a túrák fénypontja.” Amint a gödények is, gondolom, és az a több mint egymillió (!) ragadozómadár, mely szintén Izrael fölött vonul át.

Forrás: The Times of Israel