Miben etessük és itassuk a madarakat a madáretetőn? Műanyagban semmiképp!
Mindenünnen dől ránk az infó, hogy már az egész bolygó totálisan tele van mikroműanyaggal. Sokfelé ezek a műanyagok még csak nem is annyira mikro méretűek. Valójában fuldoklik a Föld a temérdek műanyagban. A legtisztább az lenne, ha valami kivételesen drasztikus szigorral nagyságrendileg vennénk vissza a műanyagfogyasztásunkból. A műanyag nem csupán esztétikai kérdés. Nemcsak förtelmes a nylonzacskókkal teli bokorsor és erdő, nemcsak undorító egy műanyagokkal teli tó vagy óceán alja, de a vadonba, erdőbe és vizekbe kiszabadult műanyag-áradat millió veszélyt rejt magában.
A műanyag számos esetben tekeredik rá állatokra, mérgez mindenkit,
és például – hogy csak egy esetet emeljek ki most – az északi tájak egyik legtömegesebb sirályfaja, a csüllő létszáma is többek között azért esett rövid idő alatt 40 százalékot, mert az óceánban lebegő mikroműanyag bizonyítottan hátrányosan hatnak a csüllő termékenységére. Nem esnék hanyatt a döbbenettől, ha kiderülne: a mi termékenységünket sem növeli, hogy gyakorlatilag minden élelmiszerünkben ott van már egy kis „bakelit”.
Ezer és ezer (+1) érv szól amellett, hogy minden létező helyzetben kerüljük a műanyagokat (én például már 15 éve rozsdamentes acélpohárból mosok fogat is), madárbarátoknál meg kiváltképp természetesnek kell lennie, hogy kerüljük a műanyagot. De nem azért, hogy a cinegék ne akadjanak fenn a cinkegolyók műanyag hálóján (ez évek óta terjedő fake, nyugodtan lehet használni, bár itt is igaz: ha lehet: kerüljük a műanyagot), hanem mert minden műanyag jó eséllyel járul majd hozzá a műanyagokkal kapcsolatos katasztrofális helyzet további romlásához.
Mindebben valószínűleg senkinek nincs már semmi új.
Épp ezért évek óta döbbenten figyelem, hogy az egyik legnagyobb múltú madárvédelmi szervezetünk (melynek magam is aktív tagja voltam másfél évtizedig) a legkisebb elbizonytalanodás nélkül, lezser magabiztossággal ajánlja évről évre a műanyagtálakat, a műanyag cserépalátéteket madáretetésre és itatásra.
Az egy dolog, hogy gyakorlatilag évek óta lelombozó, számos sebből vérző kampányt visznek, olyan kampányt, ami voltaképp degradálja a madáretetés hagyományát. Hagyjuk azt, hogy mennyire kreatív és konstruktív évről évre, szó szerint mindig ugyanazokkal az alapvetően negatív üzenetekkel bombázni a madárbarátokat (nem ártana megkérdezni erről egy markentingest, és elgondolkodni azon, hogy a tagság miért van nagyságrendileg ugyanazon a szinten, mint a nyolcvanas évek elején, amikor én is beléptem). Arról a kampányról beszélek, ami arra az állításra fekteti fel minden további állítását, hogy a madáretetés csak és kizárólag a magunk gyönyörét szolgálja (ez nem így van, erről írtam is részletesen ITT.
Mindez történik valamiféle felvilágosult-szakmaiság jegyében, ugyanakkor a legkisebb megingás nélkül évről-évre, online és print formában, könyvekben is (!!!), széltében hosszában ajánlják a műanyag etetőedények használatát.
Úgy tűnik, nemcsak a tű akadt el valahol a lemezen, hanem megállt az idő is.
Ne! Kérek mindenkit, ha lehet, ne használjunk műanyag edényeket. Számos lehetőség van fém vagy kerámia edények használatára. Lehet, hogy egy kicsit drágább; lehet, hogy egy kicsit több utánajárást igényel, de legalább nem áll elő az az abszurd helyzet, hogy a madárvédelem örve alatt újabb műanyagtárgyakat hozunk be a rendszerbe, viszünk ki a természetbe. Arról nem is szólva, hányan fotóznak etetőket (szerencsére!).
Higgyétek el: bármiféle műanyag felbukkanása az etetőn lelombozó.
Sok mindent állíthatunk a műanyagról, de azt nem, hogy fotogén.
A műanyag már jó ideje egy stúdióban sem képernyőképes! Amint ezt egy esetben Gryllus Dorka is szóvá tette – joggal. Műanyagokat ajánlgatni hihetetlen maradiság. És ízléstelen is.
Kérek, mindenkit, akinek most is műanyagtál várja a madarakat, esetleg az ágakra akasztott műanyag flakonok, ne érezzék magukat megbántva. Nem ellenük beszélek. Hisz a legtekintélyesebb szervezetek is bőszen biztatnak minket a műanyagok használatára. Én csupán arra kérek mindenkit, hogy ne dőljön be mindennek, csak mert egy vízfej írja-mondja; csak gondolkodjunk kicsit, és legyen meg bennünk az a szándék, ami mindig kész valamit javítani vagy jobbá tenni.
Apellálok egy kicsit a szépérzéketekre is. Nem szebb egy olyan madáretető, ahol nem látni műanyagot? Legyetek okosabbak, mint a „szakemberek”! Legyen annyi szépérzéketek, hogy a műanyagok helyére jobb, ártalmatlan anyagokból készült, szebb tálakat vessetek be.
Aki ismer, tudja, hogy csak ritkán rontok neki bárkinek is. Ezek a műanyagitatós-etetős sztorik évek óta bökik a csőrömet. És minthogy védhetetlen, hogy épp a progresszív szakmaiság szobortalapzatáról oktató szakik éltessék a műanyag itatókat-etetőket, úgy gondoltam: nem leszek nagyvonalú és elnéző tovább.
De nem teszek úgysem, mintha ez lenne a világ legkardinálisabb kérdése. Szóval, csak nyugalom, kétségbe esni nem kell, dühöngeni se. Csak szép lassan lecserélni minden műanyagot fára, fémre, kerámiára. Aztán elégedetten hátradőlni:
valami egy kicsit megint szebb és jobb lett.
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madáretetés
Nem lep meg, hogy más szakmai közösségekben is vannak viták- így vagyok én is az elavult protokollokkal amit már rég felülírt az élet, de akik nem bírják megfejlődni önmagukat sajnos sokkal többen vannak.
Viszem.
Köszönöm, hogy vitted 🙂
Már nagyon vártam, hogy erőteljesebben megszólalj ebben az ügyben. Köszönet érte! Meggyőződésem, hogy a hátad mögött megszerzett rengeteg tapasztalat hitelesebb, mint a „progresszív szakmaiság szobortalapzatáról oktató szakik” begyepesedett véleménye.
Osztom!