Kiderült, hogy tényleg félig farkas volt-e Balto, a legendás szánhúzó kutya
1925 januárjában a nyugat-alaszkai Nome városában kezdődő diftériajárvány jelei mutatkoztak. A tél kellős közepén az oltóanyag odaszállításának egyetlen lehetséges módja a kutyaszán volt, és húsz hajtó mintegy százötven kutyával öt és fél nap alatt teljesítette a Nenana és Nome közötti 1085 kilométeres távot hóban, fagyban, szélviharban. A szérumfutásként elhíresült esemény résztvevőinek hősiessége a korabeli sajtó és rádió egyik fő témája volt, a médiavisszhang jelentősen hozzájárult a védőoltások elterjesztéséért folytatott kampányhoz.
Az utókor különösen nagy tisztelettel emlékszik Baltóra, Leonhard Seppala norvég-amerikai tenyésztő és szánvezető huskyjára, aki az utolsó, 85 kilométeres szakaszon vezette a kutyacsapatot. Baltónak azóta számos filmet és rajzfilmet szenteltek, és még egy szobrot is kapott a Central Parkban, emellett halála után a testét preparálták és kiállították a Clevelandi Természettudományi Múzeumban.
Anekdoták terjedtek arról, hogy az állat valójában félig farkas volt, ezért lehetett képes a különleges teljesítményre. Most egy genetikai elemzésből kiderült, mennyi a valóságalapja ezeknek a legendáknak.
A kutatók egy hétszáz kutya genetikai adatait tartalmazó adatbázissal valamint a 240 emlősfaj teljes genetikai anyagát felvonultató Zoonomia adatbázissal vetették össze a preparátumból nyert DNS-mintákat.
Azt találták, hogy Balto genetikailag változatosabb és egészségesebb volt, mint a mai fajtakutyák, ezért kevésbé volt hajlamos a betegségekre. DNS-ének csak egy része közös a modern szibériai huskykkal, de hasonlít a mostani alaszkai munkakutyákhoz is, amelyeket kimondottan a különböző feladatokra, nem pedig külső jegyekre tenyésztettek.
Bár nem csordogált az ereiben farkasvér, bizonyos szempontból Balto a farkasok és a modern kutyák között helyezkedett el, és kiváló génjeinek hála erős csontokkal és izmokkal rendelkezett, melyek különösen alkalmassá tették a szánhúzásra.
Bár Balto valóban csodálatos kutya lehetett, nem ő volt a szérumfutás egyetlen hőse. Seppala egy másik kutyája, Togo valójában jóval nagyobb távolságot tett meg, mint a futás bármely másik vezető kutyája, és az ösvény néhány legveszélyesebb szakaszán is ő volt az élen. Részben az ő vonalából tenyésztették ki a Seppala Siberian nevű szánhúzó kutyfajtát, és általában is jelentősen hozzájárult a szibériai huskyk génállományához.
Forrás: Smithsonian Magazine, képek: Scaranol/Wikimedia, Wikipédia, Wikimedia, Carrie McLain Museum/AlaskaStock/SNL/Wikimedia
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Patreon-tagok körébe ITT. Csupán havi két-három kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért cserébe elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség ITT. Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress meg mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, abban a reményben, hogy szövetségesek lehetünk. A legjobbakat, üdv, Cen’
még több kutya
még több Alaszka
A vadon hívó szava-nagyszerű film volt:-)