Megvan a legritkább kétéltű, az alpesi tarajosgőte! | Fotók
2024 megaeseménye volt a birtokon, amikor sikerült bizonyítanunk az alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) jelenlétét, két esetben is, egy hím és a nőstény példány felkutatása révén. Ma is élénken emlékszem a napra, egészen valószínűtlenül hatott, hogy a keresés megkezdése után pár nappal máris a varsánkba került egy hím alpesi tarajosgőte. Fontos hangsúlyozni, hogy olyan területen, ahol a tudomány addig nem ismerte az előfordulását. A sejtésünk, hogy lehet nálunk mégis, több mint 20 év után erősödött meg elsősorban azért, mert sok olyan fajjal találkoztunk nálunk (éjjeli lepkefajokkal például), melyek azonos élőhelyen élnek az alpesi tarajosgőtével (például az Őrségben).
Ezzel együtt is úgy készültünk, hogy benne van a pakliban: sosem találjuk meg, egyrészt mert talán nincs igazunk, és mégsem él itt, másrészt mert talán nincs akkora szerencsénk, hogy rábukkanjunk egy ennyire rejtett életmódú fajra. Legreálisabbnak azt tartottuk, hogy végül meglesz, hisz oly sok mindent megtaláltunk már, csak épp szükség lehet 2-3 vagy esetleg 5-6 évre is, mire révbe érünk.
Ehhez mérten lett meg pár nap alatt.
De mivel mindösszesen két példányt találtunk, sejtettük, hogy az itt élő állomány szerény méretű, talán egészen apró már. Szélsőséges esetben akár állhat néhány példányból is csupán. Épp ezért fontos halasztást nem tűrve, azonnal a gőték és általában a kétéltűek segítségére indulni, és biztosítani számukra a szaporodásra alkalmas, biztonságos vizeket akkor is, ha az időjárási körülmények ezt nem teszik lehetővé (mivel nálunk vannak források, az időjárástól függetlenül is tudunk víztesteket táplálni).
Ebbe a munkába 2025 március elsejével bele is vágtunk, s azóta olyan eredményeket értünk el, amire mi sem voltunk felkészülve. Ezt most nem is részletezem, mert végleg elkanyarodnék a tárgytól. Az utolsó fejlemény az volt, hogy miután új fajként előkerült nálunk a mocsári béka, és ritkasága ellenére jelentős, közel 100 000 ebihalból álló gyepi béka szaporulat nevelkedik összesen 6 zsír új víztestünkben, végül megjelentek nálunk a zöld levelibékák is.
„Dicsőséglistánkról”
– miután naponta fogunk cselléket, csíkokat és pettyes gőtéket is –
már csak a koronaékszer, az alpesi tarajosgőte hiányzott.
Ám ahogyan telt az idő, egyre inkább úgy láttuk: 2024-ben kivételes szerencsénk volt, és 2025-ben talán meg sem lesz már a faj. Már ha egyáltalán fennmaradt még. Részletesen írtam erről itt.
S aztán, ahogyan azt az ökológiában, a természetvédelemben, s kiváltképp az élőhely helyreállításban dolgozók tudják, szépen egymásra épültek, egymást követték az események. Szigorú logika szerint. Korábban, a szakirodalom tanulmányozása során akadtam bele egy kutatásba, amely szerint a gőtéknek a zöld varangy pirregése mutatja a víz felé az utat.
Ez a kutatás jutott eszembe rögtön, amikor a Nagyberekben először hallottuk meg a zöld levelibékák harsogását. Említettem is Marának, hogy ha a zöld varangy valóban útbaigazítja a gőtéket, akkor a sokkal hangosabb, karakteresebb zöld levelibéka hangja miért is ne csalhatná a vizeinkbe a gőtéket?
Másnap, 2025.04.29-én a Nagyfűz-vízből, ott, ahol korábban a gyepi békák násza a legintenzívebb volt (március végén), egészen váratlanul egy hím alpesi tarajosgőte került elő! Meglett a „koronaékszer”! Pontosan ott, ahol a levelibékák haroságsa a legintenzívebb volt. Ez még nem tudományosan alátámasztott tény, de a magam részéről biztos vagyok abban, hogy a levelibékák mutatták az utat.
Legalább két okból fontos az alpesi tarajosgőte újbóli megkerülése!
- Friss, 2025-ös adat is igazolja a faj jelenlétét (részletgazdag fotókkal)!
- A legújabb előfordulás már az új vizeink egyikéből származik!
Utóbbi megintcsak azt jelzi, hogy jó döntés volt a Nagypatak duzzasztása, és igen: az új vizeink akár hosszútávon is megoldást nyújthatnak a helybéli kétéltűeknek. Egyetlen adat nem sok, de reményt ad arra, hogy ahol egy alpesi tarajosgőte van, ott talán vannak többen is, és amint a békáknál látjuk (az új vizek bombasikert hoztak számukra az utódok számában), úgy talán a gőtéink állománya is képes pár év alatt megerősödni annyira, hogy ne egy-egy alpesi tarajosgőte kerüljön elő, hanem jóval több!
Ezzel voltaképp kimaxoltuk, amit a kétéltűvédelem és -kutatás terén kimaxolhattunk 2025-ben. Esetleg az űberelhetné ezt a tavaszt, ha egyszer megkerülne még az a faj is, akit két éve keresünk már, de még nem találtuk meg: a „sima” alpesi gőte.
Hálásan gondolunk azokra, akik támogatják a védelmi programjainkat, és akik nélkül nem állhattunk volna neki víztestek létesítésének, és akik nélkül a képeken látható hím alpesi tarajosgőte, aki Magyarország legritkább kétéltűfajának egy képviselője, sem lehetne itt a Nagypatakban. Kedves támogatók, gondoljatok arra, hogy a százezernyi ebihal után most talán – még ha csak csekély számban is –, de valahol a vizeinkben ott fejlődnek e ritka faj petéi is. Dőljetek hátra azzal a jó érzéssel, hogy ti is benne vagytok (vastagon) ebben, és bár az ebihalak és gőtelárvák nem tudnak rólatok, de elvileg gondolhatnák azt is a vizeink mélyén:
„Köszönjük nektek ezt. A vizeket és az életet.”
Ha pedig olyan olvasó tévedt ide, aki még nem támogatta a védelmi munkákat, akkor – ha egy módja van rá – támogassa mostantól itt, vagy keressen meg mailben (centauri16@gmail.com).
FRISSÍTÉS: A Facebookon kaptuk Tartally Andrástól ennek a tanulmánynak a linkjét. Az alpesi tarajosgőtét először 1967-ben írták le Magyarországról, de (!!!) 1999-ig nem találni róla újabb adatot! Már a 2001-es tanulmány is szorgalmazza a faj kutatását és hogy legyen védelmi program rá. Tudtunkkal mi vagyunk az egyetlenek, akik kifejezetten az alpesi tarajosgőte kutatására és védelmére „mentünk rá” :-). Az idézett rövid tanulmányt PDF formátumban ITT olvashatjátok.
Galéria megnyitásához kattints valamelyik képre!
Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) | 2025, Nagyfűz-víz | Fotó: Centauri
Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) itt együtt egy hanyattúszó poloskával. Remekül látszik a szalamandramintás has, ami fontos határozókulcs is ennél a fajnál. Az összeolvadó fekete foltok az alpesi tarajosgőtére jellemzők. | 2025, Nagyfűz-víz | Fotó: Centauri
Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) | 2025, Nagyfűz-víz | Fotó: Centauri | A kép jobb oldalán egy szintén ritka faj, a gyepi béka ebihalának farka lóg bele a képbe.
Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) | 2025, Nagyfűz-víz | Fotó: Centauri | Itt már látszik a nászruha pompás színkavalkádja is, főként az azúrkék farokcsík.
Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) | 2025, Nagyfűz-víz | Fotó: Centauri
Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) | 2025, Nagyfűz-víz | Fotó: Centauri
Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) | 2025, Nagyfűz-víz | Fotó: Centauri | Itt újabb határozóbélyeg figyelhető meg. A fejen látható fehér pettyek, amelyek az alpesi tarajosgőténél a testoldaláról hiányoznak -lásd előző képeket!
Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) | 2025, Nagyfűz-víz | Fotó: Centauri
Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) | 2025, Nagyfűz-víz | Fotó: Centauri | Itt ismét a hasoldal pompájában gyönyörködhetünk. Ez a faj le sem tagadhatná, hogy rokonságban áll a szalamandrákkal.
Alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex) | 2025, Nagyfűz-víz | Fotó: Centauri
Borítókép: Centauri
Köszönjük, ha megosztod ezt a cikket!
Hozzászólásokhoz gördülj a kapcsolódók alá!
ITT KÉRJ INGYENES HÍRLEVELET ✉️
Kedves olvasó,
ha nem vagy még támogató, lépj be a Klubba ITT. Csupán havi két kiló kenyér áráért elérsz minden támogatói tartalmat. Alkalmi támogatásra Paypalon keresztül van lehetőség (kattints a kis gombra!).
Ha egyik mód sem megfelelő, de szeretnéd támogatni a Cenwebet és a rezervátumot, akkor keress minket mailben a centauri16@gmail.com címen. Segítségedet előre is köszönjük!
még több „Kert és vadon”
Fantasztikus felvételek- micsoda exsztatikus érzés lehetett fotózni.
Annyi álomszerű dolog történik velünk, hogy már el sem különülnek az „álmok” egymástól. Folyamatosan aranylövésünk van 🙂
Gyönyörű állat! Csodás fotók! <3
Köszi! Bizonyos szögből egészen dinoszauruszos, holott nem is hüllő. Időnként nagyon komoly, szinte fenyegető a tekintete. Amúgy meg káprázatos az egész jószág úgy ahogy van – még akkor is, ha erősen figyelni kell a határozásánál. 🙂
Gratula, a kis „dínó csemetéhez”, Cen’ , mert, valljuk be, leginkább ahhoz hasonlít!👏👏👏😊
Köszi, nagy boldogság 🙂
A Facebookon kaptuk Tartally Andrástól ennek a tanulmánynak a linkjét. Az alpesi tarajosgőtét először 1967-ben írták le Magyarországról, de (!!!) 1999-ig nem találni róla újabb adatot! Már a 2001-es tanulmány is szorgalmazza a faj kutatását és hogy legyen védelmi program rá. Tudtunkkal mi vagyunk az egyetlenek, akik kifejezetten az alpesi tarajosgőte kutatására és védelmére „mentünk rá” 🙂
Sajnos a link túl hosszú, így hozzászólásban nem rakhatom fel, de a cikk végére odarakom 🙂
Elolvastam az ajánlott cikket. A kőszegi hegyen tavaly a Hétvezér forrásnál néztük a szalamandrákat-az erdei úton sajnos ahol még megy autó találtunk kiterített példányt is (idén már februárban előjöttek, sajnos lemaradtunk). Amikor Postojnában a cseppkőbarlangban jártunk, lenyűgözött minket a barlangi vakgőte, azt írták róla akár száz évet is él és több mint tíz évig el van élelem nélkül- bár gőzöm sincs mit ehet. Ezekben az egyszerű lényekben lehet az örök élet elixír titka:-))
Ez nagyszerű hír! Örülök! 🙂
Imádom a lábujjait! 🙂