Csodaország 4. | Új halfajunk a kövi csík!
Kert & vadon | Fotó: Centauri
“…A kétéltűek kutatását és védelmét célzó Rana projekt után el kell indítani a halak kutatását és védelmét célzó Cselle projektet is!….”
Május másodika után nem kellett már semmi ahhoz, hogy napokig egy álom részeseinek érezzük magunkat. Emlékeztetőül: bár előző éjjel támadtak sejtéseim, ezért írtam is egy cikket arról, hogy talán mégis élhetnek halak abban a patakban, ahol 24 év alatt egyszer sem láttam halakat, mégis, másodikán váratlanul került elő a birtok első halacskája, míg gőték után kutattunk varsával a Nagypatak középső szakaszán.
És persze véletlenül sem az a faj, amit esetleg még elképzelhetőnek találtam. Vagyis nem vágó csík, hanem fürge cselle. (ITT VIDEÓN IS LÁTHATJÁTOK)
Ezekután egy órával később
a belvíznél nemcsak másodszor került elő pettyes gőte, s nem is annyi volt az újabb meglepetés, hogy rögtön hét pettyes gőte is (ez a létszám pedig arra utalhat, hogy a pettyes gőte akár jelentősebb számban is élhet a völgyben), hanem Magyarország legritkább kétéltűje, a havasi tarajosgőte is ott volt a varsában, ráadásul egy igen szép, nászruhás hím.
Az ilyesmi nem egyszerűen örömmel tölti el a lelket, hanem egyszersmind megbolygatja, és bár édesen, mégis kibillenti az egyensúlyából. Ilyenkor – hasonlóképp ahhoz, mint amikor valami tragédia billent ki az egyensúlyból – a váratlan és valószínűtlen örömök után is kell némi idő, míg az ember visszanyeri lelki egyensúlyát, visszanyeri realitás érzékét, visszakerül végre a mindennapi működésmódba.
Május harmadikán reggel
még nem egészen voltam magamnál, de sokat „javult” a helyzet. Egyfajta nyugalom is megszállt: Megtörtént a két legvalószínűtlenebb dolog, ami mostanában megtörténhet, így hát most már nem jön olyasmi, ami megrendítően örömteli. Esetleg, ha megint újabb gőtefajt találnánk, vagy – urambocsá, ami egészen valószínűtlen – újabb halat.
24 évig nem láttunk egy ivadékot sem, s miután az első éjszakán fogtunk fürge csellét, mennyi a valószínűsége annak, hogy másnap is fogunk halat? És mennyi a valószínűsége annak, hogy egyúttal újabb fajt is?
Mondtam is Marának: Az mekkora flash volna már, ha a második napon is fognánk halat!?
Mert azért az bennem volt, hogy másodikán nem a legvalószínűbbnek tartott faj került a varsába. Így tehát esetleg jöhet újabb fürge cselle – hisz róla már tudjuk, hogy ott van –, de esetleg beeshetne egy vágó csík is.
„Ezek után bármi megtörténhet.”
De azért nem az, ami aztán valóban megtörtént.
Lementem a Nagypatakhoz, kivettem az üveget a hátizsákból, vizet mertem bele, hogy mindezt ne akkor kelljen, ha esetleg valóban fogtunk valamit, amikor már felhúztam a vízből a varsát. És aztán jöhetett a varsa. És nem hittem a szememnek.
- Először is: Megint halat fogtunk!
- Másodszor: Nem is egyet, hanem rögtön kettőt!
- Harmadszor: Megint új fajt, és nem csellét!
- Negyedszer: Már megint egy olyan fajt, amire nem számítottunk!
Meglett (két napon belül) a birtok második halfaja is, és „végre” csík – ahogyan azt előre prognosztizáltam –, de nem vágó csík, hanem kövi csík!
Ismét egy alapvetően hegyvidéki halfaj, de legalábbis olyan hal, ami gyors folyású, köves vagy homokos aljzatú, oxigéndús vízben él. Nagyon hasonló élőhelyeken, mint a fürge cselle. Így tehát a fürge cselle megkerülése után akár gondolhattam is volna rá. De azért erősen valószínűtlen volt kivenni két kövi csíkot a lágy iszappal bélelt, mocsaras patakmederből.
Felvittem a halacskákat határozásra és fotózásra.
Először „le is vágó csíkoztam” őket. Pontosan az történt, mint előző nap a fürge cselle esetén, és ami az alpesi tarajosgőténél. Nem hittem a szememnek. De aztán alaposan megvizsgáltam őket, ráadásul közben a halacskák elég jelentősen változtatták a színüket (ezt előző nap tapasztaltam a csellénél is), így még erőteljesebben, kontrasztosabban jött ki a mintázatuk, mely azt mutatta:
ők ketten bizony kövi csíkok.
Biztos, ami biztos, elvittem egy képet két halascsoportba is, ahol szintén mindenki megerősítette, hogy a képen kövi csík van.
Eldőlt tehát. Kövi csík a birtok második halfaja.
Egyúttal eldőlt az is, hogy nem botorság a Nagypatak halfaunájáról beszélni. Fauna az is, ha csak egy faj van egy patakban. Az olyan fauna, ahol csak egy faj van. Mégis, a valódi fauna onnan kezdődik, ha legalább két faj van. Nos: ezt pipáltuk május harmadikán.
És ahol két faj van, ott lehet több is. Ne feledjük: a vágó csík továbbra sincs meg.
Míg a fürge cselléről könnyebben elképzelhető, hogy csak ívásra felúszó példányról van szó, a kövi csík esetében sokkal valószínűbb, hogy rendszeres, esetleg állandó a patakban. Nemcsak azért, mert rögtön kettőt fogtunk, hanem mert az élőhely és a csík életmódja is ezt valószínűsíti. Így tehát könnyen lehet, hogy nemcsak az derült ki, hogy időnként azért előfordulhatnak halak a patakban, de akár az sem elképzelhetetlen, hogy állandó populáció él benne.
Azért ez nem semmi. És ez sok mindent megváltoztat. Például át kell gondolni, hogy a Nagypatak milyen kapcsolatban van távoli területekkel és víztestekkel, és mint ökológiai folyósón, mi mindent kaphatunk a patakon át, a gőtéktől kezdve a meghökkentő halfajokig.
Megváltozik a patak kezelése is.
Amikor duzzasztunk rajta a kétéltűek kedvéért, már csak úgy tehetjük meg, hogy a halak szabadon közlekedhessenek benne továbbra is. Sőt: indokolt most már új kutatási programot is indítani, ami nem a gőtéket célozza meg, hanem a halak célzott, tudatos, és intenzív kutatását.
A kétéltűek kutatását és védelmét célzó Rana projekt után el kell indítani a halak kutatását és védelmét célzó Cselle projektet is! Ennek jegyében meg is rendeltük az újabb varsákat, a program részleteiről pedig hamarosan külön posztban számolunk be.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több “Kert és vadon”
😲 Hűha! Ez egyre izgalmasabb!
Írod, hogy a halak váltiztatják a színüket. Miért?
A patakot nem lehetne kiszélesíteni a birtok felőli oldalon, és egy kisebb tavat képezni belőle? Vagy tilos az ilyesmi? (Ez most jutott eszembe. Lehet, hogy hülye ötlet. 🤔)
Igen, és még nincs vége – továbbra is dolgozik a két varsa. Most sem tudjuk, mit hoz május 08. reggele…. | A halak ugyanazért változtatják a színeiket, amiért mondjuk a polip vagy a kaméleon. A terepnek megfelelő színeket vesznek fel – de majd utánajárunk ennek is. | Amit írsz, egyáltalán nem hülye ötlet. Elfelejtettem írni a posztban, hogy eddig két halfajunk van, de mindkettő VÉDETT! Vagyis a törvény is fontos természeti értéknek ismeri el őket. Szóval úgy kell mindent alakítani, hogy valamennyi védett fajunk megtalálja a számításait. Most már nem csak arról van szó, hogy mi mindent védünk (a bodzától a citromlepkéig), hanem egyre több olyan faj lesz ránk bízva, melyet a törvény is véd. Mindkét halfajunk tiszta, oxigéndús patakokat preferál. Csoda, hogy ebben a patakban itt vannak. Vagyis a patakot nem a tó irányába kell vinnünk, hisz az nem nekik való, hanem a hegyi patak irányába. Egyre bonyolultabb és egyre izgalmasabb a helyzet, de ettől szép! Próbálok majd videót is készíteni az egész ügyletről 🙂 Az egyik, ami szinte biztosan látszik: mivel köves, sóderes aljzaton ívik mindkét halfaj, ilyet pedig itt nem találnak, kellene vennünk 1-2 teherautónyi sódert, hogy legalább két kavicsos szakaszt kialakíthassunk, két ívóhelyet. Nem ártana egy kocsi durvább kő sem, hogy köves zúgókat alakíthassunk ki, azok ismételten kedveznének nekik, és a patak oxigénjét is magas szinten tartanák. Lesz dolgunk bőven. 🙂
Köszi! 🙂 Nem tudtam, hogy a halak is színváltók. Gondolom, nem mindegyik, csak némelyik. No, majd egyszer írsz erről is.
Tényleg lesz dolgotok a patakkal bőven! Tó meg lesz majd más módon. 🙂
Duzzasztani lehet egy hegyi patakot? Az belefér?
Lehet, hogy azóta már a vágó is megkerült? Ha már flow, legyen alapos! 🙂
Elképesztő és bizonÿára összefügg mindez a csapadékosabb időjárással.
Bizonyára van elképzelésed, Cen’, hogy az ökológiai folyosó honnan hova tart, hiszen nem véletlen, hogy ezeket a védett fajokat találtad a patakban.🐋🐋🐋