Dankasirály | Nézd, mit írt róla Alfred Brehm!
köszönet az elődöknek
Alfred Brehm Az állatok világa (1863-69) című munkája nemzedékek tudását és életét határozta meg. Minden idők egyik legnagyobb szabású zoológiai összefoglaló munkája volt. E mű fejezeteivel a méltatlanul “elfeledett” szerzők munkája előtt tisztelgünk.
Időnként a hajdani szöveget kommentárral is ellátjuk, és ajánljuk a fajjal vagy témával kapcsolatos egyéb cikkeinket.
Néha azt hihetnénk, hogy ezekben a forrásokban már alig találni aktualitást, de ha nagyobbra nyitjuk érdeklődésünk látószögét, rögtön érzékeljük: ezek a munkák ma is ontják az érdekes megfigyeléseket, és minden nappal egyre tanulságosabbak azok a kontrasztok is, melyek a hajdani és mai szemléletek között feszülnek.
Alfred Brehm: A dankasirály (Larus ridibundus L.)
1863-69 | magyarul 1901-1907
A sirályok egyik legjobban ismert faja.
Fejteteje és nyakeleje korom- barna, illetve csokoládébarna; tarkója, alsórésze, farka, az evezőtollak egész a hegyükig fehérek; dolmánya sirálykék; az evezőtollak csúcsai feketék. Szeme sötétbarna, szemgyűrűje vörös, csőre és lába karminpiros. Téli tollazatban hiányzik fejéről a sötét süveg; hátsónyaka szürke, a füle mögött sötétszürke folt van, csőre és lába halványabb, mint tavasszal. A fiatalok felsőrésze barnás. Hossza 42, kiterjesztett szárnymérete 94 szárnya 31, farka 13 cm.
A dankasirály a 60-ik és 30-ik északi szélességi fokok között elterülő vidékeken rendes fészkelő madár, és mint ilyen, Európa, Ázsia és Amerika összes alkalmas belvizein előfordul.
Régebben a dankasirály Németország tengereinek és tavainak jólismert madara volt.
Ma azonban a földmívelés mindinkább növekvő terjedése folytán már sok vidékről kiszorult, de vonulása közben ezeket a helyeket azért még rendszeresen felkeresi. Dél-Európában egész éven át helyben marad. A mi szélességi övünket októberben és novemberben hagyja el, hogy a telet a Földközi-tenger körüli országokban töltse.
Hozzánk jégolvadás idején tér vissza, kedvező időjárásnál már márciusban, máskülönben április első napjaiban. A tengert csak télen keresi fel, mert ritka eset, hogy a tengerpart közelében lévő szigeten fészkeljenek. Legkedvesebb tartózkodási helyét a mezőktől körülvett édesvizek adják.
Bár a dankasirály főtáplálékát rovarok és apró halak szolgáltatják,
azért az egereket sem veti meg, sőt még a dögre is rájár. Fiókáit majdnem kizárólag rovarokkal neveli fel. Dacára annak, hogy nem tartozik az erősebb madarak közé, mégis elég nagy állatokat zsákmányol. Bár nem él növényi táplálékkal, a kenyeret csakhamar megszokja, és idővel rendkivül szívesen eszi. Egész napon át vadászgat, de csatangolása közben azért egyszer mindig kipiheni magát. Valamely belvíztől kiindulva, a rétre vagy a mezőre száll, hol a szántóvetőt gyakran órákon keresztül követi, hogy az eke által kiborított pajorokat varjak módjára felszedegesse; majd később közvetlenül a növényzet vagy a víz színe felett szállong, hogy rovarokat és halakat zsákmányolhasson, miközben itt is, ott is felkap valamit, hogy végül is visszatérjen a vízre, hogy ott igyék és fürödjék és kellő emésztés után hajtóhadjáratát újból megkezdje.
Miután a párok sok civakodás és sikongatás közepette kiválasztották az alkalmas fészkelési helyeket, április vége felé megkezdődik a költés.
A dankasirály sohasem fészkel egyedül,
kisebb társaságokban is csak ritkán, hanem rendszerint százas és ezres telepekben, melyeken aránylag kis területen lehető sűrűen szorulnak össze a madarak. A fészkek sík vízzel vagy mocsárral körülvett kicsiny nád- vagy kákabokrokon, öreg zsombékokon vagy nádtörmelékhalmokon állanak, természetesen csak nehezen megközelíthető helyeken.
Egyes nádcsomók és fűbokrok letördelésével illetve letaposásával kezdődik meg az építkezés, mely azután a káka, nád, szalma és más hasonló anyagok összehordásával folytatódik, végül a fészek mélyedésének kellő kibélelésével befejeződik. Május elején minden fészekben 2–3, aránylag nagy tojást találhatunk, melyek átlag 52.6 mm hosszúak, 36.8 mm vastagok, és halványolivzöld alapon vörhenyes hamuszürke, sötét barnásszürke vagy más hasonló színű foltokkal, pettyekkel és pontokkal vannak tarkítva.
Alakban, színezetben és rajzolatban többféle változások vannak.
Mind a két ivar felváltva kotlik, de kitartóan csupán csak éjjel, mert a déli órákban a tojásokat a nap melegére bízzák. A fiókák 18 napi kotlás után kikelnek, és 3–4 hét mulva már röpképesekké válnak. Ahol a fészket víz veszi körül, ott az első napokban még nem hagyják el fészküket, az apró szigeteken ellenben szívesen kimásznak belőle, s a szárazföldön azután élénken futkároznak.
Egyhetes korukban már bemerészkednek a vízbe, a második héten már röpködni kezdenek, a harmadikban pedig már meglehetősen önállóaknak mutatkoznak. Szülőik a legnagyobb mértékben aggódnak értük és mindenben és állandóan veszélyt szimatolnak.
Minden távolban mutatkozó ragadozómadár, minden varjú és minden gém izgatja őket;
ilyenkor hirtelen szörnyű zsivajban törnek ki, még a kotlók is elhagyják tojásaikat, sűrű felhőként rajzanak felfelé, valamennyien az ellenségre vetik magukat, hogy azt elűzzék. Kutyára vagy rókára ádáz dühvel csapkodnak, a feléjük közelgő embert pedig közelről körülröpködik. A visszavonuló ellenséget valóságos örömmel követik nyomon.
Észak-Németországban szokásban van, hogy bizonyos meghatározott napon az ártatlan dankasirályok ellen írtóhadjáratot indítanak, mely száz és száz sirály életébe kerül. Ez a haszontalan vérontás mindenkép elítélendő és semmikép sem menthető.
A dankasirályok nem tartoznak a kártékony madarak közé,
mint sokan gondolják, hanem feltétlenül a hasznos madarak közé, melyek a szántóföldeken végzett rovarirtó munkájukkal a gazdálkodó ember részére csak hasznot hajtanak. Az a kevés apró és értéktelen hal, melyet itt-ott elfognak, az általuk elpusztított nagymennyiségű rovarhoz képest még csak számításba sem jöhet. Tehát legalább ebből az okból kifolyólag, kellene kímélnünk őket, ha már nem tudunk ahhoz a magasabbrendű szemponthoz felemelkedni, hogy mint amúgyis szegény vizeinknek egyik igazi díszét: etikai alapon védelmezzük őket…
Fogságban tartott dankasirályok a legkedvesebb szobatársak közé tartoznak, különösen a fészekből szedett fiókák. Élelmezésükhöz és jó egészségben való tartásukhoz elengedhetetlen a hal- és húsétel, de szívesen megeszik ezek mellett a kenyeret is.
A dankasirály
– sirály, sőrje, csüllö, vízigyöngy, vízigalamb, kacagó-nevető sirály –
űaz egyetlen sirályfaj, amely Magyarországon fészkel. A fészkelők száma azonban nem jelentékeny, különösen ha számba vesszük, hogy mennyi olyan megfelelő terület van, ahol hiába keressük őket. Ez valószínűleg onnan van, hogy Magyarország tulajdonképpen már a fészkelőterület déli határvonala mentén van. Leghíresebb és legnagyobb telepük volt a Velencei-tavon, ahol Chernel szerint több ezer pár fészkelt évente, de jelenleg ott is már nagyon megcsappant az állományuk s csak szerény százakról lehet már szó. Csekély számban, majd minden évben fészkel Ürbőpusztán, Bodrogszerdahelyen a Tajba vizén, Tokaj morotváiban 1928-ban telepedtek meg; fészkelt, részben ma is fészkel a Balatoni berkekben, a Fertőn, a Sárréten, az Aldunai réten, a Hortobágyon és a bellyei uradalom területén.
Mint átvonuló azonban jóval gyakoribb és nemcsak a nagy tavak és alföldi mocsárvidékek, valamint a folyamok mentén fordul elő, hanem a magasabb hegyvidékre is elkalandozik. Márciusban érkezik, augusztusban kezdődik a vonulása, amely aztán késő őszig tart. Sokan át is telelnek, de ezek majdnem kizárólag északibb vidékekről valók, mert a mieink télen át Olaszországban, általában a Földközi-tengert övező országokban vannak.
A Velencei-tavon és Bodrogszerdahelyen éveken át végzett gyűrűzések révén a dankasirály vonulási viszonyait már nagyon részletesen ismerjük.
Az eddig jelölt 3000-nél több sirály közül kb. 150-et jelentettek vissza és pedig elsősorban az Adria mind a két partjáról augusztustól kezdve, majd az Otrantó-szorosból, mint átkelési helyről, Szicilia-szigetéről, Tuniszból és Algirból. A legkedveltebb téli szállások a Commachio laguna Ravenna közelében és a nápolyi öböl. Nagyon sok akad ezenkívül a Po-folyó mentén s innen kalandozik egészen a Rhoneig. A legtöbbet dec., jan., febr. hónapokban találták, a legkésőbbieket márciusban. Magán a Velencei-távon is akadtak gyűrűs példányok, annak jeléül, hogy a dankasirály is visszatér a régi fészkelőhelyére, akár a fecske. A legidősebb példány 12 éves volt.
Hogy a nálunk télen át előforduló dankasirályok túlnyomóan északi vidékekről valók, azt egyéb helyeken gyűrűzött és nálunk kézrekerült példányok bizonyítják. így pl. Budapest környékén már két Finnországban gyűrűzött dankasirályról kaptunk híradást.
A dankasirály gazdasági jelentősége
a fészkelőterületén nagyon számottevő, különösen ott, ahol nagyobb számban telepszik meg. A fiókanevelés idején főleg rovarokkal táplálkozik. Különösen pusztítja a gabonaszipolyt, sáskákat, cserebogarat, az eke nyomán haladva fölszedi a pajort, drótférget, szóval mindenféle káros rovart, amit az eke kivet. A balatontúri tógazdaságban lelőtt példányok gyomra tele volt a káros mezei poloskákkal. A fiókák gyűrüzése alkalmával ezek ki szokták öklendezni a táplálékot s ezeknek az alapján biztosan meg lehetett állapítani, hogy mivel etetik a szülők a fiaikat. Sok száz ilyen öklendék közül csak egy-kettő tartalmazott apró, értéktelen halat.
Az itt fölsorolták alapján
különösen a tógazdaságok figyelmét kell fölhívni erre a hasznos és védett madárra, hogy lehetőleg kíméljék azt, és pedig annál is inkább, mert a Németországban gyüjtött statisztikai adatok szerint a dankasirályok trágyája jelentékeny halnevelő tényező. Csörgey megállapításai szerint a dankasirályok által lakott mesterséges halastavakon a trágyán nevelődő plankton nagyobb mennyisége következtében az átlagos haltermelés jelentékenyen nagyobb, mint azokon a tavakon, ahol nincsen telep.
Érdemes felemlíteni, hogy a dankasirály az óceánrepülőkhöz tartozik. Két példánya, amely a világhíres Rossitten madárvártán lett meggyűrűzve, a mexikói öbölben a „Golf”-ban került kézre.
Előre is köszönjük, ha megosztod ezt a cikket másokkal is!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több madár
A Tisza-tó is komoly fészkelőhely lett, de nyáron soha nincs annyi, mint a vonuláskor megpihenők. Néha a földeken többet lehet látni valóban, mint a vízen.
Szép madarakról szép fotókat hoztál!