Rovarok vonulása
A lepkék vonulásáról korábban már többször írtunk, de nem ők az egyetlen beporzók, akik olykor hatalmas útra vállalkoznak.
Will Hawkes, a brit Exeteri Egyetem kutatója különös jelenségre figyelt fel, amikor doktori képzése keretében Cipruson kutatott. Hatalmas rovarcsapatok érkeztek a Közel-Kelet irányából, és az egyik nap annyian voltak, (egy száz méter széles területen belül percenként és méterenként mintegy hatezren repültek át), hogy a kutatóknak az autóajtók mögé kellett fedezékbe vonulniuk előlük.
Hawkes akkor határozta el, hogy jobban utánajár, vajon mennyire gyakori valójában a legyek, vagyis egészen pontosan a kétszárnyúak (Diptera) rendjébe tartozó rovarok körében a vonulás, akik közé a légy- és szúnyogalkatúak is tartoznak. A szakirodalmat átvizsgálva pedig úgy tűnt: nagyon gyakori, még ha kevés tanulmány is foglalkozik ezzel a jelenséggel, és keveset is tudunk róla. Hawkes szerint a rovarok közül ők vonulnak a legnagyobb számban. Ezen belül is
a zengőlégyféléknél találták a legtöbb bizonyítékot a vonulásra.
A darázsra hasonlító, ékfoltos zengőlégy (Episyrphus balteatus) például Skandináviából Spanyolországba repül ősszel, de akár Észak-Afrikáig is elmerészkedik, hogy lerakja a petéit. Tavasszal pedig lassabban, több nemzedéken át érkezik vissza, követve a virágzások hullámait.
Egy 2022-es tanulmány szerint az Amerikában honos zengőlégy (Eupeodes americanus) néhány példánya akár háromezer kilométert is megtesz Kanadából Amerika délkeleti részére, ami a leghosszabb eddig dokumentált légyvonulás. A szúnyogok vonulására szintén sok bizonyítékot találtak, például van olyan faj, amelyik India és Japán között mozog. Ezeknek a vonulásoknak pedig
nagy szerepük van a növények beporzásában
és genetikai változatosságának növelésében, ami akár a klímaváltozással szemben is elleállóbbá teheti az egyes fajokat. Néhány légyféle, mint a közönséges herelégy (Eristalis tenax) például akár több mint száz kilométeres távolságra is elviheti legalább nyolc növényfaj virágporát.
A légyfélék a pollent sokkal nagyobb távolságra szállítják, mint más beporzók, például a méhek.
Amikor ilyen hatalmas távolságokra utaznak, a légyfélék igénybe veszik a szél segítségét is, és nagyon jó érzékkel választják ki a megfelelő légáramlatokat. Nem tudjuk, hogy csinálják. Akár egy-két kilométerre is felrepülnek, sőt, 5,4 kilométeres magasságban lévő hegyi hágókon is megfigyelték már őket.
A vonuló légyféléknek ugyanakkor nemcsak a beporzásban, hanem a kártevők elleni védekezésben és a hulladék lebontásában, valamint a tápanyagok szállításában is nagy szerep jut. Az ékfoltos zengőlegyek például évente 16 milliárd levéltetvet esznek meg Nagy-Britanniában. Az ország déli része felett a repülő rovarok csaknem háromezer tonna biomasszát mozgatnak.
Összességében a szerepük kulcsfontosságú lehet számos ökoszisztémában, és a jelentőségük egyre nőhet a klímaváltozással. A számuk viszont sok más fajéhoz hasonlóan csökkenő tendenciát mutat, de az állományuk gyorsan helyreállhat, ha élőhelyet biztosítunk nekik.
Forrás: New Scientist, kép: Pixabay
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több rovar
