Mikor kezdődött a madáretetés Magyarországon?
Feltehetően a legkorábbi forrást vették alapul, amikor 1890-re esett a választás. Ekkor jelent meg Bornemissza Zoltán A hasznos madarak védelméről szóló munkája, amiben a madáretetést is említi már. Ezzel a könyvvel még az oly sok mindenben úttörő Herman Ottót is megelőzte, de azt sajnos nem tudni, mennyire ért el széles rétegeket. Az interneten hosszas kutakodás után sem találtam belőle egy sort sem, holott jó volna tudni, mi áll ebben a könyvben. Vélhetően elszigeteltebb maradt, mint a későbbi A madarak hasznáról és káráról Herman Ottó-könyv. Ezért is adtam közre ennek a madáretetésre vonatkozó, gyönyörűszép nyelvezeten írt szövegét ITT.
Bornemissza Zoltán „gyümölcsészeti vándortanár, fatenyésztési felügyelő, állatgyógyász, szakíró, császári és királyi tartalékos hadnagy” volt. (Bővebben ITT). A források soványsága arra utal, hogy nem igazán gyakorolt hatást kora tudományosságára, legalábbis nem Herman Ottóhoz vagy Chernel Istvánhoz mérten, bár ettől még lehet egészen unikális és érdekes figura.
Azt sem tudhatjuk, hogy a madarak etetéséről írottak mennyiben mozgósítottak abban az időben, de egyrészt tény, hogy az 1800-as évek végén a magyar madártan már erősen éledezett, a Kis-Balatonon például egész komoly kutatások folytak, másrészt az is igaz, hogy a „népművelés” valamivel később került hangsúlyos szerepbe, előtte pusztán „tudós fők” kedvtelése volt a madártan bármiféle válfaja. E két irányultság heves vitában csapott össze annak idején Chernel István és Herman Ottó személyében.
Chernel
ugyanis megírta három kötetes, tudományos értekezését Magyarország madarairól (mely, mint forrásmunka, ma is lepipálja Herman Ottó könyvét), csakhogy Herman Ottó szerint a cél az lett volna, hogy a köznép is művelődjék a madarak ügyében. Voltaképp Chernel könyvére „válaszul” írta meg a maga könyvét. Amennyire tudom, Herman könyve volt az első, mely jelentős hatást gyakorolt – és voltaképp gyakorol mindmáig – a „köznép” gondolkodására.
Könnyen lehet, hogy amikor mégis Bornemissza könyvétől kezdték számítani a hazai madáretetési szezonokat, olyan szempontok vezették a hazai ornitológusokat, mint a régi sörfőzdéket,
amikor a cégérükre a lehető legkorábbi dátumot szeretnék felírni, ezért felkutatják a legrégebbi írásos említést is, csak hogy ez a dátum a lehető „legősibb” legyen, s büszkén mondhassák: ők már kétszáz vagy négyszáz éve is sört főztek. Érthető, alapvetően kedves törekvés a lehető leghosszabb tradícióra hivatkozni, még ha szakmai szempontból nemigen találni olyan dokumentumot, mely igazolná, hogy Bornemissza munkája hatásában is oly jelentős lett volna.
Bárhogy van is, azt mondom: legyen ez a 131. szezon vagy legyen a 120., etessünk egyre többen, és etessünk még kétszáz és még négyszáz évig; mindannyiunk és a madarak legnagyobb hasznára és örömére!
Kérlek, oszd meg másokkal is! Köszönöm.
Borítókép: vörösbegy | Fotó: Centauri
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több madáretetés
még több vadon
