Korai mandulavirágzás a Balaton-felvidéken
2024-ben szokatlanul korán, körülbelül egy hónappal korábban érkezett a tavasz. Így a 2023/24-es tél vélhetően az utóbbi 100 év legrövidebb tele volt. Emlékeztek talán rá, hogy írtam is erről ősszel, fényképeken mutattam, mennyivel később jött az ősz, s mennyire hosszú ideig, gyakorlatilag november végéig maradt a nyár.
Így tehát a hideg későn érkezett, ugyanakkor egyelőre böjtje sem lett. Mert mindig, ha nincs tél, attól félünk, hogy majd a tavasz késik, és meglesz később a hideg elmaradásának a böjtje is. Nem oktalanul, hisz számos esetben láttunk ilyet, de 2024 egyelőre ebben is más.
Ennek az is oka lehet, hogy mára a globális felmelegedés olyan szintre jutott – és ezer adat utal erre –, ahol már ezek a kiegyenlítődések sem működnek, vagyis, ha nincs hideg télen, az már nem jelenti azt, hogy később érkezik meg. A hideg és a tél egyszerűen elmarad.
Ismerős valahonnan?
Amikor a nyár eltart decemberig, még ha a végén már kissé fáradt is, a lomb még novemberben is zöld (vagy egész télen), és egy rövid hűvös, de nem igazán fagyos vagy havas időszak után rendkívül korán, már január végén, február elején megérkezik a tavasz.
Igen, ez a mediterrán éghajlat.
Ezt látjuk az Adriánál, Isztrián vagy Franciaország atlanti partvidékén. Ez Magyarországon újdonság. El kell ismerni, hogy egyrészt ez roppant kellemes (és kíméli a pénztárcánkat), másrészt egy rendkívül kedvezőtlen folyamat következménye, amihez aztán nyáron jóval kellemetlenebb jelenségek kapcsolódhatnak: hőhullámok és pusztító aszály.
Mediterrán hangulat
Ha valahol korábban is jelen volt némiképp a mediterrán hangulat, az a Balaton-felvidék. Nincs más tájegység Magyarországon, ami annyira hasonlítana a mediterránumra, mint a Balaton északi partját kísérő üdülő régió és a tanúhegyek övezete.
Ha valaki a Földközi-tenger partvidékének nyári kabóca-zengésére vágyik, azt is ott találja meg a legkönnyebben. Elég megállni egy tihanyi parkolóban, rövid sétát tenni az apátsági romnál vagy az őslevendulásban (Magyarország leginkább mediterrán és sok szempontból legfestőibb, rég halott vulkánjának csúcsain), és rögtön Isztrián érezhetjük magunkat.
A korai tavasz természetesen a Balaton-felvidéket is korábban öltöztette virágba.
A felmelegedés előtt
– most már bátran fogalmazhatunk így – március elején általában még épp csak ébredezett a természet. Időnként már február végén is előbújtak a hóvirágok és tőzikék (az idén már február legelején tömeges volt minkét faj), de március első hetében még csak a gyepek éledeztek. Itt-ott még hófoltokat találhattunk, hajnalban még befagytak a pocsolyák.
Kereken negyven éve vagyok terepen, kereken negyven éve írok, gyermekkorom óta naplót is, így pontosan tudom, milyen volt a tavasz a nyolcvanas-kilencvenes években.
Nem az emlékezetem színezi ilyenre a dolgokat, hanem ezt igazolják az 1983-tól vezetett feljegyzéseim – nem mellesleg más, „független” adatforrások is. Március első két hetében „csak” éledezés volt, és nem kirobbanó, „nagy tavasz”. Az inkább az április volt.
2024. március 5-én viszont a Balaton-felvidék már úszott a virágban. Aznap hoztam a Jászmaróti odútelep harmadik szállítmányát, és a szép idő miatt végigmentem a 71-esen.
Ezen a napon már akadtak olyan körzetek, ahol habzott a táj a temérdek virágzó gyümölcsfától. Különösen Balatonalmádi körzetét és délen Vonyarcvashegy-Gyenesdiás környékét borították el a virágok.
Néhány fotót lőttem is nagy kedvenceimről, a virágzó mandulafákról, amelyek szintén erősítik a mediterrán-tengerparti hangulatot a Balaton-felvidéken. Nem véletlenül: lombozatuk, formájuk és virágzásuk egyaránt a mediterránum növényzetét idézik.
A mandula
A mandula ténylegesen is mediterrán fafaj, eredetileg.
Igaz, már a reneszánszban is ültették Magyarországon, de csak díszfaként, mert akkor még nem voltak olyan változatai, melyek termést hozhattak volna ezen az éghajlaton is. Azóta a mandula „alkalmazkodott” az éghajlatunkhoz, most pedig az éghajlatunk „idomul a mandulához”.
Fogadjátok szeretettel a Balaton-felvidékről hozott fotókat és a hazai mediterránum mandulafáit.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
Épp most olvastam, hogy már tojásrakásba, költésbe kezdtek a nyári ludak a Körös-Maros Nemzeti Parkban.
Kb. 30 nappal járunk előbbre…
Most lesz a tavaszban egy kis “szünet”, legalábbis szerencsére pár napig esik az eső. Egyelőre fantasztikus vegetációs időszaknak nézünk elébe. Tegnap írtam arról, hogy befejeztük az aprómagos vetéseket, és most jön rá a sok víz…. jó kilátásaink vannak, és az élővilágnak is.
Olvastam! (Első ütem. 🙂)
Eddig megúsztuk a fagyot, talán ezután sem lesz baj. Szorítok neked, és kíváncsian várom a sok-sok virágos, lepkés fotót.
Csodás felvételek és most elindult a zene és milyen jó zene, egyelőre keresem…
ezt láttátok? 🙂 https://centauriweb.hu/verebek-vedelme/
Igen! Bizonyíték rá – remélem! -, amit az előző hozzászólásomban a zárójelbe írtam. 🙂
Igen, persze, de bocs’, már nem akartam ide is azt írni, hogy milyen hatalmas munka és van-e segítséged.
A fizikai munkákhoz nincs segítségem, de egyelőre bírom 🙂
Ha úgy érzed, hogy egyedül nem megy, akkor azért van valaki, aki segít, nagyon remélem, Cen’!