Zöld gyurgyalag | Lehet, hogy tévedésből került fel Magyarország fajlistájára?
A borítóképen nem zöld gyurgyalagokat látunk. A fajról készült fotó a cikkben található.
Készülj fel, ez egy hosszú krimi lesz!
Kár volna úgy tenni, mintha minden tudományos kérdés – ilyen az is, hogy egy faj előfordult-e hitelesen egy adott területen, teszem azt Magyarországon –, minden esetben megválaszolható egyértelműen. Azért kezdek ezzel, mert rendre beleszaladhatunk (főként amióta az internet a végletekig fokozta sokak magabiztosságát még a necces és kényes kérdésekben is) olyan kommentelőkbe és szakemberekbe, akik aránytalan magabiztossággal kardoskodnak olyan állítások mellett, melyek egyrészt koránt sem bizonyíthatók csuklóból, másrészt amelyek miatt (csekély jelentőségük okán) kár is vagdalkozni a neten.
Nem is oly régen tanulságos vita bontakozott ki az egyik Facebook-csoportban csak azért, mert pozitív kontextusban raktam ki egy fotót a tölgyfa pávaszemről, amely eredeti hazáját tekintve ázsiai faj. Személyeskedést, útszéli stílust sem nélkülöző vita alakult ki több helyen is a posztom miatt,
erről ITT olvashatsz részletesen. Ott is az volt a helyzet, hogy valaki pápai csalhatatlansággal jelentette ki, hogy a tölgyfa pávaszem egy „invazív rohadék” (szó szerinti idézet), holott nem az. Se nem invazív, se nem rohadék – akkor sem, ha tájidegen faj.
Pár hete újabb, még ennél is érdekesebb esetbe futottam bele, szintén a Facebookon. Ezúttal olyasmibe, aminek konkrétan tudományos relevanciája is lehet. Ami talán azt jelenti, hogy a magyarországi zöld gyurgyalagok – bár a fajt már az első megfigyelés után (2020-ban) felvették Magyarország madarainak fajlistájára, talán nem lett volna szabad felvenni, mert talán a megfigyelt madár | madarak nem is természetes eredetűek.
Kalandos történet következik, s egyben egy madaras detektívregény. Dőlj hátra, és ezt hallgasd meg!
Zöld gyurgyalag Magyarországon?
De előtte röviden foglaljuk össze a zöld gyurgyalag történetét, hogy ennek fényében olvashassuk az alábbiakat. A „sima” gyurgyalag (Merops apiaster) Európa egyik legszínesebb, legfeltűnőbb madara, és mindenütt rendkívüli figyelem kíséri, ahol csak él. Afrikai-ázsiai rokona a zöld gyurgyalag (Merops persicus) se kevésbé feltűnő jelenség. Tehát olyan fajról beszélünk, ami nehezen tud megbújni a temérdek terepi madarász radarja alatt. Ennek ellenére 2020-ig még bizonytalan előfordulása sem volt. Majd 2020 májusában váratlanul felbukkant egy példány Dabason. 2020 és 2024 között pedig összesen 4 különböző helyen négy alkalommal észlelték (Forrás: Birding.hu):
- 2020.05.23., Dabas, 1 példány (Kókay Bence, Takács Ádám, Csipak Ármin, Csesznik Bence)
- 2022.06.06., Tiszaalpár, 1 példány (Vass Tamás és sokan mások)
- 2022.07.01., Dunavecse, 1 példány (Dr. Pigniczki Csaba és mások)
- 2024.07.24., Tiszagyenda, 1 példány (Sjors Streur)
Hogy értsük, mi ebben a különös, hadd idézzem ide, mit írtam 2020-ban a legelső megfigyelésről:
„Sosem tudjuk meg, honnan vetődött el hozzánk, de az szinte bizonyos, hogy a nagytávon vonuló gyurgyalagjaink hozhatták magukkal. Az első – és minden bizonnyal hosszú időre utolsó – hazai zöld gyurgyalagot…”
Valószínűtlen volt az első felbukkanás is, annyira, hogy szinte biztosra vettem, hogy sokat kell várni, akár évtizedeket is, míg újabb példány kerül elő. Most már tudjuk, hogy nem ez történt. S hogy pontosan mi is történt, arra körvonalazódott egy alternatív válasz, amikor is hosszas vitába keveredtem valakivel egy másik madárritkaság kapcsán a Facebookon.
Így kezdődött.
2024 november elsején Szeged mellett gyűrűzés során fogtak egy tamariszkuszposzátát, ami Magyarország 427. madárfaja lesz hitelesítés után. Nem kétséges, hogy a Nomenclator Bizottság elfogadja majd az adatot, hisz a madár kézbe került, számos ember látta, fotózta, mérte, dokumentálta, poszáták esetén pedig gyakorlatilag nulla az esélye annak, hogy a madár szökevény legyen. Poszátákat nem tenyésztenek és nem tartanak kalitkamadárként, de még állatkertek és aviáriumok se.
Vagy mégis?
És itt kezdődnek a problémák. Én egyetértek a madarásztársadalommal, a terepei madarászokkal, twicserekkel, ha tetszik a Nomenclator Bizottsággal is abban, hogy egy poszáta esetén gyakorlatilag nem kell vizsgálni azt a lehetősége, hogy szökevény-e. Tudjuk, hogy elképesztő távolságokból is érkezhetnek madarak, akár a tengeren túlról, Észak-Amerikából is, heves viharokkal, erőteljes ciklonokkal. Ma már a műholdas követőknek hála nemcsak közvetett bizonyítékaink vannak, hanem közvetlen adataink is, hogy egy-egy faj némely egyede mennyire eltávolodhat a klasszikus és számunkra ismert területektől.
Csakhogy miután lelkes cikket írtam a tamariszkuszposzáta hazai megkerüléséről, az egyik Facebook-csoportban ITT első látásra nem igazán különös, mint inkább magabiztos hozzászólás érkezett.
Ez az apró hozzászólás aztán lavinát indított el, olyan lavinát, ami elvezetett egészen a hazai zöld gyurgyalagok kérdéséhez. Hajnali egy és hajnali három óra között órákon át beszélgettem valakivel, és ezt a csetelést szóról szóra itt, a cikk alatt be is másolom, többek között a dokumentálás kedvéért, bárki megnézheti madarász szemmel vagy akár kommunikációs szempontból is.
A beszélgetésfolyamból viszont nem lehet bárki számára világos, hogy mi is a tényleges tét, és mitől is annyira izgalmas ez a beszélgetés, ezért összefoglalom, mi történt, és hogyan vezet el ez a beszélgetés odáig, hogy akár azt is megkérdőjelezzük, hogy a magyarországi madarak listájára joggal került-e fel a zöld gyurgyalag 2020 tavaszán.
Az alábbi beszélgetés azért is tanulságos,
mert érthetővé teszi: a terepi madarászok miért ellenzik hevesen a madártartás bármilyen formáját. Az egyik erős ellenérv bármiféle madártartás és madártenyésztés ellen épp az, hogy a szökevények nehezítik a távoli tájakról érkező kóborlók detektálását, mivel a szökevények miatt nehéz, sok esetben lehetetlen eldönteni egy madárról, hogy természetes úton érkezett vagy szökött valahonnan. Általában az a mérvadó, hogy van-e a madáron gyűrű, mert a tenyésztőknek kötelező (lenne) minden egyedet megjelölni, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem midig történik meg.
A másik, ökológiai szempontból jóval nyomósabb érv a madártartás ellen,
hogy a szökevények kijutása a vadonba esetenként tájidegen fajok megtelepedéséhez vagy inváziójához vezethet. Amint például az észak-amerikai halcsontfarkú réce betelepítése Angliába, majd az onnan elkóborlók megtelepedése Spanyolországban veszélybe sodorta a honos, és egyébként is veszélyeztetett (Magyarországról már rég kipusztult) kékcsőrű récéket azzal, hogy kereszteződni kezdett vele (ugyanez a gond nálunk a házi macska és a vadmacskák viszonylatában).
Sok hasonló probléma van, ebbe most ne is menjünk bele.
Térjünk vissza oda, ami a laikusok számára kevéssé érthető:
A szökevények zavarják a ritkaságok igazolását.
Előkerült egy ember,
aki lakonikus magabiztossággal csak annyit írt a tamariszkuszposzáta megkerülésére, hogy
„Tuti, hogy szökevény”.
A legnagyobb jóindulat mellett is kapásból állíthatunk annyit, hogy nem tuti. Legfeljebb lehet, de nem tuti. Mint tudjuk: csak a halál biztos. Tehát ez az állítás egész biztosan túlzó.
Lássuk a tanulságos cseteléseket változatlan formában (csak helyesírást és olvashatóságot javítottam). Tehát, amikor kiraktam a tamariszkuszposzátás cikket a csoportba először egy rövid, magabiztos hozzászólás érkezett:
Márton Vlad András:
Tuti, hogy szökött hobbi madár.
Dávid Skalitzki:
Biztos ez András vagy poénkodsz?
Márton Vlad András:
Nem poénkodok. Két(?) éve Kecskemét mellett észleltek kékmellű szalakótát. Volt nagy hype. (Egyik kecskeméti ismerősömnél csukták be rosszul a röpde ajtaját). Előtte jó két évvel valahol Apaj környékén láttak zöld gyurgyalagot. Na az meg konkrétan tőlem ment el (3 pár … Tavaszi takarításkor valahogy a szomszédom macskája bejutott és felborította a szállítót, amiben röpde takarítás idejére kötöttem őket a teraszra … Szállító eltört, madarak hussss). De szerintem a hóbagoly honosságát megalapozó hazai észlelések is illegálisan szabadlábon lévő tenyészmadarak voltak.
MEGJEGYZÉS: A kékhasú szalakóta esetéről a sajtóban is bőven találunk forrásokat, sőt, remek képeket is. Részletesen olvashatunk a megtalálásáról, a viselkedéséről, a táplálkozásáról, melyek miatt Bankovics Attila ornitológus eleinte természetes eredetűnek gondolta. A teljes folyamatról csodaszép képekkel többek között ITT lehet olvasni.
Dávid Skalitzki:
Ohh így már mindent értek. … és sajnálom a gyurgyikat, tuti hiányoznak.
Márton Vlad András:
Ott konkrétan elsirattam őket. Olyan igazi első tavaszi erős napsütés volt. Bent voltak télire, szobai röpdében. Azt nem lehet úgy takarítani, hogy benne vannak – szétverték volna magukat. Így kitették őket egy szép, IATA kompatibilis, összkomfortos olasz szállító boxba, addig is hagy gyűjtsenek magukba egy napot. A hátsó, déli védett teraszon, asztalon voltak. K***a macska nem tudom, hogy jutott oda, de csörömpölésre rohantam ki, leverte az egészet, tető le, oldala kitört… madarak hussss … Egy vagyon repült el, de az izgatott kevésbé, hanem hogy még hűvös van ..és ez itt Közép-Európa, nem az ő hazájuk, éghajlatuk , hogy mi lesz velük szegényekkel. Aztán lám, kiderült, egy biztosan megmaradt, bebandázott az itteni gyurikhoz. Aki látta, azt mondta, hogy valóban, mintha jobb lábon ezüst színű gyűrű lett volna.
MEGJEGYZÉS:
Váratlanul ott tartunk, hogy valaki azt állítja, épp a zöld gyurgyalag észlelések időpontja előtt három pár, azaz hat zöld gyurgyalag szökött meg tőle a Dunakanyarban. Ha ez így van valóban, akkor a hazai észlelések egy pillanat alatt más fényben tűnnek fel. Azt a kérdést, hogy a tamariszkuszposzáta lehet-e szökevény, zárjuk rövidre, mielőtt tovább mennénk. A kommentelő – aki valóban tenyésztő és egy madármenhelyet is üzemeltet (engedéllyel), és akit viszonylag sokan követnek is a Facebookon, Márton Vlad András viszonylag makacsul, és sok helyen ügyesen érvel amellett, hogy akár a tamariszkuszposzáta is lehet szökevény, de be kell látni, hogy ennek valószínűsége a beszélgetés végére sem tűnik nagyobbnak, mint az elején. Annak ellenére se, hogy rendkívül érdekes dolgokat ír például a lazúrcinegékről.
Hasonló érveket én is tudnék mondani. Például, hogy a nemzetközi kereskedelem miatt gyakorlatilag bármilyen madár eljuthat hozzánk például vasútikocsikban. Efféle adatok származnak Magyarországon is például a berki verébről, ami később fészkelt is (egyetlen egyszer, s azóta nem), de vannak el nem fogadott adatai, mert a gyanú szerint a korábban látott példányok Olaszországban szállhattak be olyan vagonokba, amiket aztán rájuk csuktak, és amelyek aztán Magyarországra jöttek. Ez is megeshet elvileg bármiféle madárral, még ha nem is oly valószínű, mint verebeknél, akik tényleg otthonosan mozognak a pályaudvarokon. (Nálam is járt például olyan füles vöcsök, amit egy Dániából érkező kamion platóján találtak.)
Mégis, ilyen alapon nem fogunk minden egyes poszáta-adatot megkérdőjelezni.
Vissza tehát a zöld gyurgyalag vonalra.
ELSŐ VONAL: Ebbe a beszélgetésbe már csak akkor kapcsolódtam be, miután egy másik megszólalással a kiindulási pontot kérdőjeleztem meg, vagyis az első állítást, mely szerint a tamariszkuszposzáta „tuti szökevény”. Azt a beszélgetésfolyamot az első alatt hozom.
Centauri:
Zöld gyurgyalagot hogyan és honnan lehet beszerezni? Vannak róluk fotók?
Márton Vlad András:
Én anno Zwolléban vettem őket. Most éppen frogmouth a „wishlist” élén, de arra még gyűjteni kell. A honnan már megvan, a miből még hiányos. Nem tudom, megvannak-e még fotók róluk. Saját madarakat nem szoktam fotózni, hozzászólásban pedig végképp nem szoktam közzétenni. A törpe sólyom párról posztoltam, annyira örültem nekik, annyi évi várólista után lett… De megbántam, mert egyből megjött a sok velem-örülés mellett az irigykedő rágalmazás is. Én egzotikus tartás, tenyésztés mellett (sokszor helyett, azaz sajátokra nem jut idő, energia) vadmadármentést csinálok. Sokaknak a kettő anakronisztikus dolog.
Centauri:
Én is utaztam mindkettőben (madármentésben, gólyamentésben és tenyésztésben is), negyven éve vagyok terepi madarász, madármentésről és minden más madarasságról írtam is sokat (körülbelül 1200 cikket), nekem megfér a kettő, de ismerem a madártartással kapcsolatos ellenérveket, ellenmozgalmakat is. Épp ezért mondom: egy poszáta egészen más lapra tartozik, mint látni mindenféle papagájokat, meg fácánokat meg récéket vadon. Én is láttam a jácintkék arától a verébpapagájig sok mindent vadon, de poszátáknál aligha származhat a madár tenyészetből. Másfelől a terepi madarászok többek között azért sem komálják a madártartást, mert a szökevények sok fejtörést okoznak a bizottságoknak.
A zöld gyurgyalagok szökéséről értesítettél valakit annak érdekében, hogy ne vegyék fel mindhiába a fajt a magyarországi fajlistára? Mert ha tőled szöktek a madarak, dokumentálni kellene, hogy nálad voltak és tőled származnak.
Márton Vlad András:
Anno egyből szóltam (igaz, csak unofficial mód). De amikor két éve a kékhasú szalakóta észlelés volt Kecskeméten, ott is szóltam, hogy szökött madár, egy kecskeméti kollégától ment el.
Megjegyzés: a kékhasú szalakóta észlelésről találunk cikkeket az interneten is, túl a korábban említett forráson többek között ITT.
Nos, ha mindezekben utaztál, + ennyi fajt tenyésztettél, akkor kizárt, hogy ne ismernénk egymást. Mivel én valódi névvel vagyok itt, a privát profilomról írok, így te tudhatod, én ki vagyok. Nekem viszont a Centauri sem mentő, sem tenyésztői vonalon nem mond sajna sokat (szembejött már 1-1 posztod, de többet nem mond, sorry), gondolom ezeket polgári nevén művelted.
A terepi madarászat sosem igazán izgatott, ahogy vadon élő madarak gyűrűzése sem (utóbbit inkább ellenzem, jobb a jeladó). A terepi madarászat esetén nem tudom, miért okoz fejtörést egy-egy irracionális észlelés. Zöld gyurgyalag kb. pont olyan szinten nem lehet valós, mint egy törpepapagáj.
Azért a szökés nem egy jellemző dolog, nálam se ment még el más. Az ember vigyáz a madaraira. Lásd a hóbaglyot, ki szerint volt ésszerű honosnak nyilvánítani? Két véletlen észlelés alapján?
Megjegyzés:
Itt van egy nem elhanyagolható ellentmondás. Az egyik állítás az, hogy nemigen vannak szökött madarak, így azok nem is igen okozhatnak fejtörést, a másik állítás viszont az, hogy bizonyos fajoknál, hóbagolynál például biztosan szökevényekről van szó. Lejjebb majd írni fog olyasról is, amikor igazoltatás előtt csapatosan engednek el illegálisan csempészett madarakat. Én meg, mint aki szintén tenyésztett pár fajt, a közönséges és gyakori fajoktól a ritka asztrildokig, állítom, hogy a szökés, még ha vigyáz is az ember, többé-kevésbé rendszeres. Többször is jártam például a régen híres monori börzén, ahol nem ritkán százeres nagyságrendben hozták Európa szinte minden részéről a madarakat, és ahol nem egyszer láttam a sportpálya, a börze fölött köröző papagájokat, kanárikat, egy esetben még arákat is! Terepi madarászok visszaigazolhatják, hogy a szökések gyakoriságát jól jelzi, hogy rendszeres terepi madarászat során még ha nem is gyakran, de rendszeresen szaladunk bele szökevényekbe. Főként papagájokba, récékbe, ludakba, de esetenként extrém egzotikus madarakkal is találkozhatunk.
És ha már itt tartunk, hadd osszak meg valamit, amit kevesen tudnak a tenyésztőkről.
Nem minden tenyésztőre igaz ez, természetesen, de nem egy tenyésztővel találkoztam, aki a rosszul teljesítő madarakat – ha eladni se tudta – likvidálta. Mivel a takarmány, a fűtés, és minden, ami a madártartással együtt jár, költséges. Ha ehhez nincs szíve, gyakran egyszerűen csak szabadon engedi. Ismerjük ezt más területen is. Megunt teknősöket szoktak a hajdani gazdáik egyszerűen csak kivinni a legközelebbi vízhez. Az akvaristák pedig úgy megtelepítették a Hévízi-csatornát, hogy abban már valóságos trópusi halgyűjtemény alakult ki, hibridek és alakok változatos sokaságával. A szökések, szabadon engedések tehát még ha nem is tömegesek, de nem is olyan ritkák, mint amilyennek ebben az esetben a beszélgetőpartnerünk állítja. De haladjunk tovább!
Márton Vlad András:
(Sajnos) Van olyan német ragadozókat tenyésztő ismerősöm, aki a hóbaglyait fél-szabad tartásában tartja (szerintem igen helytelen dolog). De működik, olyan szinten territoriális madarak, hogy kimennek, repülnek pár órát, aztán ülnek vissza a kb. 10*20*4m (nem kicsi) röpdéjükbe.
Tényleg nem értem, miért gondolod kizártnak egy szökött poszáta felbukkanását. Miben más, mint egy szökött zebrapinty? Kaját talál, színe sem feltűnő, hogy azonnal karvaly vacsi legyen, mint egy sárga hullámos.
Megjegyzés:
Miben más? Hogy csak egyet említsek: Magyarországon több tízezer vagy százezer zebrapintyet tartanak és tenyésztenek, Európában több millió vagy tízmillió példányt, tudottan és dokumentáltan, míg arról, hogy bárhol bárki bármennyi tamariszkuszposzátát tenyésztene, nincs tudomásunk. Azért ez elég nagy különbség. Matematikailag meg azt jelenti, hogy zebrapinttyel előbb-utóbb találkozunk majd a szabadban is (én is találkoztam már vele egy zárt tölgyerdő kellős-közepén), de hogy szökött tamariszkuszposzátába fussunk bele, kisebb az esélye, mint egy természetes úton idevetődött tamariszkuszposzátának.
Egy másik beszélgetésvonalon részletesebben is belementünk a kérdésekbe:
Centauri
(válasza arra a felvetésre, hogy a tamariszkuszposzáta „tuti szökevény”): Ez aligha 😊
Márton Vlad András:
Miért? Jákó papagáj is látható időnként szabadon. Nyilvánítsuk honosnak? Ugyan már.
Megjegyzés: Nincs olyan, hogy honossá nyilvánítás. Amikor egy fajt felvesznek Magyarország madarainak névjegyzékébe, az sem honosítás. Csupán annyit jelent, hogy igazoltnak találták egy faj legalább egy előfordulását az ország területén. Következetesen honosítást emlegetni megtévesztő, és azt sugallja, mintha egy szakmai testület Magyarország faunájának ősHONOS fajának tekintené attól fogva. Erről szó sincs. Minimum nem szerencsés honosságról, „honosításról” beszélni az ilyen esetek kapcsán.
Dávid Skalitzki:
Na meg a kis/nagy sanyik..barátok..rózsásfejűek..😅
Megjegyzés: Én magam is ismertem kis sándorpapagájokat, akik évekig jártak a közeli gyümölcsösökben, ügyesen átteleltek, senki se tudta befogni őket. Legkönnyebben a cseresznye érésekor láthattuk őket a kertek cseresznyefáin. Rózsásfejű törpepapagájt is láttam már itt a birtokon a fenyőfákon. Igen, ilyesmi előfordul, de ez semmi szín alatt nem vethető össze egy poszáta előfordulásával.
Centauri:
Kicsit lehetne kisebb „hangerővel”. Több mint száz madárfajt tartottam és tenyésztettem, rengeteg tenyésztőt ismerek, de még olyannal nem találkoztam, aki poszátát tenyésztett volna. Még a nagy aviparkokban sem látni poszátákat. De kérem: ugyanezzel a magabiztossággal kérek linkeket olyan tenyésztőkről, akik poszátákat tenyésztenek! Papagájokat idehozni nagyon nem rendjén való. Szinte mindannyian láttunk a szabadban papagájokat, de a madártanban kicsit is jártas ember véletlenül sem említi ezt egy lapon egy poszátafajjal.
Megjegyzés: Tény, hogy itt felvettem én is a legnagyobb mellényemet. Mert minden ilyen esetben az a kérdésem: miért kell azt írni, hogy „tuti”, vagyis biztos, amikor elvileg a hozzászólónak is tudnia kell, hogy nem az. Itt visszakanyarodhatunk a posztom elejére: az internet, a közösségi média roppant magabiztos odamondókat termelt ki magából, és ez engem személy szerint minden esetben bosszant kicsit, nem mellesleg károsnak is gondolom, mert sok laikus észre sem veszi, de a legmagasabbról beszélőnek hisz, ahelyett, hogy a sokszor csendesebb, de körültekintőbb, kevésbé harsány, de igazabb álláspontokra, érvelésekre figyelne. Ez ennek a beszélgetésnek a nem madártani, mint inkább kommunikációs tanulsága, hasonlóan kicsit a tölgy pávaszemes poszt körül kialakult perpatvarra.
Márton Vlad András:
Ugyan már…. „Kisebb hangerővel” Nem kiabáltam, nincs sehol ezer felkiáltójel, nagybetű, és veled ellentétben nem voltam zsigerből lekezelő. 😉 Nézd, ha valóban ennyi fajt tenyésztettél, akkor személyesen kéne ismerjük egymást, és tudnád, nem beszélek a vakvilágba.
Én a villásfarkú szalakótáimmal nyertem COM világbajnoki címet, most is tartok ausztrál szarkától kezdve, tündérkék madáron, bali seregélyen át afrikai törpe sólyomig elég sok mindent 🙂 Tenyésztettem gyurgyalagot, elsőként Magyarországon vörös csőrű kittát, és tán a kacagó jancsiban is első voltam…, stb. Nem tudom, idehaza ki tart most ilyesmit, mint poszátafélék, mindenki eléggé „magánakvalóan” csinálja itthon. Lásd azt, hogy Nyíregyházán valakinek van néhány au szarkája, azt is egy holland tenyésztő ismerőstől tudtam meg. De ha nagyon erre vágysz, körbe kérdezek, ki van hazai. Szlovákiában, Nyitrán pl. van egy srác, akinek jópár bülbülféléje van, illetve egyéb rovarevő aprónép. Majd megkérdezem őt, kit tud nálunk ilyennel 😉
Nem egy akkora kihívás azért egy poszáta. Erősen növényes, nagy röpde kell, sok és változatos rovar, folyamatos párásítás, folyó, friss víz. Van, aki kolibriket tart (belga tenyésztő ismerős), na az tényleg már elmebaj határa, főleg, hogy sikeresen tenyészti.
A nagyobb aviparkok a közönségnek szólnak.
Walstode-ban jót mulattam, mikor az Edwards füge papagáj röpdén ki volt írva, hogy Németországban egyedül náluk… Aha .. konkrétan 20 km-rel odébb van egy privát tenyésztő, akinek kb. minden van az ecsetnyelvűekből. Előző nap (hazafelé álltam meg egy napra nézelődni, mert A/van ott 3 általam tenyésztett madár, akiket még kellett látogatnom, B/ volt 1 db racket tailed mot-mot tojójuk, nekem meg 1 hímem, és még akartam volna győzni őket, hogy adják el a tojót nekem (nem sikerült) C/ tartoznak egy abdiimi gólya hímmel (mai napig), szóval előző nap cseréltem a sráccal 2 tojó és 1 hím Edwards füge papagájt, mert mindkettőnknek kellett a vér idegen. Nála akkor volt csak Edwardsból vagy 5 gyönyörű pár.
Szóval tudod, attól, hogy valamit nem látsz, még nem biztos, hogy nincs. 😉 Való igaz, itthon nem sok lágyevő tartó van, de azért akad pár. És egyre több 😉
Centauri:
Oké, értem, bár nem feltétlenül kellett volna találkoznunk, én már jó ideje felhagytam a tenyésztéssel. Számomra most ebben a beszélgetésben két dolog a fontos: ha szerinted egy befogott, gyűrű nélküli, fiatal poszáta esetében is valószínűbb a szökevénység, akkor gyakorlatilag nincs olyan faj, amit hitelesíteni lehetne egy országra, és akkor nemcsak Magyarország terepi madarászai vannak meglőve, hanem mindenki az egész világon.
A másik pedig az említett zöld gyurgyalagok esete, amik tőled szöktek. Fontos kérdés, hogy tettél-e bármit is, hogy értesíts valakit arról, hogy tőled szöktek zöld gyurgyalagok. Pontosan emlékszem a megfigyelésre, azonnal írtam róla, épp azért, mert váratlan volt a faj felbukkanása. Ha a te egyik szökevényed bukkant fel, akkor fontos volna dokumentálni, és erről értesíteni a megfigyelőket.
Gondolom vannak kapcsolataid a természetvédelem felé is, hisz olyan fokozottan védett fajokat, mint a gólya nem lehet engedély nélkül tartani (annak idején én is minisztériumi engedéllyel gyógyítottam gólyákat) ( https://centauriweb.hu/golyak-a-konyhaban-golyamentes…/ ). Amúgy zöld gyurgyalag később is felbukkant, a dabasi csak az első észlelés volt. | Ebben a cikkben rögtön a megfigyelést követően írtam 2020-ban: https://centauriweb.hu/…/uj-madarfaj-magyarorszagon-a…/
Márton Vlad András:
Hozzám második észlelés híre már nem jutott el. Mi egy természetvédelmi mentőhelyet működtetünk, nem egyedi engedélyezés van, hanem általános „működési engedély”. Nem tudom, mikor hagytál fel, de ez nem olyan, mint a cigiről leszokás, ez nem vág el minden szálat. Nem tudom (mondom, így, hogy Centauri nem vagyok képben), de minimum egy kazal közös díszmadaras élő ismerősnek kéne lennie. Az segítene képbe kerülni.
Szerintem minden felbukkanó irracionális madár esetén elsőre azt kéne biztosan, 100%-ra kizárni, hogy nem szökött madár-e. Lásd volt valami gerleféle, amit Szeged, majd Siófok környékén is észlelték 1-2 év eltéréssel. Mind a két észlelés közvetlen környékén tudok olyan egzotikus gerle/galamb tenyésztőt, akinél volt akkoriban az adott faj. Akkor is szóltam, de inkább olyan volt a válasz reakció, mintha elrontanám az izgi játékukat.
A zöld gyurik > semmi racionális magyarázat nincs, honnan, hogyan kerülne ide. Ráadásul akkor kora tavasszal ment el 6db. Eléggé 1+1=2… Mondjuk a természetvédelem, és a terepi madarászat (sok átfedéssel) de külön nép. Én szóltam NP-os vonalon is, és Spilák Csabinak is az MME gyűrűző vonalon.
Márton Vlad András:
Szerintem itt látszik is az ezüst fém gyűrű a jobb lábán. Ha nagyon élet halál kérdése, visszakeresek 2019-20-as fotók közé. …és jut eszembe, szerintem Kókay Szabolcsnak is írtam anno.
Centauri:
A keleti gerlére gondolsz, talán. Annak is volt olyan adata, amit elfogadtak, és volt, amit nem. Nemcsak a gyűrű, hanem a madár viselkedése is árulkodó lehet. https://centauriweb.hu/…/ujabb-madarritkasag…/ | Én végső soron nem zárok ki semmit, te írtad az legelső hozzászólásodban, hogy „tuti” tenyésztésből van. Ez inkább olyan kijelentés, ami kizárja a természetes eredetet. Én csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy amennyiben valószínűségről beszélünk – beszéljünk csak arról -, akkor valószínűbb egy elkóborolt vad példány, mint az, hogy Alsóiszapszenthangyáson egy pajtában valaki tamariszkuszposzátát tenyészt, és épp a napokban szakadt ki a röpde.
Centauri:
Ez nagyon korrekt! (Bár én ezen a képen nem tudom felfedezni a gyűrűt.) Akkor viszont a terepi madarászokat nem értem, miért vették fel úgy az adatokat, hogy nem emeltek kétséget. Gyanús, hogy 2020-ig egyetlen előfordulás sem volt, azóta pedig négy is, ha jól számolom. Elvileg a szökevények – ha sikerült beilleszkedniük a vadon élő európai gyurgyalagok közé – évekkel később is felbukkanhatnak.
Centauri:
Az baromi nagy lenne, ha megkeresnéd azokat a fotókat! Tudományos szempontból is relevánsak egy ilyen helyzetben.
Márton Vlad András:
Azért egy ilyen madár röhögve megtesz pár nap alatt többszáz km-t…., nyamvadt fecskék is egy hét alatt a baltikumból az Adria partján vannak. Szóval nem kell feltétlenül Alsóbalherepusztamellélfalváról szöknie. A „tuti”-t még a nejem se kezeli 100% bizonyossággal tett kijelentésnek, így nézzük mi is „nagyságrendekkel valószínűbb”-nek.
Jut eszembe. Lazúr cini. Anno százával csempészték szovjet közép-keletről , Ukrajnán, majd Magyarországon át Ny.Eu felé. 5-6 éve is ajánlottak ilyen „áthaladó szállítmányból” eladót. Nem vettem, mert A/nem veszek vadbefogott madarat elvi okokból, B/ tartása tilos, mert immáron honos. Van egy holland kkmsm, aki csak egzotikus cinkéket tart, tenyészt (nála láttam, csodáltam meg szultán cinit, stb.), ő írta egyszer egy madaras fórumon a bemutatkozójában, hogy „i am a big fan of exotic tits”…..🙃🙃
Aztán mikor valaki odaírta, hogy „csak az asszony meg ne tudja” értette meg, miért a sok röhögős szmájli 😉 Szóval ezeket az áthaladó „szállítmányokat” volt, hogy tetten érés, közúti igazoltatás esetén a „kedves” szállító inkább szélnek eresztette, mert ugye akkor nincs bizonyíték. Olaszországban így lett komoly állománya a kínai fülemülének (sajnos). Így nem kizárt, hogy a lazúr észlelés is vmi. ilyesminek tudható be.
Ha lenne biológiai, ökológiai oka egy-egy új fajnak, akkor sorozatos, ráadásul emelkedő számú észlelés kéne legyen évről évre. De nincs. Sem lazúr ciniből, sem hóbagolyból, sem kékmellű szalakótából, sem zöld gyurgyalagból. Mondjuk utóbbi (de ezt a szökött példányokra értem) akár túl is élhet, sőt, újra felbukkanhat itt.
Lásd gyurgyalagok simán értik egymást, és mivel masszívan társas, sokat beszélgető faj mind, a zöld be is tagozódhat egy apiaster csapatba, örökre. Költeni nem fog, de például etetni besegít.
Van egy holland cég, Visbroek, ami madaras takarmányt gyárt pro kategóriában, ott van a tulajnak egy tenyésztelepe (na itt minden IS van, ami izgi), ott van egy kb. 1000m2-es gyurgyalag röpde, benne vegyesen vagy 8-9 faj gyuri. Sokat jártam arra, érdekes volt nézni, hogy a párok szigorúan faj szerint.., de ülőágon egymás mellett a kármin és a fehértorkú, és egymást tollászkodják.
Márton Vlad András:
Na, el is jutottunk ugyanoda a zöldek integrálódásának lehetőségét nézve.
Márton Vlad András:
Eddig törtem a fejem, nem ugrott be a lágyevő és hazai faunás fajok tartásáért hsrcos H-50 egyesület lelke, Lakó Anti neve (kopik a memóriám, no). Őt is ismered?
Centauri:
Csak kellene fotó 🙂 🙂
Márton Vlad András:
Megnézem, maradt e kép.
Centauri (hetekkel később, 2024.11.15-én): Szia! Rég nem beszéltünk, esetleg találtál azóta a gyurgyikról fotót? Engem azóta sem hagy nyugodni a dolog.
(Ha érkezik válasz, frissítünk!)
Most akkor mi van?
Honnan vannak a zöld gyurgyalagok?
Márton Vlad András szavahihetőségét megkérdőjelezni nem volna tisztességes, ugyanakkor fontos lenne dokumentálni ebből a történetből valamit. Amint a Magyarországra nézvést új fajokat (vagy más ritkaságokat) elbíráló Nomenclator Bizottság is aprólékos leírások, fotók alapján dönt az adatok hitelességéről, s előny az is, ha több megfigyelő látja-igazolja a madárfajt, úgy logikusan ellenkező esetben is ennek kell lennie azt elvárásnak. Vagyis: kellene a gyurgyalagokról hitelesített fotó, adásvételi szerződés, esetleg olyanok, akik látták a madarakat a szökésük előtt.
Én még abban reménykedem, hogy mindez meglesz valóban. Márton Vlad Andrásnak is azt üzenem (ha netán olvassa ezt a cikket), hogy véletlenül se vegye személyes támadásnak, csak bizonyítékokat próbálok beszerezni. Ez nem a személyének szóló eljárás, csupán következetesség. Nincs okom megkérdőjelezni például, hogy tenyésztett már gyurgyalagokat, és akkor miért ne próbálkozott volna a zöld gyurgyalagokkal is, de minthogy itt magasabb a tét egy faj hitelesítése miatt, ezt kellene dokumentálni is. Érdemes lenne.
Tételezzük fel, hogy hiteles a három pár zöld gyurgyalag szökéséről szóló beszámoló.
Lehetséges, hogy a szökött madarak egyikét láttak elsőként 2020 májusában Dabason? Nagyon is! Lehetséges, hogy a későbbi megfigyelések is a szökevények közül került ki? Mivel a gyurgyalagok nem olyan rövid életű jószágok, mint például a fecskék, ennek sem elhanyagolható a valószínűsége. Mivel továbbra is rendkívül feltűnő madarakról beszélünk, hat szökevény bőven okozhat négy év alatt négy észlelést, amiből kettő ráadásul akár ugyanaz a madár is lehet.
Ha betagozódtak az európai gyurgyalagok közé, azt sem zárhatjuk ki, hogy elvonulnak velük, majd tavasszal visszatérnek.
De nézzük meg, hogy például az eBird adatai szerint mennyire gyakori a zöld gyurgyalag előfordulása Európában. Engem is meglep, de nem is oly nagy ritkaság, és egészen északon is felbukkan néha egy-egy példány. A kérdés mármost az, hogy van-e a zöld gyurgyalag tenyésztése olyan szinten Európában, hogy mindezek a példányok röpdékből származzanak? Nem tűnik valószínűnek.
Akkor most mi van?
Nem tudom. Még ha Európában vannak is természetesen úton érkező kóborlók, ha a Dunakanyarban valóban szöktek zöld gyurgyalagok, a hazai észleléseket inkább annak rovására írnám, s így „jogtalanul” került fel a zöld gyurgyalag a Magyarország madarainak névjegyzékébe. A kérdés tisztázása viszont nemcsak a szökés tényét kellene valami módon igazolni, nemcsak az európai tenyésztés fejlettségét kellene megvizsgálni, hanem a tenyésztett és a Magyarországon észlelt példányok alfaji hovatartozását is. Az alfaj alapján ugyanis pontosítani lehetne a származás helyét, hogy melyik földrajzi régióból származó madarak flangálnak az Alföldön (a fotók alapján nekem úgy tűnik, hogy ugyanahhoz az alfajhoz, azaz a törzsalakhoz tartozó, afrikai madarat észleltek mind a négy esetben).
Mind a négy alkalommal értékelhető fotók készültek. Erre most nincs kapacitásom, hogy elvégezzem ezt a kutatás – de ami késik, nem múlik – a madarak alfaji hovatartozása esetleg a segítségünkre lehet (bár csak két alakról van szó).
Amit Márton Vlad András a gyűrűről ír, aligha állja meg a helyét.
Egyrészt a magam részéről a csatolt fotón nem találom a gyűrűt, ráadásul a csatolt fotó nem is Magyarországon készült, hanem egy Wikipédiáról letöltött kép, amit Namíbiában lőttek (ez rendesen hiteltelen). Amúgy a gyurgyalag lába nagyon rövid, terepen a gyűrűt kivenni rajta nem egyszerű.
Magyarán: a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet eldönteni a kérdést.
Az viszont felvethető, hogy érdemes kicsit utánajárni a hazai zöld gyurgyalag-előfordulásoknak. Egyelőre azt is mondhatjuk akár, hogy a felmelegedés miatt egyfajta terjeszkedés előfutárai lehetnek ezek a madarak (találunk arra vonatkozó szakirodalmi forrásokat, melyek szerint az európai területeken némiképp terjeszkedik); de azt is mondhatjuk, hogy az a hat szökevény boldogít itt minket immár négy éve, és bizonyára még elő is kerülhetnek párszor.
Meglátjuk, mit hoz a jövő. Remélem, laikusoknak is érthető, miért érdekes ez az eset. Ökológiai, tudományos szempontból koránt sem egy ilyen előfordulás hitelességével kapcsolatos kérdések a legfogasabb kérdések. Vannak ennél jóval fontosabb, és nagyságrendekkel bonyolultabb kérdések is, de ez az eset remekül példázza, hogy a madártan – amint bármely más tudomány is – milyen izgalmas tud lenni, és mennyire komplex a még az első látásra egyszerű esetekben is.
A cikket újabb kutatási eredmények, adatok begyűjtése során a továbbiakban is frissítjük! | FRISSÍTÉS: Megkeresésre érkezett arra vonatkozó infó, hogy mások is tudtak a szökött zöld gyurgyalagokról valóban, ahogyan azt Márton Vlad András állítja!
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madárritkaság
.jpg){kind=link}
Gondolom az a 6 gyurgyi nem itt telelgetett, és azóta évenként visszajönnek??
Nem kizárt – ha sikeresen betagozódtak egy európai gyurgyalagcsapatba.
Most láttam a kármintorkú gyurgyalagokat egy filmben. Lehet hamarosan ők is előkerülnek valahonnan hazánkban is. 🙂
Megkeresésre érkezett arra vonatkozó infó, hogy mások is tudtak a szökött zöld gyurgyalagokról valóban, ahogyan azt Márton Vlad András állítja!
Gyönyörű ez a madár, én nem bánnám, ha megtelepedne, akárhogy is. Persze, nem mintha a „sima” nem lenne elbűvölő.