Tavaly ilyenkor vándorolt az országban a svájci farkas
Miután ismét boszorkányüldözésbe kezdett Európa a farkasok ellen, nagyon tanulságos visszatekinteni a tavaly nálunk járt és itt életét vesztett svájci farkas vándorlására, amelynek részleteit most hozta nyilvánosságra a Duna-Ipoly Nemzeti Park. A cikk egyben szívszorító megemlékezés is egy igazságtalanul és indokolatlanul lemészárolt élőlényről és bámulatra méltó teljesítményéről, amire bármelyik ember büszke lehetne.
“Elismeréssel néztük, ahogy eligazodott nem csak a Budapest körüli agglomerációban, hanem Budapesten belül is, ahogyan megoldotta ezt a bonyolult helyzetet. Megkedveltük ezt az észrevétlen, de kíváncsi Vándort, intelligens viselkedéséért, páratlan teljesítményéért!” – írja a nemzeti park a cikkében.
A farkas útja több szempontból is elképesztő volt, nemcsak a hatalmas távolság miatt, hanem azért is, mert az állat rendkívül okosan használta a teret és kerülte el a forgalmas utakat. Vándorlása jórészt észrevétlen maradt. Szintén fontos és említésre méltó még, hogy soha, egyetlen háziállatot sem zsákmányolt. Táplálékát vadállatok és elhullott állatok adták.
Rendszeresen járt, és átkelt például az M1 autópályával párhuzamosan futó Budapest-Győr duplapályás vasúti fővonalon – ahol gázolt vadhoz juthatott olykor. A másik rendszeresen meglátogatott éjszakai helye egy dúvadaknak fenntartott etetőtér volt egy cserjékkel és magas kórós gyomokkal fedett réten – amire két magasles is nézett. Az ide kirakott házi állat dögökből, neki is jutott. Ráadásul akadt bőven élő vad a számára az ott tartózkodása alatt, de a zsákmányolása nem okozott észrevehető károkat a vadállományban.
Így alakult a farkas útja
A farkas összesen harmincnyolc napot töltött a Dunántúlon, ennek nagy részét a Főváros térségében:
- 02.11 – 19. Nagycenk – Törökbálint (8 nap)
- 02.19 – 03. 14. Dél-budai agglomeráció (24 nap)
- 03.14 – 18. Budapest (4 nap)
- 03.18 – 20. Budapest – Vác (3 nap)
- Nappal általában rejtőzött, pihent, éjjel haladt, táplálkozott
- Sokféle élőhelyet használt (erdő, szántó, gyümölcsös, cserjés, nádas, vízmosás, stb.), de eligazodott a települések utcáin, és leküzdött számos közlekedési akadályt (autópályák, vasútvonalak, stb.)
- Következetesen tartott keletre, a kárpáti farkaspopulációk felé
- Egy hónapjába telt nyugatról kerülve átjutni az agglomeráció és a Főváros területén
- Ezalatt nem tudunk sem konfliktusról, sem ember, vagy háziállat támadásról!
A svájci farkas immár legendássá vált útjának és viselkedésének megismerése nemcsak a farkas megértésében segíthet, hanem tudatosságot ébreszthet más állatok élete iránt, akik hasonlóan észrevétlenül és olykor kiszolgáltatottan járnak köztünk, veszélyeztetve az emberi infrastruktúra által – de néha arra is támaszkodva, miközben hihetetlen teljesítményeket mutatnak.
Bővebb információk a Duna-Ipoly Nemzeti Park cikkében olvashatók.
Kép forrása: DNPI
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több farkas
😔
😭
Elkeserítő és végtelenül dühítő az a mentalitás, amelynek áldozatául esett ez a kivételes képességekkel rendelkező farkas. A szenzációhajhász média szerepét is elitélem, a felesleges veszélykeltésért, a túlzott figyelemfelhívásért, de a vadásztársadalomban előforduló morális értékekkel is vannak problémák.
Nagyobb veszélyt jelent az ember az állatvilágra, mint fordítva. Szomorú.
Jó kérdés, hogy még ma is élhetne-e, ha nincs róla hírverés. Az biztos, hogy Borsod sok szempontból igencsak nehéz hely. Olvastam nemrég, hogy konkrétan valami vadászvezető ráállította a vadászokat a farkasokra, nem a svájci volt az egyetlen áldozat. 🙁 Azért szerencsére vannak megyék, ahol nem ez a mentalitás jellemző a vadászokra. De az biztos, hogy az ember jelenti a nagyobb veszélyt.
Bocsánat, ha általánosnak tűnt a vadásztársadalomra nézve a megjegyzésem, nem annak szántam, csak rosszul fogalmaztam. Egyetértek veled.
Ó, semmi gond, nem azért írtam, hogy kijavítsalak, inkább azért, hogy lássuk a fényt is az alagút végén, mert az ilyen igazságtalanságokon annyira ki lehet akadni, és talán némi vigaszt nyújt az ellenpélda..