A tundrákról érkező gatyás ölyv a birtok 143. madárfaja!

A tundrákról érkező gatyás ölyv a birtok 143. madárfaja!


Kicsit füllentettem, amikor a rétisas újabb, immár téli előfordulásáról írtam. Felsoroltam azokat a ragadozómadár-fajokat, melyek 2023-ban új fajként kerültek elő a birtokon, pontosabban annak légterében, ugyanakkor hallgattam arról, hogy novemberben is volt egy újabb ragadozómadár-fajom, ahogy az a címből már látszik, a gatyás ölyv. Gondoltam, az új ragadozó csak megér egy külön bekezdést, nem ejtem el a nevét csakúgy mellesleg.

2023. november 15-én

is sokat jártam a birtokot, többek között épp az ismét megélénkülő ragadozó mozgás miatt, amikor először egy öreg, aztán pedig egy fiatal gatyás ölyvet láttam az Angolkert fölött két egerészölyvvel együtt. A fiatal madár konkrétan a ház fölött keringett, de sajnos elég magasan ahhoz, hogy jó fotót lőhessek róla. Minthogy nem egy ritkaságról van szó, azóta is sokat figyelem az eget, minden korábbinál rendszeresebben, és sokkal többet járom a birtokot, illetve a szűk környéket. Az egyik célfajom, amit rámenősen keresek, az épp a gatyás ölyv, és bár – ismétlem – nem ritkaságról van szó, mégsem lett meg azóta.


Amikor utak mellől reppen föl, gyakran a fekete farokvégszalag a legfeltűnőbb. | Forrás: Wikipédia

A gatyás ölyvről néhány lényeges dolog.

Először is tényleg nem az a kategória, mint a kék vércse, a halászsas vagy a vörös kánya, és főként nem az a kategória, mint a pusztai ölyv. Utóbbi idén is meglett, de ez már a második előfordulása volt a birtokon. Ebből azt hihetné a laikus, hogy a gatyás ölyv sokkal ritkább, de ez távolról sincs így.

Az a helyzet, hogy bár a gatyás főként az Alföldön fordul elő télen, de azért a Dunántúlon sem probléma látni, olykor kifejezetten gyakori vagy akár tömeges is lehet. Ezzel szemben a pusztai ölyv a Dunántúlon már kifejezetten ritka. Valójában érthetetlen, hogyan eshetett meg, hogy a pusztai már kétszer megvolt, a gatyás pedig csak 23 év után most először.

Az is igaz, hogy téli időszakban a birtok sokáig egyáltalán nem volt ragadozós hely, sokáig még egerészölyveket is alig-alig lehetett látni.


Vannak itt ilyen furcsaságok.

Hogy csak egy példával éljek még: hollót napi szinten 30-40, újabban inkább 70-80 példányt látok, de a leggyakoribb faj, akit mindenki ismer, a vetési varjú évek óta nem vetődött el ide. Még a légtérben sem láttam, ami egészen elképesztő, hisz pár kilométerrel arrébb rendszeres és tömeges is. Magam se értem. Olyat pedig, hogy egy vetési varjú leszállt volna a birtokon vagy akár a szűk környéken is, sosem láttam, annak ellenére sem, hogy időnként kukoricatáblák is vannak a szomszédban.

Ehhez mérten az már nem is annyira meghökkentő, ha Magyarország leggyakoribb ragadozómadara sem volt rendszeres a birtokon, míg a jóval, de jóval ritkább darázsölyv mindennapos látvány volt a birtok fölött, ahová gyakran le is szállt.


A zöld területeken fészkel, a kék területeken tölti a telet. Tipikus sarkvidéki, tundrai madárfaj. Amikor gatyás ölyvet látunk, jó eséllyel olyan madárral van dolgunk, aki “otthon” jegesmedvét is lát néha. | Forrás: Wikipédia

A gatyás ölyv rendkívül messziről vonul délre,

de többnyire csak annyit, amennyit nagyon muszáj. Az Alföldön rendszeres, a Dunántúl sokkal ritkább, bár – ahogy említettem már – akadnak inváziós évek, és ebben kicsit rokon a csonttollúval vagy a zsezsével. Ilyen volt például 1983/84 tele, amikor jóval több gatyásölyvet láttam, mint egerészölyvet. Ez a tél életem egyik legszebb tele volt, részint épp a gatyásölyvek miatt.

A gatyásölyv határozása első pillantásra egyszerű, és ez sokszor valóban nem okoz nehézséget, mivel a gatyás nagyobb az egerésznél, a röpte is lomhább, erőteljesebb, de ami laikuskén is viszonylag szembetűnő, az fehér farok a végén fekete végszalaggal. Ez különösen a felreppenő madarakon feltűnő, és egyébként az egész madár világosabb.

Ugyanakkor az ölyvek színe más fajokhoz mérten szokatlanul nagy skálán mozog, egerészölyvek között is találni a barnától erősen elütő, koromfekete vagy épp ellenkezőleg, fehér-világos változatokat.

Nem ritkák a különböző színaberrációk sem, a részlegesen albínó példányok, de létezik egy világos színváltozatú egerészölyv is, mely főként északi területeken él, és amelynek példányai a gatyás ölyvhöz hasonlóan szintén hozzánk jönnek telelni, nemritkán ugyanazokra a helyekre. Én is ismertem egy ilyen pompás világos példányt a Balatonnál, aki évről évre ugyanott telelt.

Mindez azért óvatosságra int, ha világos ölyvet látunk télen, még akkor is, ha a farokvégszalag megvan. Bizonyos fényviszonyok között akár az egerész végszalagját is olyannak láthatjuk, mintha gatyás volna.

Jó kérdés, hogy

miért volt/van ilyen sok ragadozómadár a birtokon 2023-ban?

A megfigyelések többségéhez nincs közünk abból a szempontból, hogy csak átrepülő madarakat észleltünk. 2023 szeptember-októberben másutt is észleltek szokatlanul erős ragadozómadár-vonulást, így tehát egy nagyobb kedvező jelenség előnyeiből részesültünk mi is, és ez csak ennyi.

Ugyanakkor az is igaz, hogy talán már érezhetően javul a birtok ökológiai állapota, annyira is, hogy egyre több ragadozó, főként ölyvek mozognak rajta és a közelében (egy pár egészen a birtok közelébe költözött, 54 méterre költenek a telekhatártól), az ölyvek mozgása pedig más ragadozók figyelmét is felkeltik, akik a birtok fölé kanyarodnak, esetleg tesznek pár kört, hogy lássák, van-e valami számukra is releváns oka annak, hogy sok ölyv mozog fölöttünk.

Ily módon, áttételesen bár, de még a ritkább fajok előfordulásában is lehet némi részünk.

Erre nagyon durva, látványos példát hozok 2023. december 25-én reggel egy írásban, mely nemcsak 2023, hanem az utóbbi 23 év legmeghökkentőbb madárritkaságáról szól. Ez egyfajta karácsonyi ajándék lesz a birtok-karifája alatt.

Azt is hozzá kell tenni, hogy 2023-ban tudatosan mentem rá az átvonulók megfigyelésére. Ez a fenti körülményeket leszámítva is törvényszerűen hozott volna új madárfajokat a listára, akkor is, ha a birtokon semmi sem változik.

Az átvonulók megfigyelésének még annyiban lehet jelentősége, hogy ez is

egyfajta természeti, ökológiai potenciál,

melynek jelentősége lehet akkor, ha a terület állapota kedvezően változik. A madarak nem értesülnek egy új árasztásról, mégis, szinte azonnal megjelennek egy új vízen azok a fajok, akik számára alkalmas. Ezeket az új helyeket, nyilván az átvonuló, átrepülő, kóborló madarak fedezik fel. Ahol többen vannak, frekventált területek közelében (pl. Balaton v. Hortobágy), esetleg jelentősebb vonulási útvonalak, légifolyosók mentén többen és jóval hamarabb. Ezért nem egészen mindegy, hogy a birtok légterében milyen intenzitású vonulás zajlik és milyen fajok jönnek-mennek benne.         


Gatyás ölyv feje világosabb az egerészölyvénél | Forrás: Pixabay

Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!


Kedves olvasó,

ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért, 2200 forint támogatásért elérsz minden támogatói tartalmat, a heti videókat és írásokat is. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).

Ha egyik mód sem megfelelő neked, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a hello@centauriweb.hu vagy a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is megköszönve, és remélve, hogy szövetségesek leszünk.   

még több “Kert & vadon”

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

még több madár

Visual Portfolio, Posts & Image Gallery for WordPress

Miért költenek olykor hím madarak is?

Miért költenek olykor hím madarak is? A Pannon Egyetem Evolúciós Ökológiai Kutatócsoportja, a Debreceni Egyetem Reproduktív Stratégiák Evolúciója Kutatócsoportja, valamint az Állatorvostudományi Egyetem Biológiai Intézetének…

Hamarosan gólyák szelhetik London egét

2016-ban sikeresen visszatelepítették a fehér gólyákat Dél-Angliába, most pedig London és környéke a cél. A Citizen Zoo nevű, a lakosság bevonásával szervez…Tovább

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük