Zseniális a kanári és a papagáj, de ebben ne utánozd!

Zseniális a kanári és a papagáj, de ebben ne utánozd!


Kanári | Fotó: Centauri

Miután ITT megtudtátok, miért ne vigyetek vándorsólymot moziba, úgy érzem, gyakorlott életvezetési tanácsadóként fel kell hívnom a figyelmet arra is, hogy semmi esetre se utánozzatok kanárit, legalábbis jól gondoljátok meg, miben követitek.

Számos olyan működést mutatnak a madarak – és általában az élővilág –, mely hasznavehető mintákat kínálnak nekünk, erre hivatkozom is kellő sűrűséggel, bár még így sem eleget.

Arról is sokszor írtam már, hogy a természet nem ismeri a pazarlást, mindenben a célszerűségre és gazdaságosságra törekszik. Nemcsak törekszik rá, hanem meg is valósítja, ellentétben velünk, Homo sapiensszekkel. Madarak esetében különösen rázós a feladat, mivel a madarak – főként a kis termetű énekesmadarak – élettartama az emberéhez mérten csekély.

Míg a mi várható életkorunk a világ fejlett részein meghaladja a 80 évet, addig egy kanári átlagéletkora 3-4 év körül alakul. A füsti fecske várható életkora például 1,2 év, vagyis az Afrikába elvonuló első nyaras fecskék zöme sosem tér vissza.

Az énekesmadarak számára tehát létfontosságú ezt a rövid időt jól hasznosítani. Nemigen jut idő himihumira. Erre is vannak kalibrálva minden szempontból; testhőmérsékletük alapból is rendkívül magas:

ha nem betegek, akkor is 43-44 fok!,

mozgásuk gyors és erőteljes, énekük összetett, de érzékelésük ennek megfelelően túlvezérelt (hozzánk képest biztosan), olyasmit hallanak, amit mi nem, ugyanez igaz a látásukra, sokan érzékelik a mágneses mezőt (többek között a más egyébről is nevezetes és sokak által hőn imádott vörösbegy), a légnyomás változását, aztán sokan képesek felváltva pihentetni a két agyféltekét, hogy teljes álomba sose kellejen merülniük, jó pár faj arra a bravúrra is képes, hogy „álmában” vonuljon (erről is írtam már ITT), és képesek két hónap alatt felnevelni 10, néhány faj akár 30 fiókát is.

Egyszóval: számunkra elképzelhetetlen az a pörgés, amiben egy énekesmadár él.


Sajnálom, hogy most nem adhatok a kezetekbe egy kanárit. Megvan annak a szakszerű módja, hogyan kell egy ennyire kicsi madarat kézben tartani, ha lehetőség volna rá, megmutatnám, és a kezetekben adnék egy ilyen madarat. Azonnal éreznétek, amit még sosem éreztetek: ahogy abban a kicsi lényben olyan erővel kering a vér, lüktet és dübörög az élet,

mintha az életerő fordított arányosságban állna a mérettel.

Ha ennyi energia szorulna belénk, mindannyian Herkulesek volnánk. Zsenik, magabiztos őstehetségek, leállíthatatlan élsportolók, soha el nem fáradó erőművészek és sohasem lankadó agytrösztök.

Ám a Bioszféra – s nem véletlenül írom nagybetűvel egy ideje – ennyivel sem elégszik meg. Számos olyan eszközt használ, amit mi is ismerünk. Ha kevés az idő, mi is igyekszünk felpörgetéssel javítani a helyzetünkön, és ezt jó esetben max. egy kávéval segítjük elő.

Időzavarra a másik (talán a kávénál is jobb) igen hatékony megoldás, ha összevonunk kényelmesebb helyzetben külön-külön is kivitelezhető akciókat. Ahogy a mondás tartja: “Két legyet ütünk egy csapásra.”

Így tesz a Bioszféra, és a madarak is.

A madarak, akik koránt sem különböznek tőlünk annyira, mint azt távolról hihetnénk. Szerelmi életük sokban hasonlatos az emberéhez.

Szinte minden ceremóniát megtalálunk náluk,

mely az ember szerelmi életének is vissza-visszatérő vagy állandósult eleme. A madarak is énekelnek, táncolnak, udvarolnak, ajándékoznak. Sőt – ahogy azt már a vándorsólyom kapcsán is megjegyeztem – a vacsorameghívás is széles körben alkalmazott szerelmi praktika.


És a csók sem ritkaság. Papagájok például képesek akár 10-20 percen át úgy csókolózni, ahogy az a mi szerelmi nagykönyvünkben is meg van írva.

Csakhogy a madarak még szerelmi életük során is kénytelenek összevonásokkal élni, hisz végül – záros határidőn belül – szakajtónyi fiókát kell reptetniük.

Mit lehet összevonni?

Hát például a vacsorameghívást a csókkal. De nem úgy, ahogy első nekifutásra talán gondolnátok; nem arról van szó, hogy vacsora közben csattan el az első csók. Szó szerint összevonják e kettőt, a kanári és például a sokak által jól ismert hullámospapagáj is. Magyarán: a hím megeteti a tojót. Csőrből csőrbe. A hím kanári például szereti – és költési időben szüksége is van rá – az úgynevezett lágyeleséget, ami főtt tojás, babapiskóta, reszelt zöldség és még jó pár „adalékanyag” elegye, s ha ezt megkapja, ezzel kapásból tele tömködi a tojó csőrét.


Hullámospapagáj – ő a leggyakrabban tartott díszmadár Magyarországon | Fotó: Centauri

Ha két kanári között működik a kémia

– náluk tényleg úgy néz ki ez, mintha vegyszerek reagálnának egymásra, néha felfoghatatlanul viharos az egymásra találásuk – szóval, ha minden oké, akkor gyorsan haladnak.

Zseniális minden praktikum, minden összevonás, amivel a Bioszféra úgy felgyorsítja apró madarait, hogy azok 2-3 év alatt klasszikus értelemben is egy emberöltőt tekerhessenek le; hogy egy kanári élete semmivel sem sivárabb, mint egy nyolcvanéves emberé; épp úgy családot alapít, párt választ, néha nem is egyet, él, örül, fészket (házat) épít, nem is egyet, napozik, dalol, forog, pörög, s ha mindezt lassításban néznék végig, bizony kellene hozzá bő száz év.

Bár abszolút mértékben a mi életidőnk jóval hosszabb, néha az idő így is kevésnek bizonyul; az egyik eszköz, amit ilyenkor mi is bevethetünk, az persze az „összevonás”; ennek ellenére óvok attól mindenkit, hogy az udvarlás kezdeti szakaszában összevonja a csókot a vacsorameghívással.

FONTOS:

Ne etessük kedvesünket szájból, főként ne étteremben, mert még ha oly pallérozott is szívünk hölgye vagy álmaink lovagja, hogy ökológiai szemlélete fejlettebb nem is lehetne, több mint biztos, hogy elhamarkodott összevonásainkkal egy bimbózó kapcsolatot küldünk padlóra mindjárt a legelején, s akkor ugrott minden, ami a vacsorát és a csókot követte volna; ugrott szex, ugrott fészek, ugrott fióka; vegyünk példát Bioszféra anyánkról, de módszereit semmiképp se alkalmazzuk nyakló nélkül.

Ne feledjük: ezeket a módikat a Bioszféra is fajspecifikusan alkotta meg, és ami jó a vízibolhának meg a kilencöves tatunak, nem biztos, hogy épp úgy nyerő egy randevúzó emberpárnak – ha esetleg ez nem lett volna eddig a napnál is világosabb.

Légy oly kedves, oszd meg másokkal is! Köszönöm.

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!   

még több állati viselkedés, etológia

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

A kétely kulcsa | A szupernormális inger

A szupernormális inger tehát nem blöff. A díj jogos. A holland tudós zseni. A bíbicet hamar megszabadítottuk a pingponglabdáktól, s én boldogan vágtattam haza…Tovább

Tudod, miről híresült el a kék cinege?

A kék cinegék ügyessége, leleményessége meglepte a briteket is, habár kevés náció rajong olyan össznépi szinten a madarakért, mint épp a britek. Miután fény derült…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük