Csüllő | Ismerd meg jobban a zord északi szirtek háromujjú madarát!
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A csüllő (Rissa tridactyla L.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
A háromujjú sirály vagy csüllő
a hasonnevű nemzetség (Rissa Steph.) képviselője. A nemzetség legfontosabb ismertetőjele a hátsó ujj hiánya, mely néha azonban csökevényes alakban jelentkezik. Szeme barna, szemgyűrűje korallpiros, csőre citromsárga, szájzuga vérvörös, lába fekete, a talpa sárgás. Hossza 43, kiterjesztett szárnymérete 100, szárnya 30, farka 13 cm.
A csüllő szintén a magas észak lakója, télen azonban elhagyja a Jeges-tengert, gyakran megjelenik a német tengerpartokon és meglehetős déli övekbe is elkóborol. A szárazföld belterületein télen gyakrabban látható, mint a többi tengeri sirályfaj, mert a folyamokat és folyókat egészen a szárazföld belsejéig követi, hol némelykor nagyobb csapatokban is megjelenik. Izlandon és Grönlandon a tavasz első hírnökének tekintik, mert ott még az esetleges kemény téli időjárás dacára is március 8 és 20-ika között feltétlenül megjelenik és megérkezése után rögtön megszállja a madárhegyeket, hogy fészkelőhelyét a maga számára minden egyes pár biztosíthassa.
A csüllő viselkedésében és lényében talán csak abban tér el hasonló nagyságú rokonaitól, hogy még azoknál is nagyobb mértékben társaságkedvelő és lármásabb természetű. A csüllő majdnem kizárólag csak halakkal és más egyéb tengeri állatokkal él, melyeket Malmgren szerint szél ellen úszva és halászgatva fogdos.
„Aki még sohasem látott háromujjú sirályoktól megszállt madárhegyet, – mondja Holböll – az éppoly kevéssé tud magának fogalmat alkotni ennek a madárnak sajátos szépségéről, mint hallatlan mennyiségéről. Az ilyen sirályhegyet talán valami óriási galambdúccal lehetne összehasonlítani, melyet milliónyi egyszínű galamb népesít be.
Az Inujuatuk-hegy negyedmérföld hosszú és teljes hosszában többé-kevésbbé erősen meg van szállva különböző fajú sirályokkal, fel egészen olyan magasságig, hogy a legfelső sorokban ülő madarak már csak kicsiny fehér pontoknak látszanak.” Faber rövidebben, de festőibben fejezi ki magát: „A grimsői madárhegyeken olyan tömegekben fészkelnek a csüllők, hogy még a napot is elhomályosítják, amikor felrepülnek, a zátonyokat egészen elborítják, mikor ülnek, a fület megsiketítik ha kiabálnak és a kanállevelű tormától zöldülő sziklákat megfehérítik, amikor költenek. „
Mikor annak idején lappföldi nagy utazásomra felkészültem,
természetesen Holböll és Faber leírásait is elolvastam és azok valódiságát nem is vontam kétségbe. De a sirályhegy valódi képéről csak akkor nyertem tiszta fogalmat, mikor egy előttem örökké felejthetetlen napon – július 22-én – utam a Nordkaptól nem messze, Sväkholt előhegyei mellett vezetett el és szeretetreméltó barátom, a postagőzhajó kapitánya egyik ágyúját a sirályok felriasztása végett elsütötte.
A hegyoldal mint hatalmas palatábla emelkedett előttem, amely milliónyi apró fehér pontocskával volt fedve; közvetlenül a lövés eldördülte után a fehér pontocskák részletekben leváltak a sötét alapról, megelevenedtek, madarakká váltak, vakító fehér sirályokká, melyek perceken keresztül folyton-folyvást a tengerre ereszkedtek, oly sűrűn és oly szünet nélküli rajzásban, hogy szinte azt kellett hinnem, hogy váratlan hóvihar keletkezett és óriási pelyhek hullanak az égből.
Percekig tartott a sirályoknak ez a havazása, s a madarak már beláthatatlan távolságban fedték be a tengert, de a sziklafal még most is majdnem oly sűrűn volt fehér sirálypontokkal behintve, mint a lövés előtti pillanatban.
Graba megfigyelte,
hogy azok a csüllőtelepek, melyeket a Faröi-szigeteken felkeresett, nyugatra és északnyugatra néztek a tenger felé. Ebből azt következtette, hogy a csüllők olyan sziklafalakat választanak a költéshez, melyek az uralkodó szélirányhoz merőlegesen állanak és így az el- vagy lerepülő madárnak lehetővé teszik, hogy a repüléshez azonnal a legkedvezőbb szelet használhassa.
Minden sirályhegy egyes szakaszokból, lépcsőfokokból és párkányokból áll, azonkívül barlangokban és kiugrásokban is bővelkedik. A barlangokban és lépcsőfokokon fészek fészek mellett áll, a hegy lábától kezdve, egészen a csúcsáig. Minden helyecske el van foglalva, minden sziklapárkány a párok ezreinek szolgál fészkelőhelyül. A hegy állandóan madárfelhőbe van burkolva, melyben a madarak szakadatlan összevisszaságban nyüzsögve forgolódnak. Az egyes fészkek oly szilárdan vannak megépítve, hogy a madárfogók és tojásszedők a madárhegyek megmászása közben minden gondolkodás nélkül egész nyugodtan a fészkekre támaszkodhatnak.
Maga a fészek különben főleg moszatból van rakva,
az évek folyamán azonban a madarak ürülékétől pereme megmagasodik és így a költés megkezdése előtt csak kevés tatarozásra szorul. A fészekalj 2–3 szennyes rozsdasárga, fehéreszöld vagy rozsdavörös alapon sötét foltokkal és pettyekkel gyéren behintett tojásból áll, melyek átlagban 57.1 mm hosszúak és 40.6 mm vastagok. Feltesszük, hogy minden egyes csüllőpár csak saját fiókáinak szenteli magát, de nehezen fogható fel, hogy miképp lehetséges az, hogy egy bizonyos pár a sok százezer között saját fészkét, saját hitvesét és saját fiókáját meg tudja találni. A fiókák augusztus közepéig maradnak a fészekben. Akkorra tökéletesen röpképesekké válnak és ezután kirepülnek a nyilt tengerre; előzőleg azonban a madárhegyen uralkodó, rettenetes hangzavar fokozásához teljes erejükkel ők is hozzájárultak.
Éppúgy, mint a család összes kisebb tagjai, a csüllők is sokat szenvednek a sólymoktól, réti sasoktól és halfarkasoktól; a sólymok és sasok a fészekből vagy a levegőben ragadják el őket, a halfarkasok részérők pedig folytonos zaklatásnak vannak kitéve.
A háromujjú csüllő Magyarország rendkívül ritka
átvonuló és téli vendégei sorába tartozik. Tavasszal március végén, április elején szokott megjelenni, ősszel október-novemberben s néha télen át is itt van. Ritkaságára jellemző, hogy 1898 óta 1929-ig csak kétszer jelent meg.
Az elsőt Zeyk Miklós szerezte még 1843 január 6-áról, Gerendről. Ezt a példányt Petényi is látta és ő határozta meg. Előfordult még a következő helyeken: 1849 márc. 24. Luzsnó (Zólyom m.); 1878 Losenc; 1881 Drávafok; 1889 nov. Fiume; 1890 márc. 24. Szeged; 1890 dec. 2. Fiume; 1893 nov. 8. Scopje (Horvátország); 1894 márc. 30. és ápr. 8. között valóságos beözönlés volt, mert ebben az időben a következő helyeken került kézre: Kisuczaújhely (Trencsén), Rahó (Máramaros), Rozsnyó, Vajka (Pozsony), Ruszkica (Krassó), Slatina (Horvátország); 1896. február 3. Csallóközsomorja; 1898 nov. 27. Fiume; 1922 okt. 22. Nyíregyháza; 1928 Rum.
A csüllő vonulási viszonyára élénk fényt vetettek az angol gyűrűzések. Kiderült, hogy a csüllő is az óceánszelő madarak sorába tartozik, amennyiben néhány Angliában megjelölt csüllő Amerikában került kézre.
A csüllő életmódját magyar kutatók is megfigyelték és remek leírásokat adtak róla és pedig Herman O. „Az északi madárhegyek tájékáról”, Chernel I. pedig „Az éjféli nap országában” című könyvében.
Fotók és illusztrációk: Wikipédia és Pixabay
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
