Érdekes dolog derült ki a kutyák agyáról
A különböző kutyafajták agyméretével kapcsolatban az első, átfogó kutatást végzi az ELTE Etológiai Tanszéke. Az évtizedek óta gyűjtött koponyákból CT-képek alapján rekonstruálták az agyakat, megállapítva azok pontos térfogatát, amelyeket az ELTE Kutya Agy- és Szövetbankjának segítségével ellenőriztek.
Végül 159 kutyafajta 865 egyedéről sikerült adatokat gyűjteni, és a farkasokat is képviselte 48 példány.
Az eredmények szerint a farkasok 31 kilogrammos átlagos testsúlyához 131 köbcentiméteres agytérfogat társul, míg a hasonló súlycsoportba tartozó kutyák esetében az agytérfogat ennek csak körülbelül háromnegyede, vagyis hozzávetőlegesen 100 köbcentiméter. Ez megerősíti, hogy a háziasítás a kutyák esetében is az agyméret csökkenésével járt, ahogyan ez a háziállatok esetében általában megfigyelhető.
A háziasított állatok agya akár húsz százalékkal kisebb lehet, mint a vad őseiké. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a domesztikált fajok élete egyszerűbb a vadon élő ősökéhez képest. A gazdák által nyújtott biztonságos környezetben nem kell ragadozók támadásaitól tartani és vadászni az élelemért, így nincs szükség az energetikailag költséges nagyméretű agy fenntartására. A felszabaduló energia másra fordítható, például több utód létrehozására, ami a háziállatoknál fontos szempont.
Az viszont meglepte a kutatókat, hogy minél távolabb esik egy kutyafajta a farkastól genetikailag, annál nagyobb a relatív agymérete. A várakozásokkal ellentétben ugyanakkor a fajták eredeti szerepe, az átlagos alomméret és a várható élettartam független az agy méretétől.
“A kutyák háziasítása körülbelül huszonötezer éve kezdődött, de tízezer évig a kutyák és a farkasok küllemre nem különböztek. Sok ősi fajta, például a szánhúzó kutyák, ma is hasonlítanak a farkasokra. A letelepedés, a földművelés, pásztorkodás elterjedése és a vagyon felhalmozása viszont különböző feladatokat kínált a kutyáknak: szükség lett őr-, terelő-, vadászkutyákra, sőt ölebekre is. A ma ismert, küllemben nagyon karakteres fajták jelentős része azonban csak az ipari forradalom óta, főként az utóbbi két évszázadban alakult ki, amióta a kutyatenyésztés egyfajta hobbivá vált” – mondta Kubinyi Enikő, az ELTE Etológia tanszékének főmunkatársa, aki szerint
az eredmények azt mutatják, hogy a modern kutyafajták tenyésztése az agyméret növekedésével járt az ősi fajtákhoz képest.
Ezt viszont nem tudták a fajták feladataival vagy élettörténeti jellemzőkkel megmagyarázni, ezért csak találgatnak az okokról.
Talán a komplexebb társas környezet, a városiasodás, a több szabályhoz, elváráshoz való alkalmazkodás okozta ezt a változást, ami minden modern fajtát érint.
Ezt alátámasztják azok a kutatások is, amelyek szerint az önállóságukról híres ősi fajták kevésbé követik az emberi mutatást és kevesebbet ugatnak, tehát a vizuális és akusztikus kommunikációjuk is eltér a modern fajtákétól.
Forrás: MTI, kép: Cristian Castillo, Jamie Street/Unsplash
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kérj tőlünk hírlevelet!
Támogasd a Cenwebet extrákért, és hogy sokáig tartson ez a közös kaland!
Abban hiszek – és azt szeretném –, ha ezen a kérésen hamar túljutnál, és az oldal maga győzne meg arról, hogy érdemes ez a projekt a támogatásodra. Fontos a marketing, nem kétlem, de szeretném azt hinni, hogy az utóbbi 15 év a legjobb érv.
még több kutya
még több farkas
