Petőfi Sándor a Tisza szabályozásáról
Először is köszönet Rajna Editnek ezért a szövegért. Csodaszép. Egyrészt rácsodálkozhatunk arra, hogy Petőfi mennyire pompásan írt prózában is, másrészt a szív sajdul bele, ahogy leírja a hajdani Tiszát és árterét, és ezúttal is hozza a váteszi formát, amikor a Tisza regulázását jó előre megsiratja.
Íme, Petőfi útirajza 1847-ből:
…”Napkeltekor már Poroszlón voltunk, melyet a Tisza különösen kedvel, mert gyakran kilátogat hozzá, nem resteli a nagy utat. Most is ott tisztelkedik. A fogadótól jobbra-balra tengert láttunk, melyben nyakig úsznak a fák, mint valami szerencsétlen hajótörést szenvedők. A víz közepén nyúlik végig, mint a magyar nadrágon a zsinór, az a nevezetes töltés, melynek oly sok ló köszönheti már, hogy e siralom völgyéből Ábrahám keblébe jutott. Hosszasága egész félórányi ugyan, de jó időben négy lovas kocsi – nyolc ökör segítségével – egy nap alatt is megjárja. Száraz időben az a szép tulajdonsága van, hogy oda varázsolja az alföldre a Kárpátok táját, olyan hegyek és völgyek keletkeznek rajta.
E tekintetből jónak láttam leszállni a gyorsszekérről, s gyalog zarándokolni át a töltésen, hogy a feldőlés ellen biztosítsam magamat, mert én fejemmel szerzem ugyan kenyeremet, de azért nyakamat sem imádon kevésbbé, mint fejemet. A gyorsszekérnél egy óranegyeddel elébb értem a Tisza hídjához, s ez alatt gyönyörködve néztem jobbra-balra a tájat, mely a kiöntés által hasonlíthat Amerika őserdeihez regényességében. És az az átkozott szabályozás majd mind e regényességnek véget fog vetni; lesz rend és prózaiság. Bizony nem szeretnék mostanában a Tiszának lenni. Szegény Tisza! eddig kénye-kedve szerint kalandozta be a világot, mint valami féktelen szilaj csikó; most pedig zablát vernek szájába, hámba fogják, s ballaghat majd szépen a kerékvágásban. Igy teszi az élet a lángészt filiszterré!”…
Borítókép: Petőfi Sándor | Forrás: Wikipédia
még több irodalom
még több Gaia
Én köszönöm! 🙂
A töltés helyenkét most is olyan, hogy tengelyig lehet süppedni bele egy nagyobb eső után. A Tisza pedig időnként visszafoglalja a régi útját, főleg ahol megmaradtak a levágott kanyarulatok, és a holtágak őrzik a múltat.