Így zenél a jég
Nem akarom elvinni a reggeli zenét ebbe az irányba, de most ki nem hagyhatom ezt. Tegnap is voltam a Balatonnál, abban a reményben, hogy két nap alatt komolyra fordult a jegesedés, de még mindig csak részeredmények vannak. Igazán látványos jég még mindig nincs, legalábbis a hajdani nagy jegekhez mérten. Csak a déli part mentén van jégsáv, ám sok helyen az is hiányzik. Erről hozok még írást és fotókat, de minthogy az idő várhatóan enyhülni fog, így a jég onnan is eltűnik majd, ahol most még van, hadd ajánljam a figyelmetekbe az alábbi videót.
A jégmező hangjai semmihez sem hasonlíthatók.
Leginkább űrzenére vagy ambientre emlékeztetnek. Sok egyéb mellett ezek a hangok bűvöltek el, amikor jégtúrákra mentem; amikor időnként az éjszakát is a jeges partokon töltöttem, például amikor azt próbáltam kideríteni, mit csinál a fonyódi jégen és a lihogóban több tízezer tőkés réce éjjel (hozom az új oldalra azt a cikket is). A jégmező hangja gyakran kísérteties, máskor tiszta zenei hangok szöknek belőle. A rianás hangja mennydörej, de az egészen finom hangok is valamiként az univerzum tágasságát és erejét idézik fel. És a történelem előtti időket, sőt azokat az időket is talán, amikor az Univerzumban még sehol sem volt élet.
Nem mellesleg csodálatos felvételekkel festik alá a jég zenéjét ebben a 10 órás videóban.
Virradatra feltorlódott a gáton a jég; a szemközti hegyekről zúduló szél – akár egy óriási ostyát – kettétörte a jégmezőt; megnyílt középen, mint Jákob előtt az Ég. Nyögött, ropogott, rettegett a part. Mintha a Mount Everest púpján bukna át, úgy ömlött fölötte a hó. A madarak egészen közel jöttek, szinte kuporogtak a veranda szélárnyas sarkán.
még több Balaton
még több zene
Valóban olyan éteri hangok, talán a Uránusz és a Neptunusz között is ilyen hangok hallhatók. 🙂 🙂
Nekem a rohanó jeges árvíz hangja a legfélelmetesebb. Azt sosem fogom elfeljteni, ahogy egymásnak csapódtak a törtek a jégtáblák, a hideg kiráz amikor eszembe jut.