“Bubulka karácsonyra” | Pásztorgém télen Magyarországon
2021 karácsonya előtt pár nappal írtam arról röviden ITT, hogy belebotlottam egy eldugott kis faluban, távol minden vizes élőhelytől egy magányos pásztorgémbe (Bubulcus ibis), akiről aztán sok videót és fotót készítettem, és akit latin neve után Bubulkának neveztem el. Hosszabb videó azóta sem került ki róla (de ami késik, nem múlik), és hogy ne maradjon meg senkiben a kínzó kérdés: mégis mi lett vele? – 2022 év elején röviden beszámoltam róla, és mutattam újabb fotókat is.
Ezt a beszámolót is áthozom ide, az új Cenwebre, minthogy
olyan érdekes madárfajról van szó, akivel egyre sűrűbben és egyre nagyobb létszámban találkozunk, és akiről nem egyszer és nem kétszer fogunk írni a jövőben.
Említettük a 2023 őszi, hortobágyi beszámolóban is, ahol beállítottam az egyéni pásztorgém rekordomat is, amikor a halastavaknál körülbelül 35 pásztorgémet láttunk egy csokorban (erről az emlékezetes estéről és daruhúzásról a Kondáson ITT írtunk sok fotóval és videóval).
Azon túl, hogy
a pásztorgém
viszonylag új, még mindig ritka fészkelő a magyarországi madárfaunában (eredetileg afrikai gémfaj), érdemes tudni róla, hogy ősszel elvonul, általában október-novemberben. 2022 év elején átnéztem minden fellelhető adatát, melyekből kiderült, hogy évről évre egyre később vonul el, ahogy akkor írtam:
“ma már nem ritkaság, hogy csak novemberben. A legfrissebb irodalom (Magyarország madáratlasza, 2021) szerint november elején; a legkésőbbi adat január 3. Némi kutatás után azonban találtam egy január 19-én még Magyarországon tartózkodó madarat, így a hazai „telelési rekord” valójában január 19. Bevallom: reméltem, hogy Bubulka megdönti ezt a rekordot.”
2024-ben azzal kell kiegészíteni mindezt, hogy úgy tűnik: bár 2023/24 tele a korábbi rendkívül enyhe teleknél valamivel keményebb volt, néha még hó is akadt, mégis: ezen a télen már rendszeresen láttak pásztorgémeket az ország több pásztorgémes részén is. Ez arra mutat, hogy a jövőben egyre inkább alkalmi, majd rendszeres telelő madárfajjá válhat.
2022-ben így folytattam:
Azért is örültem volna, ha Bubulka sokáig marad mert akkor lett volna idő bőven a tanulmányozására. A felvételek során ugyanis – így is – sok érdekes megfigyelésre nyílt alkalom.
Például láttam, hogy a mozgását alapvetően két szempont szerint szervezi, és nem túlzás így fogalmazni. Számon tartja, hogy a mikrodomborzat / mikroklíma miatt más-más napszakban más-más helyszínen gilisztázhat legkönnyebben (a tápláléka ugyanis főként gilisztákból állt). Úgy kell ezt elképzelni, hogy például egy délkelet-északnyugat irányú rézsű vagy árokpart a napnyugta előtti egy órában még felmelegszik, pár fokkal melegebb, mint a környezete vagy a teljesen sík területek, így ott még élénkebb a rovarélet.
A pásztorgém tudatosan kereste és járta végig a szegélyeket is,
főként a legelőterületek és szántók találkozását, azon belül is a déli-délnyugati szegélyeket. Ugyanakkor – főként a kora reggeli, fagyos órákban – köröket (pontosabban oválisokat) írt le egy viszonylag kicsi, 126.000 négyzetméteres területen. A terület nagyságát Google Earth segítségével viszonylag pontosan megmérhettem.
12.6 hektár egy gémféle táplálkozóterületének nem mondható nagynak, főként, ha annak csak töredékét használja ténylegesen táplálékkeresésre.
Sárgával jelöltem a mozgáskörzetét, pirossal a ténylegesen és rendszeresen használt terülteket. Jól látszik, hogy egészen kicsi területeket használt csak.
Bubulka mindig az óra járásával ellentétes irányba ment e terület külső ívén (ezek voltak a táplálékkereső helyek). Ugyanarra a területrészre körülbelül 2-3 óránként kerített sort.
Egy-egy területrészt rendkívül alaposan nézett át, ugyanazokat a sávokat átkutatta 2-3 alkalommal is, oda-vissza, majd tovább ment a következő területrészre. Úgy tűnik, hogy 2-3 óra alatt a teljesen „kifosztott” területek ismét „feltöltődtek”; ennyi idő alatt a felszínre vagy a felszín közelébe kerültek újabb giliszták.
Pásztorgém karácsonyra?
Sajnos karácsony előtt már nem nyílt módom rá, hogy meglátogassam, karácsony után, 12.26-án pedig esett pár centi hó. Bubulka megtalálását követően a Kis-Balatonnál is felbukkant egy magányos pásztorgém (ott azonban vizes élőhelyen, hagyományosan pásztorgémes helyen, Zalavárnál; ott, ahol én is fotóztam több példányt is 2019. december 17-én).
12.26-án (a havazás első reggelén) meg is látogattam a zalavári tehenészetet, de nem láttam ott pásztorgémet (mások sem). Logikusnak tűnt, hogy a havazás hajtotta el. Bubulka megfigyelései is azt jelzik: addig jut táplálékhoz, míg nincs hó, és gilisztázhat. Korábban úgy gondoltam, hogy a komolyabb fagyok is elűzhetik, hisz a keményre fagyott talajból már ő sem tud kiszedni semmit, hacsak nem a nehezen átfagyó trágyarakásokból.
Az ünnepek alatt nem jutottam el Bubulkához, de
2022. január 2-án ismét kerestem,
sajnos hiába. Igaz, vasárnap lévén nem jutottam be azokra a telepekre, melyeket szintén látogatni szokott, így teljes bizonyossággal nem állíthatom, hogy nincs már ott – és így nem válik a hazai rekorderré sem –, de nagyon valószínű, hogy a karácsonyi havazás elől ő is délre vonult. Ellenőrzöm még később, hogy elment-e biztosan. Érdemes lesz figyelni tavasszal is, mivel a pásztorgémek gyakran visszatérnek azokra a helyekre, ahol egyszer megtalálták a számításaikat.
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.
még több madár
még több madárritkaság
Emlékszem a szép, napfényes fotókra, amikor marhatrágyát kerestél a sármányok miatt, ha jól tévedek. 😊