Telelő erdei szalonka a gázlókon!
Örvendezve adtunk hírt arról kétszer is, hogy a vadkamerarendszerünk felvételeket rögzített a nehezen megfigyelhető és fotózható, rejtett életű erdei szalonkáról (Scolopax rusticola). Ezek voltak az első felvételek erről a fajról a rezervátum területén. Az elsőt a két patak torkolatában 2025. október 19-én vette fel a kamera, míg time lapse felvételt készített, a második felvételt pedig a több ezer felvétel szortírozása során nemrégiben találtuk. Ez a Nagyberek öntésterületén készült november 18-án alkonyatkor.
Ezek a megfigyelések több okból is jelentősebbek,
mintha egy átlagos területen látnánk erdei szalonkákat. Először is azért, mert 2025. márciusában láttunk hozzá, hogy vizes élőhelyeket teremtsünk a rezervátumban, így az erdei szalonka fontos indikátorfajunk, amely visszajelzi az átalakulás eredményességét; akárcsak a guvat (Rallus aquaticus) vagy az olyan ritkább vízimadárfajok, mint a kis sárszalonka (Lymnocryptes minimus). Másfelől a rezervátum és környezete az égerláperdővel együtt korábban is potenciális erdei szalonka-élőhely volt, ami az utóbbi évtizedben viszont – a szárazodás miatt – már nem adott erdei szalonkákat. Holott korábban telelő erdei szalonkát is megfigyeltünk, sőt egy alkalommal költési időben is rendszeresen észleltük.
A rezervátum mikroklímája erősen hegyvidéki,
élővilága is ennek megfelelő, kissé reliktum jellegű. Erre utalnak olyan értékes kétéltűfajok, mint a gyepi béka (Rana temporalis) vagy Magyarország legritkább kétéltűje, az alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex). Éjjeli lepkék közül is sok hegyvidéki, reliktumfaj él nálunk. Madarak közül leginkább a berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) hozza a montán jelleget – és persze az erdei szalonka (a hazai fészkelők körülbelül 80 százaléka hegyvidéken költ).
Rezervátumunk két szempontból is érdekes/értékes. Egyrészt mintaterületként jó példa arra, hogy egy kicsi terület visszavadítása is látványos sikereket hozhat, távol minden jelentősebb természetközeli élőhelytől. A 11 hektáros hajdani kukoricaföld helyén 2026-ra már több mint 1100 fajt regisztráltunk, köztük olyan ritkaságokkal, mint a fent említett kétéltűek.
Másfelől abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy mint az utóbbi években kiderült, ez a terület és a környéke csak látszólag átlagos – valójában országos szinten is jelentős természeti értékek mentsvára. Itt megint csak a kétéltűekre hivatkozhatunk.
Ehhez az élőhelytípushoz viszonylag kevés madárfaj köthető.
Az egyik ilyen madárfaj a hegyi billegető (Motacilla cinerea), akit 2025-ben észleltünk a patakon először, és mivel ahhoz az élőhelytípushoz köthető, amihez a legértékesebb kétéltűink is, vagy a 2025-ben megkerült szintén főként hegyvidéki, alpesi faj, a védett Miller-vízicickány (Neomys anomalus), a hegyi billegető megjelenése és rendszeressége, telelése is jelentősebb egy átlagos területen történő megjelenésnél. Pontosan ez a helyzet az erdei szalonkával is.
Az erdei szalonka státusza 2025-ig „ritka átvonuló”, alkalmi fészkelő, telelő volt. A vizes élőhelyhabilitáció után viszont lehet:
- rendszeres átvonuló
- rendszeres telelő
- alkalmi fészkelő
- rendszeres fészkelő
Utóbbi kissé valószínűtlen, mivel országos szinte is kevés a fészkelők száma, mindössze 50-100 pár körüli. Ennek 63 százaléka az Északi-középhegységben él. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy eddigi munkáinkra rendkívül gyorsan és jól reagált az élővilág, tömegesen szaporodtak nálunk a gyepi békák és a mocsári békák, újra megtaláltuk az alpesi tarajosgőtét, tömegesen ívott a fürge cselle (Phoxinus phoxinus) és a kövi csík (Barbatula barbatula), és persze számos madártani adatot is köszönhetünk a vízmegtartásnak:
- rendszeres lett a jégmadár (Alcedo atthis),
- fészkelő a tőkés réce (Anas platyrhynchos)
- és a vízityúk (Gallinula chloropus),
- megkerült a foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus).
Az erdei szalonkáról már az első felvétel előtt feltételeztük, hogy rendszeres lehet a patak mentén, csak épp rejtőzködő életmódja miatt rendkívül nehéz róla adatokat gyűjteni, és főként nehéz felvételeket lőni róla. 2025. októberétől több alkalommal is monitoroztuk a patakmedret kamerákkal (de ott csak egyszer lett meg). A novemberi megkerülés után már – hasonlóan a guvatokhoz – feltételeztük a telelését is.
A legújabb megfigyelés végre ezt igazolja is.
2026.01.15-én 13:30 körül egy példányt az Árasztó-gázló alól vertem fel. Sajnos nem vettem észre időben (nem csoda, mert kifogástalan a mimikrije), így csak azt láttam, amikor tőlem mindössze két méterre szárnyra kap és a patak mentén húz körülbelül 3-4 méter magasan észak felé, majd valahol a Nagyfűz-gázló környékén visszaereszkedik a patakmederbe. Miután felmentem egészen a torkolatig, s onnan vissza a Kisbivalyoson át az Edward-sáncig, úgy döntöttem, hogy óvatosan kilopózkodok a Nagyfűz-gázlóhoz, hátha ott sikerül megpillantanom és lefényképeznem a szalonkát. A Nagyfűz-gázlónál nem volt ott, de eggyel lejjebb, a Sakál-csobogónál viszont megtaláltam, igaz, ott is csak akkor, amikor felreppent a csobogó alól, alig egy méterre a vadkamera helyétől.
Az elmúlt egy évben tehát a következő előfordulásait észleltük:
- 2025.03.11. | Egy példány mindössze 25 méterre a 11 nappal korábban létesített kis tavaktól.
- 2025.10.19. | 18:25-kor bukkan fel egy példány a torkolatban a vadkamera felvételén.
- 2025.11.18. | 16:57-kor vett fel egy példányt a vadkamera a Nagyberekben, amint beszáll az öntésterületre.
- 2026.01.15. | 13:30. körül egy példányt két ízben is láttunk a gázlókon.
2025. december 1. és 2026 január 15. között, a legnagyobb magyarországi madártani online felület, a birding.hu szerint összesen 12 esetben észleltek erdei szalonkát. Vagyis ebben az időszakban erdei szalonkát látni még országos szinten is viszonylag jó adat – azzal együtt is, hogy ezen a télen egész szépen vannak telelő példányok. Hisz például egy évvel korábban, ugyanebben az intervallumban (december 1 – január 15.) mindössze 5 esetben láttak erdei szalonkát. A telelés tehát az ideinél ritkább jelenség volt.
Novemberben még csak vélelmeztük az erdei szalonka telelését,
a mai megfigyelés azonban már igazolja. Most megint indokolt, hogy újabb próbákat tegyünk a vadkamerás kereséssel. Egyrészt, mert látjuk, hogy az erdei szalonka a területen van még, másrészt azért is, mert soha akkora esélyünk nem volt, mint most. A fagy és a havazás miatt az erdei szalonka élettere beszűkült, csak pár helyen talál táplálkozóterületet, nyitott vizet és vízpartot. Ezért is láthattuk ezeken a „zsebkendőnyi” területeken fényes nappal is. Így nagyságrendekkel nagyobb eséllyel bukkan fel ezeken a helyeken.
Miután a „Vörösbegy” nevű kameránk már több mint 10 000 felvételt készített sármányokról, ezt a kamerát egy időre új küldetésre küldjük, az erdei szalonka újbóli megtalálására és filmezésére.
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket! Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá! | ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️ | Illusztrációk: Pixabay
Kedves olvasó,
lépj be a Klubba ITT, hogy elérhess minden támogatói tartalmat! Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha másként szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Ez nagyon jó hír! 🙂
Milyen élelmet talál nálatok ilyenkor?
Ezzel a hosszú csőrrel szondázza az iszapot és a talajt – a gázlóink környékén a víz áramlása miatt nem fagyott be a víz, az iszap se fagyott le, ott tud keresgélni – bár nem nagy területen.
Igen, azt tudom, hogy vannak be nem fagyott vizek. Ezek szerint a hosszú csőrével ilyenkor is talál a hideg iszapban lárvákat, rovarokat.
Igen, gilisztákat és lárvákat 🙂
Köszi! 🙂