Mi az a Nomenclator Bizottság? Mit tegyek, ha ritka madarat láttam?
Akárhányszor írtunk madárritkaságokról – akár a tamariszkuszposzáta, a zöld gyurgyalag, az ibériai hantmadár előfordulásáról – gyakran emlegettük az utóbbi években az úgynevezett Nomenclator Bizottságot (röviden: NB), de sose írtunk arról, hogy ez voltaképp miféle testület. Holott laikusoknak sem árt tudni róla, mert bár a „szakma” nagyja valószínűleg úgy véli: „mezei halandónak” nemigen lehet dolga a Nomenclator Bizottsággal, de ez nem egészen van így.
Láthat ritkaságot laikus is?
Igazán „durva” ritkaságokat az estek 99 százalékában szakértők, ritkaságvadászok, twícserek vagy kutatók fognak találni, amint például az ibériai hantmadarat is kutatók találták, sőt; amitől igazán érdekes a hantmadaras történet: nem is madarászás közben, hanem a napelemparkok élővilágának kutatása során (erről részletesen írtunk ITT).
Kutatók, terepi madarászok két okból fognak lényegesen több ritkasággal találkozni:
- Óriási területeket járnak be, részint épp ritkaságokat keresve,
- és pontosan tudják, hogy mire kell figyelni!
Különösen ez utóbbi szempont fontos. A terepi madarász tudja, hogy melyik ritkaság melyik gyakori fajhoz hasonlít. A laikusok talán többször is találkoznak ritkaságokkal, de nem ismerik fel őket. Hogy mondjak egy érthető példát: ritkaságvadászok módszeresen kereshetik a verebek között a berki verebet (én is minden házi veréb-csapatot átnéztem az elmúlt 40 évben, de nem találtam egyszer sem), melynek mindössze egyetlen fészkelése és további két előfordulása ismert Magyarországról, ugyanakkor egy laikus madárbarát kertjében ott szemezgethet a madáretetőn egész télen, mégsem fog kitűnni a házi verebek sokaságából, mivel a laikusnak eszébe sem jut, hogy a berki verebet keresse. (A berki verébről a Magyarország új fészkelő madárfajairól szóló cikkünkben írtunk ITT.).
Az efféle madárfajoknak se szeri, se száma.
Épp ezért jó, ha egy olyan oldal, minta Cenweb rendszeresen mutat be például olyan fajokat, mint a lazúrcinege, mert ettől akár azt is remélhetjük, hogy előbb-utóbb egy laikus fogja kiszúrni az etetőjére járó vagy a kertjében mozgó ritkaságot. Tehát nem zárható ki, hogy „egyszerű” madárbarátok botoljanak bele eszement ritkaságokba, akár olyan fajba is, amit azelőtt nem észleltek az országban. És ezen a ponton rögtön meg is előlegezhetjük – ha eddig nem vált volna világossá –, hogy a Nomenclator Bizottságnak elsődlegesen az a feladata, hogy a Magyarországon előforduló madárritkaságokat, esetleg új fajokat hitelesítse.
A 21 század elején, amikor mindenkinél ott van egy telefon, amivel fényképezhet, hangfelvételt készíthet, videózhat, amikor tömegek töltik fel képeiket, megfigyeléseiket Facebook-csoportokba, nem egyszer fordult elő, hogy madárritkaságokat vettek fel anélkül, hogy tudták volna, miféle madár került az útjukba.
Egy kertben, egy madáretetőn is járhatnak ritka madarak!
Itt kiemelném, hogy a laikus madárbarátok legintenzívebb madárvédelmi tevékenysége a madáretetés, (ha valakit az érdekel, jogosak-e a madáretetés ért „szakértői” vélemények, azok olvassák el EZT és EZT a cikkünket feltétlenül), márpedig a madáretetés jelentősen növeli annak esélyét, hogy egy laikus elé kerüljön egy rendkívül ritka faj. Erre is volt már példa. Magyarországon is! Bár a megfigyelő nem volt laikus, de a feketetorkú szürkebegy első hazai példánya egy madáretetőn került meg. Ugyanígy bármelyik madáretetőnél felbukkanhat újra, vagy esetleg más ritkaság, a lazúrcinegétől a füstös cinegén át egészen a rubinbegyig (utóbbi kettő új faj volna Magyarországon). Pintycsapatokkal, különösen csízekkel már régóta várom például az első hazai citromcsíz előfordulását is – jó eséllyel madáretetőn.
Mi a Nomenclator Bizottság feladata?
Egyszerűen összefoglalva az alábbi nyolc feladat hárul a Nomenclator Bizottságra:
- Egy madárfaj első hazai megfigyelésnél az NB dönti el a beadott dokumentumok alapján, hogy felveszik-e a madárfajt Magyarország fajlistájára.
- Más ritkaságoknál is az NB dönt a megfigyelés hitelességéről.
- Ritka vagy első fészkelőfajokról is az NB dönt.
- Az NB határozza meg, hogy melyek azok a fajok, amelyek ritkaságuk miatt jelentéskötelesek. Ha egy faj gyakoribbá válik – mint például az utóbbi évtizedben a füles vöcsök vagy a havasi sarlósfecske – akkor a bizottság egy idő után leveszi a jelentésköteles ritkaságok listájáról.
- Az NB határozza meg az új fajok magyar elnevezését is.
- Az NB dönt arról, hogy a különböző rendszertanok közül melyiket követi Magyarország (erről kicsit bővebben kicsit lejjebb).
- Éves jelentésben teszi közzé a bizottság egy adott évben Magyarországon észlelt új ritkaságokat (melyeket bárki megtekinthet a birding.hu oldalán).
- Az NB adja ki időnként Magyarország madarainak névjegyzékét (Nomenclator avium Hungariae).
Milyen rendszert követ a magyar Nomenclator Bizottság?
Sokan azt hiszik, hogy a biológia, a zoológia – általában a tudomány – ott tart már, hogy nincsenek bizonytalanságok abban, hogyan rendszerezzük a fajokat. Abban, hogy mi faj és mi nem. A madarak is – mint bármely más fajcsoport – roppant változatosságot mutatnak, sok az egymáshoz megszólalásig hasonló faj, alfaj, földrajzi változat, és átmenet, ezért nem mindig könnyű eldönteni, hogy mi az, ami már önálló faj, és mi az, ami csak alfaj vagy változat.
Ez a munka mind a mai napig gőzerővel folyik, és amióta DNS-vizsgálatokat is bevethetnek a taxonómusok, gyakran egészen forradalmi változások szemtanúi is lehetünk. Összevonnak fajokat, szétválasztanak, és a rendszerek sem egységesek. Épp ezért jelentős eltérések lehetnek abban, hogy egyes könyvekben – például határozókban – milyen sorrendben találjuk a fajokat. Csaknem minden határozóban rendszertani sorrendben tárgyalják a fajokat, ám a sorrend mégis eltérő lehet. Épp azért, mert a rendszertanok sem egységesek.
A Nomenclator Bizottság dolga dönteni arról is,
hogy szerintük melyik a legkorszerűbb, és ezért melyiket kell átvennie a magyarországi fajlista összeállításakor. Ha ebben a döntésben változás áll be, mint ahogyan Magyarország átállt
- a korábbi rendszerről (AERC TAC (AERC honlap)
- egy új rendszerre (IOC-lista (International Ornithological Committee): IOC World Bird List – Version 14.2
akár a magyarországi fajlistán szereplő fajok száma is változhat! A különböző rendszerek ugyanis abban is eltérnek, hogy mit tekintenek önálló fajnak.
Kikből áll a bizottság és ki üzemelteti?
Az első formációt 1977-ben három nagyformátumú ornitológus alapította: Dr. Keve András, Dr. Bankovics Attila és a sokak által ismert Schmidt Egon (akit nemrégiben vesztettünk el). Keve és Bankovics a hazai madártan két Chernel Istvánhoz és Herman Ottóhoz mérhető ornitológusa. Később a bizottság működtetése a legnagyobb magyarországi madárvédelmi szervezet, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME) került, ezért jó ideje az MME tagsága dönt a bizottsági tagsághoz beadott pályázatokról.
A bizottságnak hét tagja van, és egy tag legfeljebb 10 éven át vehet részt a bizottság munkájában. A bizottsági tagok társadalmi munkában dolgoznak, ami vélhetően két dologgal magyarázható. Ez egyrészt régi hagyomány volt a madárvédelmi berkekben, hogy a tisztségek nem jártak együtt javadalmazással, másrészt valószínűleg a források hiánya is hozzájárul ennek a régi állapotnak a fenntartásához.
Bár véleményem szerint 2024-re el kellett volna jutni odáig, hogy Nomenclator Bizottságra is jut pénz (és a gyűrűzők sem szenvednek forráshiánytól).
A mindenkori bizottság összetételét ITT nézheted meg.
Mit kell tenni madárritkaság észlelése során?
Fontos tisztában lenni pár dologgal, még mielőtt találkoznánk egy ritka madárral. Az első és legfontosabb tudnivaló – és többek között ezért írunk most az NB-ről is és viszonylag gyakran a ritkább madárfajokról is –, hogy amikor gyanús madarat észlelünk, mindenképp lőjünk róla fotókat, vegyük fel videóra, vegyük fel a hangját! Ez a három dolog perdöntő lehet. Még egyszer, készítsünk:
- fotókat
- videókat
- hangfelvételt!
Ne törődjünk a minőséggel! Kivételesen ne.
Persze igyekezzünk a lehető legjobb minőségű felvételeket készíteni, de ne passzoljuk a fotózást mondván: úgysem lesz jó a kép. Higgyétek el: mivel a Nomenclator Bizottságban tapasztalt terepi madarászok ülnek, gyakran hihetetlenül pocsék képekről is képesek megmondani, hogy milyen faj látható a képen. Ne mi akarjuk eldönteni, hogy a kép megfelelő-e. Ezt hagyjuk a bizottságra! Csak lőjünk annyi anyagot, amit adott esetben tudunk, amennyit a madár enged, akár messziről is, és majd a bizottság eldönti, hogy használható-e az anyagunk. Ha esetleg nem használható, az se szégyen. Az ilyen esetekben még mindig gyakori, hogy rossz képek és felvételek is perdöntők lehetnek – bár a technika fejlődésével ugyanakkor egyre gyakoribb az is, hogy egy-egy ritkaságról lélegzetelállító felvételek készülnek.
Azonnal értesítsünk szakértőket!
Egy faj hitelesítése során még mindig sokat számít, hogy hány tapasztalt madarász látta a madarat. Ezért abban a minutában, hogy felmerül bennünk, egy ritkaság lehetősége, és van róla valamiféle anyagunk is, értesítsünk madarászokat. Rakjuk fel mondjuk a madárhatározó csoportba, vagy írjunk a birding.hu oldalnak! Ha ismerünk a környéken madarászokat, hívjuk őket azonnal a helyszínre.
Hogyan kell hitelesíteni egy megfigyelést?
Ma már ez többnyire jóval egyszerűbb, mint mondjuk a kilencvenes években, a digitális fotózás és okostelefonok kora előtt. Először is forduljunk a Nomenclator Bizottsághoz ezen a mail-címen nomenclator@birding.hu. (Itt is megengednénk magunknak egy apró megjegyzést: 2025-ben indokolt volna, hogy a bizottság elérhető legyen telefonon is.)
Igényeljünk a jelentéshez adatlapot! Van ugyanis egy adatlap (egyelőre nem találjuk, hol lehet letölteni). Ha vannak felvételek, általában nem igazán bonyolult a megfigyelés leírása. Felvételek esetén nem kell részletekbe menően leírni a madár küllemét, viszont a megfigyelés körülményeit a lehető legaprólékosabban: mikor láttuk, milyen körülmények között, kikkel, milyen volt az időjárás, hogyan viselkedett a madár, mennyire volt közel, meddig tartózkodott a területen… stb. Az adatlaphoz mellékeljünk minden rendelkezésünkre álló dokumentumot, fotót, felvételt.
Kinek kell leadni a bizottság számára a jelentést?
Mindig annak, aki a madarat elsőnek látta. Ha esetleg laikusok vagyunk, de sikerült riasztanunk egy profit is, aki szintén látta a madarat, akkor vegyük igénybe a profi „megfigyelőtárs” segítségét.
Hogyan dönt a Nomenclator Bizottság?
A bizottság a beérkező megfigyelésekről szavazással dönt. Vélhetően épp azért hét tagú a bizottság, hogy ne alakulhasson ki szavazategyenlőség. A bizottság tagjai ma már naprakészen cserélnek egymással infókat, és a bizottság és a madarász társadalom között is napra, gyakran órára kész a kapcsolat, hála a digitalizációnak. Ugyanakkor a bizottság ténylegesen csak egyszer ülésezik egy évben, s akkor döntenek a beérkezett adatok sorsáról. Miután egy évet lezárnak, éves jelentésben teszik közzé döntéseiket, az elfogadott és az elutasított adatokat egyaránt.
Arról is az éves jelentésekből értesülhetünk, ha valami változás állt be a rendszerben. Például, ha áttértünk egy új rendszertanra vagy egy ritkaságot a rendszeressé válása miatt levesznek a ritkaságok listájáról (például az ezüstsirályt). Ennek ellentétjére is van példa, amikor egy hajdanán ritka faj annyira megritkul, hogy jelentéskötelessé teszik (így járt például a vetési lúd).
Vannak kategóriák is, és erről érdemes tudni!
A Nomenclator Bizottság minden madárfajt kategóriába sorol. Ennek az a jelentősége, hogy már a kategória alapján is valamelyest elhelyezhessük egy-egy madárfaj megjelenésének ökológiai súlyát.
- A kategória: Az őshonos fajok.
- B kategória: A vad eredetű, de az 1950-nél régebbi adatok (például a talpastyúk).
- C kategória: Betelepített, meghonosodott madárfajok (például a fácán vagy az indiai lúd).
- E kategória: A szökevények (például papagájok, hobbi madarak) és azok a madarak, akiknél nem bizonyítható a vad eredet.
Magyarország madarainak fajjegyzékébe
természetesen csak az első három kategória fajai kerülnek fel (A, B, C). Szökevényekről (E kategória) tehát nem érdemes leírást és jelentést készíteni. Az E kategórián belül érdekes eset, amikor olyan madárról van szó, ami elvileg eljuthatott hozzánk természetes úton is, de előfordulhat az is, hogy szökött valahonnan. Ezek az esetek többnyire elég rázósak. Terepi madarászok többek között ezért sem pártolják a hobbimadarak tartását, mert a rendszeres szökések megnehezítik annak detektálását, hogy egy faj valóban megjelent nálunk, vagy csak szökött valahonnan.
Épp nemrégiben futottunk bele egy furcsa estbe, amikor a tamariszkuszposzáta első hazai előfordulása kapcsán keveredtünk vitába valakivel, aminek az lett a vége, hogy megkérdőjeleződött a hazai zöld gyurgyalag-előfordulások hitelesség is. Erről a tanulságos vitáról igen részletesen írtunk ITT.
Ezért: ha bármiféle ritkaságnak tűnő madarat észlelünk, fokozottan figyeljük, látunk-e rajta jelölést (elvileg minden tenyésztett, fogságban tartott madáron lennie kell madárgyűrűnek), és figyeljük a madár viselkedését is! Nem utal-e arra, hogy fogságban tartott madár (ezek gyakran feltűnően szelídek, a tollazatuk sokszor kopottabb az indokoltnál).
Mekkora a jelentősége a madárritkaságok megfigyelésének?
Valójában szinte minden esetben lényegesebb és tudományos szempontból is nagyobb jelentőségű mondjuk detektálni egy kertben a házi veréb állományának folyamatos csökkenését (vagy szerencsésebb esetben növekedését). Egy ritka madár egyszeri, vagy többszöri, de esetleges előfordulása semmiféle hatással nincs arra az ökológiai rendszerre, amiben a hazai fajok többsége él. Ugyanakkor hozzá kell tenni azt is, hogy bármelyik első előfordulás lehet akár előhírnöke egy jelentősebb változásnak is. Főként most, amikor a globális felmelegedés a korábbi prognózisokhoz képest is viharos gyorsasággal alakítja át az élőhelyeket.
Erre is vannak klasszikus példáink.
A ma már elterjedt balkáni gerle is ritkaságként kezdte 1930-ban. Szenzáció volt akkor az első bizonyító példány. Ma már olyan gyakori, hogy az egyik legnagyobb ökológia súllyal rendelkező madárfajunk. Jóval frissebb példa a havas sarlósfecske esete, ami évtizedekig roppant ritkaság volt, ám 2021-től az Alföldön kis számú, de rendszeres fészkelővé vált. Bár a Dunántúlon továbbra is ritka (összesen 5 észlelése volt az utóbbi 100 éveben), de már a mi birtokunkon is sikerült fotózni 2023 nyarán. Könnyen lehet, hogy az alapvetően a mediterrán régióban élő havasi sarlósok megjelenése szintén a felmelegedést jelzi.
Egyre gyakoribbak a ritkaságvadászat körüli viták
Sokan kifejezetten ritkaságokra mennek rá, szerte a világban egyre többen vannak a ritkaságvadászok, az úgynevezett twícserek, aminek köszönhetően egyre több ritkaság kerül elő, egyre intenzívebbek a megfigyelések, s ennek vannak előnyei tudományos szempontból, de egyre több a kritikus hang is. Hisz sokan tesznek meg rendkívül nagy utakat, akár kontinensek között is repülővel, hogy részt vegyenek egyfajta „fajgyűjtő versenyben”, bővítsék a fajlistáikat. Ennek nyilván nemigen van tudományos haszna, ellenben őrült nagy karbonlábnyommal jár.
Twícserek nyilván nem fognak egyet érteni ezzel, de próbáljuk meg őszintén elgondolni: hogyan néz a ritkaságvadászra az a turista, aki csak kávézni ment el Londonba. Számára egy kávézás Londonban, az is értelmesebb elfoglaltság, mint poszátákért átkelni az óceánon. Természetesen ez rendkívül felületes szemlélet, de azért van benne valami.
Sajnos nem lehet teljesen elkerülni a demagógiát, és muszáj azt mondanom: egy afrikai vagy észak-amerikai turné árából jóval hasznosabb kutatásokat végezhetne bárki itthon, mondjuk kevésbé kutatott területeken, kisebb karbonterhelést hagyva maga után, és jóval több hasznot hajtva a madarak védelmének.
Magyarországon erről írni, gondolkodni, szinte még tabu.
A ritkaságvadászok egy része ingerülten és lenézéssel reagál, amikor a madarászat karbonlábnyomát firtatja valaki, ugyanakkor a ritkaságvadászok és terepi madarászok másik része már nyitott a kérdésre, sőt léteznek karbonsemleges fajlisták is (olyan madárfajok listája, amit utazás és járműhasználat nélkül látnak a megfigyelők). Nálunk ez még arroganciába ütközik, de például észak-amerikai kollégáinknál, és sok szervezetnél már évek óta látjuk, hogy szorgalmazzák a madármegfigyelés karbonsemlegesítését is, a Cornelle egyetemtől (ők fejlesztették ki az eBird oldalát) kezdve az Audubon Society-ig.
Esetenként a megfigyelés konkrét természetvédelmi károkat okozhat
Ez is tabusított téma nálunk, mégis rendszeresen pattannak ki erről viták, és keletkeznek abból konfliktusok, hogy egy felbukkanó ritkaság miatt ritkaságvadászok lepnek el egy területet. Ezek a területek nemritkán magánterületek, sőt: gyakran védett zónák, ahová engedély nélkül belépni sem lehet. Kár tagadni: vannak esetek, amikor indokolatlan, hogy a ritkaságot megnézzék még százan. Épp elég, ha a megtalálók, pár megbízható megfigyelő látja, fotózza, dokumentálja a madarat. Ezt tudomásul kellene vennie a ritkaságvadászoknak.
A területek tulajdonosai sem örülnek mindig a nyüzsinek, és időnként még a hivatalos természetvédelem számára is kihívás a ritkaságvadászok kordában tartása. Egyfajta madarászetikára szokás ilyenkor hivatkozni, de ez az etika mégsem olyan erős és egyértelmű, hogy ne lennének újra és újra hasonló konfliktusok. Ha pedig valaki nem adja meg egy megfigyelés pontos helyét, épp a nyüzsgés elkerülése végett vagy egy fészkelőhely védelmében, gyakran kap támadást másoktól, mondván: másokat elzár a megfigyelés, az élmény lehetőségétől.
Vigasztaljon minket a tudat
– jobb híján –, hogy ezzel a gonddal sem vagyunk egyedül. világjelenségről van szó. Egészen friss példát is látunk egy ilyen vita fellobbanására. Hetek óta figyeljük a világ egyik legszebb, „legkeményebb” sirályfajának lengyelországi felbukkanását. Készültünk is írni a lengyel hósirályról (ezért raktunk fel cikket a csüllőről is), de a minap szomorú hírt kaptunk. A lengyelországi hósirályt elpusztulva találták. A madár nem védett helyen, hanem egy város kikötőjében mozgott, mégis azonnal felparázslott a vita: vajon a folyamatos zaklatásnak, fotózásnak volt-e bármi szerepe abban, hogy a ritka madárvendég végül elpusztult? (Erről is írunk hamarosan, ha kész a cikk, frissítjük ezt a cikket is.)
A képmutatás időlegesen sem megoldás!
A madarásztársadalom sok szempontból egy köztes fázisban rekedt egyelőre – akar is foglalkozni a kényes kérdésekkel, meg nem is –, és nem képes következetes válaszokat adni a változásokra és kritikákra. Sajnos sokszor, csak a szakértői gőgbe bújtatott okoskodás, kioktatás, egyfajta elitizmus marad (a ritkaságvadász társadalom magán is visel minden olyan jegyet, amit bármely szubkultúra), s ebből fakadóan gyakran fut bele nettó képmutatásba.
Például ugyanaz a kommunikátor az egyik helyen bőszen javasolja a műanyagtálak használatát a madárbarát kertekben (ez nagyon atavisztikus ajánlat 2024-ben, írtunk is róla ITT), ugyanakkor más helyütt nagy garral támadja a cinkegolyókat, minthogy a műanyagháló növeli a műanyaghasználatot (ebben igaza van), de hogy kövér legyen az a bizonyos lúd, ugyanakkor rendszeresen utazgat a világ távoli tájain, akkora karbonlábnyomot hagyva maga után, amekkorát 100 átlagpolgár, 100 átlagos madárbarátkert-tulajdonos együtt sem hagy maga után – akármennyi cinkegolyót is etet fel élete során.
Tudomásul kell venni:
Olyan korban élünk, olyan változások között, ahol nehéz mindennek megfelelni. Igen, én ellenzem a műanyagok használatát, nem is használok a kertben (bár cinkegolyót én is veszek), de nem tagadom például, hogy használok autót (bár az átlaghoz mérten töredéknyit), s vannak az én életemben is efféle ellentmondások. Igen, olyan világban élünk, amikor ezeket nem tudjuk megkerülni, nem vagyunk képesek azonnal kiiktatni. A megoldás az, hogy épp ezért nem játsszuk el a mindent (is) tudó és mindent (is) jól csináló „házmester” szerepét.
A megoldás az, hogy kicsit hátrébb vonjuk agarainkat, kicsit szerényebben fogalmazunk, és hozzátesszük mindig: ebben és ebben nekünk is van még sarunk, nekünk is kell még fejlődni, és vannak problémák, amikre még nincsenek gyors és jó megoldások, így mi sem tudjuk minden esetben a tutit.
Kezdésnek ez a belátás is elég lenne.
Akár a ritkaságvadászat kérdésében is.
Ha ritkaságokat akarunk látni – mert hát ki ne akarna? – törekedjünk arra, hogy valahol a közelünkben keressünk jó élőhelyeket. Sőt: törekedjünk rá, hogy mi hozzunk létre egyre jobb élőhelyeket, akár a kertünkben is, ahol egyre több és több fajt láthatunk!
Mi például 25 éve alatt egy 11 hektáros kukoricatarló helyén
hoztunk létre olyan élőhelyet – egy privát természetvédelmi területet –, ahol 2025-ig 147 madárfaj fordult elő (összesen 1014 növény- és állatfaj), ahol 5 cinegefaj fészkel, ahol fészkelő a haris, a lappantyú, a berki tücsökmadár, a karvalyposzáta, a tüzesfejű királyka, néha a keresztcsőrű, az erdei szalonka, és ahol nemcsak madarak, hanem tűzlepkék, ritka éjszakai lepkefajok vagy Magyarország legritkább kétéltűje, az alpesi tarajosgőte is megtalálja a számításait.
Persze, mi is reménykedünk benne, hogy egyszer majd a téli sármányaink között egyszer csak megkerül mondjuk egy újabb fenyősármány vagy erdei sármány, esetleg az első tajgasármány, aranyossármány vagy szürkevállú sármány, épp nálunk bukkan fel majd egy szép napon, talán épp a madáretetőink közelében Magyarország első rubinbegye, ám a lényeg itt sem ez:
jóval fontosabb egyre jobb feltételeket nyújtani azoknak a fajoknak, akik valóban itt élnek; egyre inkább megismerni azokat a fajokat, akiknek a sorsa valóban rajtunk múlik
– itt és most, nap mint nap.
Borítóképen vándorrigó – „Sok” észak-amerikai énekesmadár jut el Európába is, főként az atlanti partvidéken látni őket, de legutóbb 2024-ben volt amelyik elérte Romániát is. Magyarországon eddig csak amerikai partimadarakat és sirályfajokat észleltek, vagyis még mindig várat magára, hogy megkerüljön egy amerikai énekesmadár, mondjuk épp a képen látható pompás vándorrigó.
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madárritkaság
