Kovács Gergely Károly: Mérgek nélkül a pockok ellen | A mérgezés és a mezei pocok
Innen is köszönjük
Kovács Gergely Károlynak a cikket!
A modern szántóföldi növénytermesztés olyan rettenetes teljesítménykényszerben van, mint az élsportolók. Káros anyagokat kell használniuk nagy mennyiségben, máskülönben képtelenek megközelíteni, elérni vagy túlszárnyalni a már így is magasra tett lécet. Ebben a rendszerben minden apró kis nüansznak jelentősége van, ezért csapnak le kíméletlenül minden olyan élőlényre (gyomok, gombák, állatok), ami egy kicsit is ronthat a terméseredményen.
A felelősen gondolkodó gazdálkodóknak
nagyon jót tenne egy kis lazítás. Meg kellene keresni egy egyensúlyi állapotot a beviteli oldal és a terméseredmény között, hiszen a csúcstermés nem cél, csupán egy lehetséges útja a csúcsbevételnek. Ám ha rémes összegeket emészt fel az oda vezető út (műtrágya és növényvédő szerek formájában), akkor talán gazdaságilag is jobban megéri egy alacsonyabb szermennyiséggel megcélozni egy alacsonyabb hozamszintet. Itt jöhet a képbe a természetes rendszerek megértése.
A szántón nem kell olyan mesterséges módszerekhez nyúlnunk, mint az üvegházi kertészeteknek, akik a postán dobozokban érkező fürkészdarazsakat és más ragadozó rovarokat telepítenek be a kártevők ellen. Egy vegyszerezetlen gabonatáblán nagyon sokféle ízeltlábú él jól felépített táplálékláncot alkotva. Ebben a hálózatban örvendezünk, ha a levéltetveket fátyolkák, katicabogarak, a lepkehernyókat fürkészek, ragadozó bogarak gyérítik, közben pedig tucatnyi, számunkra közömbös gerinctelen faj is ott tanyázik a növényállományban vagy a talajon (ganajtúró bogarak, nappali lepkék, sáskák, stb.).
Ezt a nyüzsgő, sokszínű közösséget öli halomra
egy rovarölős kezelés, aminek egyetlen célpontja jellemzően a vetésfehérítő (hivatalos nevén veresnyakú árpabogár). Lassan 15 éve folytatunk ellenőrzött ökológiai növénytermesztést, minden egyes évben volt kalászos gabonánk, jellemzően a gazdaság nagyobbik felén. Soha nem észleltünk vetésfehérítő kártételt, amit éppen ezzel a sokszínű rovarélettel tudunk magyarázni.
A mezei pockot is rengeteg állat tekinti táplálékának, ismét a gazdán múlik, hogy egy veszedelmes, csak nagy körültekintéssel kijuttatható mérget (véralvadásgátló) tekint -e megoldásnak, vagy a természetes folyamatokra hagyatkozik.
A fehér gólya, nagy kócsag, szürke gém, a sirályok, a varjúfélék illetve jó néhány ragadozó (barna kánya, rétihéják, parlagi sas) szemfülesen észreveszi a táplálékforrást, akár a kaszáló traktort is lelkesen követik, hogy a pockokhoz könnyebben hozzáférjenek.
Beszéltem már olyan gazdával, aki saját érdekeit szem előtt tartva sem rókát, sem aranysakált nem lő le a földjei környékén, hiszen ezek a „veszedelmes dúvadak” is pocokfogyasztók. Most pedig lássuk, mik azok a konkrét beavatkozások, amivel a pocokra vadászó madarakat segíthetjük.
Egyszerű, mint a faék: a T-fa
Nem valami bonyolult szerkezet, az biztos. Akárcsak a nagy nyomtatott T betű, van egy magas függőleges része és egy rövidebb vízszintes. Magassága a másféltől akár a 3-4-5 méterig terjedhet, utóbbi esetekben azért már illik valamilyen alsó támszerkezetre is gondolni. Az alacsony T-fák kaszáláskor beszedhetők, a magasakat érdemes tartósan beásni a földbe.
Azon az elven alapul, hogy sok madárfaj egy magas pontról figyeli az alatta elterülő vidéket, így keresi zsákmányát, amire aztán onnan az ún. vártapontról csap le. Csakhogy egy szántó belsejében az ilyen magaslatok elég ritkák, a szigeteletlen középfeszültségű oszlopok egyenesen életveszélyesek lehetnek a madarak számára.
Ha kiteszünk ilyen ülőfákat, gyakorlatilag megterítünk a pockokat fogyasztó vártamadaraknak. A leggyakoribb közülük az egerészölyv, hazánkban ez a ragadozó él a legnagyobb egyedszámban.
Mezőgazdasági területen erdősávokban, fasorokban épít fészket, elég nagy testű, egész évben nálunk tartózkodik, vagyis pocokirtó tollas kollégáink között az első helyen ő szerepel. Nálunk ritkább, inkább az Alföldön jellemző a csak télire érkező nagyobb testű gatyás ölyv és az ugyancsak a síkságokon kis számban fészkelő pusztai ölyv. Ahol felbukkannak, mindketten bőven kiveszik a részüket a pocoklakomából.
Ha kihelyezünk egy T-fát,
néhány nap elteltével nagy valószínűséggel találunk alattuk 5-6 centis, szürke, gyanús külsejű, hosszúkás dolgokat. Ha ezeket a puha tapintású valamiket szétbontjuk (teljesen szárazak, a szaguk sem erőteljes, nem kell tőlük megijedni), parányi csontok sokaságát fogjuk látni furcsa szőrtömegbe bugyolálva. Ezek az éjszakai műszak által itthagyott jelenléti ívek, azt bizonyítják, hogy ülőfáinkra az erdei fülesbagoly is igényt tartott. A leggyakoribb hazai bagolyfaj, éppúgy a mozaikos agrártájak lakója, mint az egerészölyv. Télen a nappalokat főleg lakott területeken, sűrű fákon, örökzöldeken pihenve töltik, onnan röppennek ki nesztelenül alkonyat után a szántók felé.
A legkisebb szárnyas segítőnk egy énekes,
de ahogyan az egyetemista vicc mondja, ezt levelezőn végezte. A nagy őrgébics ugyanis miniatűr ragadozó, amely magas pontról csap le pockokra, a sűrű bokorban kergeti a kiszemelt madarakat, kampós csőrével öli meg és tépi szét áldozatát, majd a maradékot egy alkalmas ágvillában spájzolja el. Hazánkban ritka fészkelő, de elég közönséges téli vendég.
A T-fára rajtuk kívül pihenni számtalan egyéb faj is felszáll, nálunk még olyan is előfordult, hogy a lucernában fészkelő sármányféle, a sordély ezt szemelte ki éneklőhelynek. A vadászatra azonban döntően a fent felsorolt madarak használják.
Egy igazi specialista
A felsorolásból tudatosan hagytam ki a sólyomfélék családjának leggyakoribb hazai képviselőjét, mert ő egy teljesen külön fejezetet érdemel a biológiai pocokgyérítés módszertanában. A sólymok nem építenek fészket. A vörös vércse is elhagyott varjú- vagy szarkafészekben alapít családot a mezőgazdasági területeken, de van példa arra, hogy épületeken, nagyfeszültségű vezetékekre kitett fészektálcákon is megtelepszik.
Ő is egy magas pontról vadászik, de ezt a pontot ő maga választja ki: felrepül 20-30-50 méter magasra, szembefordul a széllel, farkát lecsapva „behúzza a kéziféket”, majd folyamatos szárnycsapásokkal olyan tempóban repül előre, ahogyan a szél tolja őt hátra. Ennek következtében tökéletesen egy helyben lebeg.
Ha teleszkóppal figyeljük, jól látszik, hogy a madár minden porcikája (szárny, test, farok) mozgásban van, a fej azonban tökéletesen mozdulatlan. Pokolian éles szemével ebből az irdatlan magasságból is kiszúrja a lent matató rágcsálókat, innen csap le rájuk. (A ma negatív értelmű „szélhámos” a vércse egyik népi neve)
A vörös vércse jelentősége éppen a fészeképítés hiányában keresendő. A széncinege sem tud odút ácsolni, mesterséges odúval bárhova oda tudjuk csalni. Éppen ez a helyzet a vércsével. Ha egy szántóhoz közeli fára kitesszük a kifejezetten neki kifejlesztett költőládát, szinte biztosan beleköltözik. (A foglalási arány 80 % körüli!) A vércsepár 4-5 fiókát nevel fel, miközben ők maguk is táplálkoznak, étrendjük zöme mezei pocokból áll.
Ha tehát 8-10 hektáronként egy-egy lakott vércseláda van a gazdaságban, akkor a mezei pockok tömeges felszaporodására sokkal kisebb az esély. A vércse számára a költőláda annyira vonzó, hogy akár fátlan környezetben is elfoglalja.
Ehhez kell egy legalább 3,5 méteres, stabilan leásott oszlop, arra kerül majd a láda. Villanyoszlopra csak abban az esetben tegyünk ládát, ha a keresztvas műanyag (általában zöld színű) papuccsal le van szigetelve! Ellenkező esetben a madarak valószínűleg áramütést fognak szenvedni.
Vércseládát
lehet készen vásárolni, de házilag is össze lehet ütni egy délelőtt alatt. Az itt látható méretek centiméterben értendők és tájékoztató jellegűek (+/- 4-5 cm eltérés belefér). Anyaga legyen deszka, az élettartamát növeli a tetőre szegelt bádog, PVC, bitumenzsindely. A ládába tegyünk 4-5 cm vastagságban aprószemű, mosott folyami kavicsot, ennek hiányában szalmát, forgácsot, ágdarálékot.
A ládát legalább 3-4 méter magasra helyezzük fel, a szája sose nézzen az uralkodó szélirány felé. Nem szerencsés, ha lombos ágak lógnak be a láda elé, ezeket már kihelyezéskor érdemes levágni. (Ha a madarak tartósan megtelepednek, képesek egy A/4-es lyukon is be- és kisuhanni a lombozat között, de először meg kell találniuk a ládát, így jó ha az nyíltan van és jól látható.)
A karbantartással nincs sok gond, pár évente érdemes frissíteni az aljzatot, lemetszeni a belógó ágakat. Ha a ládán hasadások jelennek meg, inkább vegyük le és pótoljuk újjal.
Szikes pusztáinkon a védelemnek köszönhetően növekvő számban költ a kék vércse, amely gradáció idején ugyancsak szívesen pockozik. Sok dologban eltér vörös rokonától: hosszú távú vonuló, társas faj a költőhelyen és a hosszú úton egyaránt, alapvetően rovarevő.
Az országrészek között eltérő mértékben foglal vércseládát az erdei fülesbagoly. A Tiszántúlon ez mindennapos jelenség, a Dunántúlon jóval ritkább. A baglyok sem építenek fészket, az erdei fülesbagoly élőhelyigénye nem tér el a vörös vércséétől, bár az árnyat adó fa számára azért kulcskérdés, egy pucér oszlopra tett ládában való megtelepedésére kicsi az esély.
Gondolkodjunk hosszú távon!
Ha már vércseláda van a fán, akkor nem ördögtől való, ha a gazda messzebb tekint, akár a saját pályafutása utáni időszakra. Fát ültetni sosem késő. Egy fasornak, egy bokorsornak, egy szép, terebélyes szoliter fának rengeteg előnye van, ami egy külön írás témája lehet.
Ha van saját fasorunk vagy fáink, akkor akár saját ölyvpárunk is megtelepedhet, a fák idővel több helyen kiváltják a T-fákat, a különféle mikroélőhelyek létrehozásával pedig eljuthatunk abba az egykor általánosan jellemző, majd a vegyszerek megjelenésével hűtlenül elhagyott világba, ahol a szántókon valóban nyüzsög az élet. Néhány lehetőség:
- Földek közötti vízfolyás mellett füzek telepítése, a vízfolyás két oldalán néhány métert szélességben gyepkeverék telepítése
- A stabil T-fák alá és köré fásszárúak ültetése
- A gép által kiforgatott kövek felhalmozása a tábla szélén egy kupacba
- Szabálytalan alakú kis táblák visszagyepesítése
- Évelő, több évre szóló méhlegelősávok telepítése a táblák szélén
95 hektáros biogazdaságunkban 4 pár vörös vércse él, valamennyien általunk kihelyezett ládában fészkelnek. Természetvédelmi alapítványunk Fejér megyében aktívan támogatja a pocokirtás szelíd módszereit választó gazdákat ingyenes ládával, szaktanácsadással. De az ország bármely pontjáról örömmel fogadjuk a kérdéseket a jarosi.kovacs@gmail.com címre vagy a 30-598-6002 telefonszámra.
Kovács Gergely Károly
„VÖLGY-HÍD” Természetvédelmi Alapítvány (Pátka)
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több “Kert és vadon”
még több mezőgazdaság
Amilyen egyszerűek, olyan nagyszerűek ezek a módszerek.
Az Agrármarketing centrum is gyakrabban propagálhatná különböző rendezvényein, pl OMÉK.
Meg kell keresni őket, hátha…