Gryllus Dorka jól megmondta!
Bár nem akart semmit „jól megmondani”.
Ez a riporterek rémálma. Amikor egy kérdésre olyan választ kapnak, amire véletlenül sem számítottak, amire lehetetlen felkészülni, és ami rosszabb: kényelmetlen vagy egyenesen a kérdezőt kompromittálja. De ha kérdezősködünk, ez a lehetőség mindig benne van a pakliban. Az ATV és Rónai Egon is ebbe futott bele a legutóbbi Húzós podcastben.
Gryllus Dorkát a műsor kétharmadánál arról kérdezték, hogy miben más Németországban színészkedni, mint Magyarországon. Tételezzük fel, hogy a kérdés mögött nem az a remény húzódott meg, hogy ismét elmondhatja valaki, mennyivel jobb minden nyugaton, mint idehaza, mégis végső soron ezt történt, csak épp az ATV futott jégre, amikor Gryllus Dorka kedvesen, elegánsan, őszintén elmondta (38:35-nél):
A németeknél elképzelhetetlen, hogy PET palackban adjanak vizet egy stúdióban.
S azzal a lendülettel fel is kapta az asztalról a PET palackot, s a továbbiakban a palackot „lóbálva” mesélt abbéli dilemmáiról, hogy amikor meglátta a beszélgetés előtt a PET palackot, mi minden futott át rajta:
„Most bejöttem, és megakadt a szemem ezen a PET palackon, hogy ezt itt most ki fogjuk rakni magunk elé az asztalra? Átgondoltam, hogy kérjek egy poharat, hogy csak a pohárban legyen a víz? Aztán rájöttem, hogy nem, ez tök ellenszenves, hogy itt előállok a stúdióban magyarázni, hogy inkább egy pohár legyen az asztalon.”
Nem, ez nem ellenszenves, épp ellenkezőleg: rokonszenves!
Mindezt tökéletes természetességgel, de indulatosság és harciasság híján. Annyira szép. Amikor megtörténik a megszégyenülés a megszégyenítés szándéka nélkül. S mennyivel hatásosabb ez, mint az agresszió, a düh, a nagyhangú felháborodás. Írom mindezt azért, mert én képtelen lennék ilyen „erőszakmentesen” beszélni erről. Megváltás eltévedt és háborgó, dühödt lelkemnek, hogy itt van valaki, aki így, ilyen békésen, ilyen határozottan, mégis derűsen képes szóvá tenni azt az abszurditást, hogy 2023-ban akadnak még műsorok – szép számmal –, melyekben még mindig műanyag palackokat látunk.
Régóta irritál ez engem, és bár nyilván nincs számottevő piaci hatása annak, hogy miben kínálnak vizet egy stúdióban, de én már kapcsoltam el olyan csatornáról, ahol irgalmatlanul felvilágosult beszélőfejek ezerrel osztották az észt környezet- és bolygóvédelmi kérdésekben, míg felhőtlenül kortyolgattak műanyagpalackokból. Néhány csatornánál már rájöttek, hogy ez baromi kínos. Friderikusz Youtube-csatornáján például már nem látni PET palackokat.
Azért írom meg mindezt, mert igazán üdítő pillanatokat köszönhetünk Gryllus Dorkának. Módszertani tanítás is ez; én is így szeretném, nem dühvel, nem ordítva. Mert ez talán hatékonyabb is.
Ez a kettősség is szép. Gryllus Dorkának az sem jutott eszébe, hogy módszertani útmutatást adjon, mégis azt látjuk: talán ez a keresetlenül szelíd, de határozott szembesítés lehet a leghatékonyabb.
Mostantól árgus szemmel figyelem, hogy az ATV komolyan veszi-e mindezt vagy maradunk Rónai Egon magyarázatánál, mely szerint a járvány idején tértek át műanyagpalackokra, aztán „úgy maradtak a dolgok”, vagy végre száműzik a stúdióból a PET palackot. Szeretném, hogy az ATV Gryllus Dorka okosságával annyit mondjon csak: pardon, jogos, köszönjük az észrevételt, nem pártoljuk a műanyagok indokolatlan használatát, így a továbbiakban a stúdióinkban sem. De szép lenne!
Ha el is tüntetik a PET-palackot, a pohárba akkor is onnan tölthetik a vizet… Vagy csak én látok ilyen negatívan?