Hogyan kerülnek baglyok a városokba? | Erdei fülesbagoly
BAGOLY A VÁROSBAN: Az erdei fülesbagoly urbanizációjának legalább két motorja van. A legismertebb jelenség az erdei fülesbagoly téli gyülekezése falvakban, városokban. Mivel ezek a területek lényegesen zavartabbak, mint az erdők, jogos a kérdés, miért épp parkokban, nem ritkán lakótelep közötti fasorokban, kertekben, útmenti fasorokon gyülekeznek?
Nincs olyan év,
hogy ne kapnánk hírt a városokban fészkelő baglyokról; a sajtó is rendszeresen foglalkozik velük, hol a csapatosan telelőkkel, hol a fészkelőkkel, arról viszont nemigen esik szó, hogy ezek a baglyok mit keresnek egyáltalán a városokban? Igaz, nem újkeletű a betelepülésük, mégis érdemes róla beszélni, mert nem minden tanulság nélkül való.
Ha városokban élő baglyokról van szó, szinte mindig a leggyakoribb bagolyfajról, az erdei fülesbagolyról (Asio otus) beszélünk,
de tudjuk, hogy más fajok jóval korábban telepedtek az ember közelébe. Főként a kuvik (Athene noctua) és a gyöngybagoly (Tyto alba), melyek padlásokat foglalnak maguknak évszázadok óta.
A kuvik főként a kisebb épületeket kedveli, tanyák, csűrök, kápolnák padlásterét. A gyöngybagoly nálunk jellemzően templomokban tanyázik.
Gyöngybagoly-felmérések
Jómagam is részt vettem annak idején nem egy gyöngybagoly-felmérésben. Vele kapcsolatosan érdemes megjegyezni, hogy mivel talán a legváltozatosabb táplálkozású bagolyfajunk, egy terület kisemlőseiről a gyöngybagoly köpetei adhatják a legbiztosabb képet. A baglyok ugyanis nem emésztik meg a szőrt, a tollat és csontokat, hanem ezeket kis „gombóc” formájában visszaöklendezik.
A pihenő- vagy fészekhelyen ezek a köpetek időnként igen nagy mennyiségben gyűlnek össze, s ezek elemzésével egészen részletes képet kaphatunk egy-egy bagolycsalád revírjének kisemlősállományáról.
Igaz ez a leggyakoribb erdei fülesbagolyra is,
azzal a kiegészítéssel, hogy ő ellentétben a gyöngybagollyal táplálékspecialista, különösen olyan években, amikor a mezei pocok (Microtus arvalis) túlszaporodik (gradáció); ilyenkor táplálékának döntő többsége mezei pocok adja, más pocok-, egér- vagy cickányfajokkal nemigen foglalkozik.
Ő az, akiről a hírek is rendszeresen szólnak, de ahogy a neve is mutatja, eredetileg a vadonban, erdőben élő madárról van szó.
Legalábbis erdőben fészkelő madárról, aki elsősorban varjúfélék fészkeit foglalja el költési időre. Ma már viszont sok olyan terület van, ahol több bagoly van a városban, mint a város körül.
Mi ennek az oka?
Az erdei fülesbagoly urbanizációjának legalább két motorja van.
A legismertebb jelenség az erdei fülesbagoly téli gyülekezése falvakban, városokban.
Mivel ezek a területek lényegesen zavartabbak, mint az erdők, jogos a kérdés, miért épp parkokban, nem ritkán lakótelep közötti fasorokban, kertekben, útmenti fasorokon gyülekeznek? Az erdei fülesbagoly városiasodásának első lépése talán épp a téli gyülekezőhelyek kialakulása lehetett. Fő tápláléka a mezei pocok zömmel a nyílt mezőgazdasági területek állata.
Az erdei fülesbagoly
jelentős szerepet játszik a pocokállomány féken tartásában, ebből a szempontból a mezőgazdák számára valóságos biológiai fegyver. Ebből viszont értelemszerűen következik, hogy épp ott van a legkevesebb fa és erdő, ahol legtöbb a táplálék. Ez nemigazán kedvező kombináció a fülesek számára,
viszont majd minden nagyobb mezőgazdasági terület térségében találni jelentősebb falvakat, nagyobb városokat, így parkokat és fasorokat is.
Fontos tudni,
hogy bár szinte bármely fafajon előfordulhat gyülekezésük, leggyakrabban a nyírfákat és a fenyőket részesítik előnyben, azon belül inkább az utóbbit. Érthető, hisz a fenyők rejtik el legjobban őket. Bár a fenyőt szeretik leginkább, a legtöbb területen épp ebből találnak a legkevesebbet, ellentétben a városokkal, ahol szinte mindenütt van fenyő, így a télen a városokban bandázó baglyok nem egyszerűen csak „erdőre” találnak, hanem azon belül is a legideálisabb „erdőre”.
A telelő csapatok
azonban párokra szakadnak tavaszra, mégis, sokan a városokban maradnak. Sőt egyre többen. Nem tudom, mi a tendencia az utóbbi 10 évben, de az biztos, hogy azokon a dunántúli területeken, ahol én jártam madarak után, a 90-es évek elején még nem volt általánosan elterjedt a városokban. A 90-es évek közepétől azonban rendkívül felgyorsult az urbanizáció, és a városban költő párok száma megsokszorozódott (ezidőtájt más fajok is bementek a városba, így például az örvös galamb is, mely korábban kimondottan óvatos faj volt).
Mivel az erdei fülesbagoly fészeképítésre képtelen, varjak fészkét foglalja el, ezen belül is – ahol talál – a vetési varjú (Corvus frugilegus) fészkét.
A vetési varjú szintén gyakran alkot telepeket városokban, nem ritkán hasonló okokból, mint amiért a fülesek télen a városokban tanyáznak. A vetési varjú a bagolyhoz hasonlóan a nyílt területek madara, így ugyanazzal a problémával kell megbírkóznia, mint az erdei fülesbaglyoknak: a számára ideális élőhelyen nem mindig talál fészektelepeknek alkalmas fasort vagy ligetet.
Mivel az erdei fülesbagoly évszázadok óta a vetési varjú „segítségére” szorul,
követte őt a városokba is.
A 90-es években, amikor a vetési varjú nem volt még védett, és a legtöbb városban igyekeztek megakadályozni a megtelepedését (ez általában koratavaszi irtást jelentett, vadászatot), a vetésiek kifejezetten jól jártak ezzel a kapcsolattal, hisz az erdei fülest akkor is védte a törvény,
így a természetvédelmi hatóságok gyakran a baglyokra hivatkozva tiltották le a vetési varjú irtását a fészkelőhelyen.
Az erdei fülesbagoly korán lát fészkeléshez, így ezt a tilalmat olyan korai időpontra rakhatták, mely után a vetési varjak még bőven hozzáláthattak a fészkeléshez. Onnan tudom ezt, hogy annak idején én is igyekeztem megvédeni az akkor védelmet még nem élvező varjútelepeket (ITT).
Csakhogy a vetési varjú telepek eloszlása koránt sem egyenletes,
sokáig jellemzően alföldi városokban voltak a legnagyobb telepek, így például a Dunántúl egyes területeiről szinte teljesen hiányzott. Néhány kisebb régióban még télen sem voltak megszokottak a nagy varjútömegek, ugyanakkor az erdei füleseknek kedvező területről beszélünk. Itt az erdei fülesbagoly hiába akart volna a városba települni, nem talált fészket, maradt tehát a városon kívül, ahol a dolmányos varjú (Corvus cornix) és a szarka (Pica pica) fészkét használhatta.
Ez nem mindig volt szerencsés választás, hisz mindkét faj vadászható volt, s vadászható mind a mai napig.
Sajnos elterjedt szokás volt szarkát és dolmányos varjút a fészkén gyéríteni, ám a szétlőtt fészekben nem ritkán bagoly költött, így ő esett áldozatul.
A varjúfélék közismerten a legintelligensebb jószágok közé tartoznak.
Nem csoda hát, hogy egy idő után a szarka és a dolmányos varjú is rájött, hogy városi környezetben biztonságban lehet, hiszen ott nem lövik.
A nyolcvanas években a dolmányos még egyáltalán nem volt városi madár, ma már sok városban, így Budapesten is megszokott.
Egészen bizalmas, bár eredetileg ő is óvatos faj volt. A szarkák hamarabb indultak meg a városok irányába, s mára elképesztő karriert futottak be. A 90-es években azzal is együtt járt ez, hogy a külterületeken egyre kevesebb lett a szarka és dolmányos varjú, így az elfoglalható fészek is, így aztán sok helyen a baglyoknak nem maradt más választásuk: maradt fészkelésen is a város.
Mentek a szarkák és dolmányos varjak után.
A baglyok urbanizálódása, főként az, hogy ma már a fiókákat is városokban és falvakban nevelik, végül is egy láncreakció végeredménye. Lehetséges, hogy előbb-utóbb amúgyis betelepedtek volna azok a fajok, melyek fészket biztosítanak a baglyok számára, de a vadászatunk minden bizonnyal jelentősen gyorsította ezt a folyamatot.
Kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk: mi üldöztük be a városokba ezeket a fajokat.
Kérlek, oszd meg ezt a cikket másokkal is! Köszönöm.
Borítókép: Erdei fülesbagoly (Asio otus) | Forrás: Pixabay
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
Nálam az első helyen a kuvik és az erdei fülesbagoly
osztozik. Tavaly nyáron a szomszéd lefotózta a szemközti fenyőn sziesztázó fülest.
Nyári estéken az ő fiókáik hangját szoktuk hallani.❤🦉🦉🦉
Veszprémbe pl. így 🙂:
https://www.veol.hu/helyi-eletstilus/2023/03/fulesbaglyok-koltoztek-a-hotel-falara?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=veol
Mohácson volt szerencsém látni a sétálóutca egyik fáján, legalább hatan pihentek édes fülesbaglyok 🙂