Mega: Öreg rétisas landolását vette a vadkamera az etetőn!
Nem állnak le a vadkamerák. Nem hagy nyugtot nekünk a rezervátum egy percre sem, mindig történik valami, még ebben a fagyos, „mozdulatlan” télidőben is. A hollóetetőre januárban körülbelül 30 egerészölyv járt, akik közül jó párat már személyesen ismerünk. Rendszeresen megfordulnak szarkák (Pica pica), szajkók (Garrulus glandarius) és hollók (Corvus corax) is. Utóbbiak azonban továbbra is óvatosak, bár 2025. november 15., a hollóetető megnyitása óta több mint két hónap telt el. Ennek ellenére nem minden nap látni őket, és ha rá is mennek az etetőre, 4-5 példánynál többet nem látunk. Más kérdés, hogy az etető környékén olykor 15-20 holló is gyülekezik.
Az ölyvek a legszebb álmainkat is felülmúlták.
Igaz, ritka ragadozók nem jöttek még, de az egyik legfontosabb célunk teljesült: szerettünk volna sok színváltozatot megfigyelni, fotózni és videózni. Szinte nincs olyan nap, hogy ne kapnánk felvételeket egy-egy érdekes, különleges színváltozatú ölyvről. Elég csak a legutóbbit, a „feketefejű ölyvet” említeni.
Az egyes ölyvek viselkedéséről is sok adatot gyűjtöttünk. Jelenleg átlagosan napi 400-500 felvételt kapunk a ragadozóinkról. „Fantombika”, a 360 fokos kameránk szerencsére minden alkalommal, ha videót indít, fotókat is készít a madarakról, így valamivel könnyebb átnézni a termést. A videókat egyelőre nem tudjuk percről percre végignézni, de a fotók megmutatják, hogy melyik intervallumban érdemes a videókat is alaposabban átvizsgálni.
Hihetetlenül gazdag anyagunk van már, csak technikai okok miatt nem raktunk még össze hosszú videókat a felvételekből (nincs a vágásra alkalmas számítógépünk). A felvételek letöltése és szortírozása során ismét találtunk egy igazi csemegét, egy öreg rétisast! Korábban is előfordult, hogy a felvételek rendezésekor találtunk értékes felvételt (például erdei szalonkáról).
A kamerák tanúsága szerint az év elejeén, január hetedikén délután (14:19) egy öreg rétisas érkezett az etetőre, bár sajnos nem sok időt töltött nálunk. Ez az első eset, amikor konkrétan a rezervátum területén észlelünk és fotózunk rétisast. Eddig csak a légtérben láttuk őket (utoljára 2025. január 18-án), illetve egyszer találtunk egy pontyot, amelyről azt feltételeztük, hogy rétisas hozhatta be hozzánk.
Ízlés dolga persze, de mi örülünk,
hogy épp egy öreg rétisas az első „sasvendégünk”. Egyrészt csodaszép, másrészt januárban az öreg rétisasok általában már a fészkelőhelyeken tartózkodnak, így a korábbi évekhez hasonlóan továbbra is feltételezhetjük, hogy belátható távolságon belül lehet egy rétisas-revír, amelynek madarai, ha nem is gyakran, de időnként elvetődnek a rezervátum légterébe is. Ha ez valóban így van, idővel akár az etetőn is rendszeressé válhatnak; még ha ebben a szezonban esetleg nem is, akkor a következő teleken. Az sem kizárható, hogy csapadékos években a vizes élőhelyeink is vonzóak lehetnek a számára.
A rétisas jelenlétére számítottunk, pontosabban reméltük, hogy megjön az etetőre, amint azt az etetés kezdetekor meg is írtuk, de azért nem hittünk abban, hogy már az első szezonban meglesz. Nem győzzük hangsúlyozni, hogy mi távol vagyunk minden jelentős madárélőhelytől, tehát nekünk egy ilyen fajért százszorosan is meg kell dolgozni. Többek között ezért is az utóbbi évek egyik legnagyobb sikere, hogy le tudtuk hozni hozzánk Európa legnagyobb ragadozómadarát.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Borítókép: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Azt az eget, ezt jó sokáig titkoltátok! Vagy nem került szem elé a felvétel?
Az lenne a kérdésem, hogy az ölyvek etetését is fokozatosan kell befejezni, hogy azért tavasszal visszaszokjanak a természetes táplálékhoz?
Hozzám is ellátogat naponta egy ölyv, de csak ücsörög kicsit egy oszlopon, (Szabó Editnek küldtem is róla képet) de bízom benne, ha elolvad minden hó, fagy, megmozdulnak a földben a kis rágcsálók, akkor majd visszatér a kertbe.
Nem titkoltuk 🙂 bár egy hete már, hogy megtaláltuk a felvételt. Körülbelül tíz naponta rendezzük a videókat és fotókat, és olyankor előbukkan ez-az 🙂 Mint ez a rétisas is.
Ami az etetést illeti: énekesmadaraknál is az a tapasztalatom immár több mint negyven éve, hogy a tavasz érkezésével a madarak maguktól is elhagyják az etetőhelyeket, legalábbis a többség. Most például, az enyhülés és olvadás érkeztével a hollóetető forgalma is nagyságrendekkel csökkent (amit kicsit bánunk is 🙁 ) De egyébként igazad van, fokozatosan kell abbahagyni az etetést, a fejadag csökkentésével.
De a február még előttünk áll, ki tudja, lesz-e még tél?